MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A világ legjobb termőterületeiről származó kávékat kóstolhatunk szombat délután a NU bisztróban csupán egy csésze kávé áráért!

Szeptember 29-e a kávé világnapja, s e napon a kávézók és kereskedések számos országban akciókkal, különleges fajtakóstolókkal, és finomabbnál finomabb kávéitalokkal várják a vendégeket. Magyarországon első alkalommal fognak össze a szakma mesterei, tehetséges, alkotókedvű, vezető baristák, akik megmutatják, milyen összetett, csodálatos ízeket rejt a kávé világa.

Az Eiffel téri NU bor és bisztronómia ad otthont a nem mindennapi kóstolónak, amely a Magyar Kávéegyesület és a CAFE&Bar magazin szervezésében valósul meg, s jótékonysági célt is szolgál. A 400 forintos kóstolójegy megvásárlásával akár egy egész kávésort tesztelhetnek a vendégek, a jegybevétellel pedig a hazai barista bajnokok őszi, szöuli világversenyre való felkészülését támogatják. Egy lelkes barista csapat és három kávézó, a nemrég nyílt Tamp&Pull espresso bar, a művészeti galériaként és design üzletként is funkcionáló Printa Café és a tavalyi Év Kávézója: a szekszárdi A Kávé Háza települ ki, illetve be egy délutánra a NU bisztróba. A baristák az egyik legegyszerűbben használható eszköz, otthoni kávézáshoz is tökéletes AeroPress kávéfőzővel készítik a kávékat. Az aromagazdag kávéfőzeteken markánsan érződnek majd a különböző termőterületekről származó kávék ízjegyei, vagyis a kávéfajták közötti izgalmas különbségek.

A NU pultjában “szifonos” kávékülönlegességek készülnek, a színpadon pedig a kávémesterek bemutatják, milyen egyéb alternatív eszközökkel lehet nem mindennapi főzeteket alkotni.Ízelítő a kínálatból, a lista szombatig még bővül:

Etióp single origin Yrga Cheffe

A világ legillatosabb kávéi közé tartozik, jázmin és rózsa illatjegyekkel. Citrusos, izgalmas savak, harmonikus édes jegyek, és közepes test jellemzi.

Ruandai Nkanka Kinyage A1 bourbon

Intenzív, savas-gyümölcsös kávé, bogyók és csokoládé ízjegyek, valamint a tiszta citrusos aromák is felfedezhetők benne.

Nepal Mount Everest Supreme

Rendkívül lágy savak, narancs, enyhe gyömbér és kakaó jegyek jellemzik.

Honduras Granadinas (SHB – Catuai) (semi washed – sundried)

Lágy savak, érett bogyós gyümölcsök, kerek-széles test jellemzi.

Bolívia – Beneficio Buenaventura Typica (SHG) (Washed)

Illatában a virág, vajkaramell és barack, míg ízében a pirított mandula, barack és melaszos édesség dominál. Az almasavra jellemző gerinc enyhén almára és citromos teára hasonlít.

Cascara, vagyis szárított kávégyümölcs

Édes, cseresznyés ízjegy, főzete kevésbé intenzív, mint a kávécserjének.

Has Bean Phil Ter: 50% El Salvador Finca Santa Petrona Red Bourbon, 30% Nicaragua Limoncillo Washed és 20% El Salvador Montserrat Washed keveréke

Édes, érett gyümölcsös, bársonyos, testes, kerek íz jellemzi.

Has Bean Kicker:Kenya Kangotcho AA 60% és San Jose Naranjo 40% keveréke.

Csipetnyi édesség és a citrusosság teljes, vibrálóan pezsgő skálája jellemzi.

Szeptember 29-én, szombaton 14.00 – 19.00 óra között minden tapasztalt és kezdő kávéínyencet várunk egy világkörüli felfedezésre!

Este 18.00 órától indul a NU bisztró alkalomhoz illő 30 tételes borkóstolója válogatott palackokkal és kávés ízjegyekkel. Kávéhoz illő falatok, házi készítésű macaronok és kézműves desszertek is lesznek a kínálatban, s az ízes-illatos, zenés, modern kávéházi hangulat garantált!

Részletek és csatlakozás: http://www.facebook.com/events/116314518518911/?ref=ts

A múlt heti születésnapi tobzódás után mostanra újra erőt vett rajtunk a sütemény utáni vágy. Így aztán az ősz jegyében készítettem egy hangulatos, kellemes, tejszíntől lágy, gyömbértől kissé karcos körtés pitét.  Omlós alapokra helyeztem, majd a végén eljátszottam a pite rácsozgatásával is. Nagyon finom és dekoratív sütemény lett az eredmény.

Gyömbéres, körtés pite

Tészta:

40 dkg finomliszt

16 dkg vaj

2 csipetnyi só

2 dkg cukor

5 ek tejföl

A liszthez hozzáadom a sót és a cukrot, majd a vajat nagyobb darabokban beleteszem. Az egészet finom morzsává dolgozom, majd hozzáadom a tejfölt és rugalmas tésztát kerekítek belőle. Fóliába teszem és a hűtőbe rakom.

Elkészítem a tölteléket:

1,7 dl tejszín

2 egész tojás

8 dkg cukor

1 mk őrölt fahéj

2 mk őrölt gyömbér

1 mk őrölt szerecsendió

4 nagyobb körte

A tejszínhez hozzáütöm a tojásokat, beleteszem a cukrot és a fűszereket, majd habverővel alaposan átkeverem. Ezután fogom a körtéket, félbevágom őket, magházukat kikapom és vékony szeletekre vágom.

A tésztát kiszedem a hűtőből, megfelezem. Vékonyan lisztezett deszkán kinyújtom az egyik felét és a pitetálba fektetem. A feles széleket nem vágom le. A másik tésztát is kinyújtom és nagyjából egyforma csíkokra metszem. A pitetálba belefektetem a körteszeleteket, majd a tésztacsíkokat elkezdem ráilleszteni a tálra. Amikor már majdnem megvagyok, akkor óvatosan beleöntöm a tejszínes krémet (azért nem előbb, hogy ne ázzon feleslegesen a tészta, amíg én a mintázattal bíbelődöm). Befejezem  a dekorálást, óvatosan leszedem a pitetál széléről a felesleges tésztát, majd egy elhabart tojással lekenem a pitét. 185 fokon addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik.

Nem tudom, hogyan kezdenék hozzá, hogy hogyan fogott volna meg a hely, ha múlt héten, az alkony kihunyó fényeitől övezve nem a kert felől közelítem meg az éttermet. Biztos fellengzősen és furcsán hangzik, de az autóból kiszállva Franciaország földjére léptem. A gyümölcsfákkal szegélyezett kertben béke honolt, borozó párok ücsörögtek a mediterrán hangulatú falak mellett és a földszintes épület széles teraszán, miközben a kert másik szegletében néhány férfi petange-ot játszott. A tűzfalon Lafayette reklámmal üzent a párizsi divat és a kertbe lassan belopódzott az este.

A hidegkúti főúton lévő kis bisztró eddig kényelmes és biztonságos hátteret adott az Amerikából hazaköltözött tulajdonos-házaspárnak, a környékbeli amerikai és francia illetőségű lakóknak, illetve azoknak a diplomatáknak, akik a város peremén vágytak valamilyen kozmopolita lelkületű helyre.

A Café Provence azonban már szeretne feliratkozni a fővárosi francia éttermek sorába, helyet követelve magának a rég bevált éttermek és a most születők között. Ehhez adottak a lehetőségei. A tulajdonosokban és a Párizs-Budapest étteremből elcsábított séfekben megvan a kellő elhivatottság, a minőségi, jó konyhára való igény. A személyzet figyelmes és visszafogott, s az éttermet körülöleli egy hangulatában, atmoszférájában francia miliőt lehelő kert és étterem.

A kora őszi, már hűvös estén mi abban a benti teremben vacsoráztunk, ahol délelőttönként kávézni, süteményezni lehet, vagy beugrani egy déli menüre. Az épület hátsó részében, kertkapcsolatos teremben pedig a gyerekesek számára alakítottak ki a tulajdonosok egy minden szempontból ideális teret.

A környezethez méltó vacsoránkat egy kis amuse bouche-sal kezdtünk, ami némi lazacos rilette volt. Ezt – a ház specialitásának is számító fogás – egy tapas-tál követte, ami provencei garnéla, rendkívül gazdag, ízes tapenade, házi füstölésű libamell, toulouse-i csigaragu, provence-i pácolt feta és céklával-gyömbérrel marinált lazac pihent. A tál minden ízében hibátlan volt. Az asztaltársaim annyira dicsérték a csigát, hogy feladtam közel 20 éves elveimet és megkóstoltam. Rendkívül finom és jól fűszerezett volt. A tapasokkal majdnem jól is laktam, mikor elénk került a főfogás, ami többféle szárnyasból alkotott szezonális tál volt. A fürjet, libát és kacsát felvonultató tálon, a húsok alatt a gratin dauphinoise-ra erőst emlékeztető, zöldfűszeres burgonya pihent, valamint a kertben már megcsodált szilva- és birsalmafa terméséből kreált szilva-birs chutney körítette. A csirkemájjal töltött fürj kissé visszatetsző volt, igaz ez teljes mértékben az eltérő kultúráinknak köszönhető, s annak, hogy mi magyarok le lettünk szoktatva az ilyen méretű madarak fogyasztásáról, de a kacsamájjal és a liba melle húsával már mindenki boldogan tudott azonosulni.

A sort nem egy klasszikus sajttál zárta, hanem egy – a ház saját készítésű süteményeit felvonultató – desszerttál. Érdekes mód, a tulajdonosok úgy gondolták, hogy többféle összeállítással örvendeztetik meg a vendégeiket, így a vacsora alatt már oldottá vált hangulaton felbuzdulva, alkalmi ismerőseink tányérjáról is el-el csentünk egy falatot a tart tatinből,  vagy a meggyes pitéből, a new york-i sajttortából, esetleg az angol kenyérpudingból. Nálam a kenyérpuding nyert, bár igazság szerint az utóbbi időben annyira leredukáltam a süteményeim cukortartalmát, hogy minden édesszájú cukrász által kreált sütemény számomra már tömény. A körülöttem ülők felháborítónak találták, hogy szerintem túl édesek a sütemények, így nagy valószínűséggel csak az én készülékemben van a hiba.

Annak ellenére, hogy nekem nagyon kiesik, a Café Provence-ba vissza fogok térni. Viszem a Nőket, kitelepülök a kertbe, fázósan magamra kanyarítok egy kockás takarót, a birsfa árnyékából kisandítok a mászókán szertornázó lányokra, majd a boromért nyúlok és elhiszem, hogy Franciaországban vagyok.

A napokban a gesztenyeliszt felhasználásán elmélkedtem. Mire megszületett az ezt taglaló szöveg, addigra már tudtam, hogy a reggeli piacozásnál egy kis zacskó gesztenyelisztet és egy kevés fenyőmagot veszek a kedvenc arab kereskedőmnél.

Így is lett. A sütemény szerintem abbahagyhatatlanul finom, a Nőknek is bejött, bár én vagyok az, akinek most minden gondolata egy újabb vékonyka szelet lemetszése körül forog….

Castagnaccio

25 dkg gesztenyeliszt

5 dkg fenyőmag

25 dkg mazsola

5 dl víz

3 ek szűz olíva olaj

20 levél friss rozmaring

csipetnyi só

A mazsolát a vízbe beáztatom. Az olajat egy kis csészébe kimérem és hozzáadom az összevágott rozmaringot. Kis időt várok. A lisztet egy mélyebb tálba szitálom, majd a szitán át rácsorgatom a mazsolákhoz használt vizet és – már szita nélkül – hozzáadom az olajat. Sózom, majd egy villával alaposan összedolgozom. Végezetül a mazsolát és a fenyőmag nagyját is a masszához adom. Egy pitetálba sütőpapírt teszek és ebbe simítom bele a tésztát. A maradék maggal megszórom, kis rozmaringot teszek rá dekoráció gyanánt és a 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Nagyjából 35-40 percet sütöm, tulajdonképp addig, amíg a fenyőmagok meg nem színesednek.