MIRELLE Atelier

Ezen a héten itthon vagyunk, mert Anna kidőlt. Nagyon nehezen adta meg magát a kórnak, de aztán már látszott, hogy ebből hiányzás lesz és ennek jegyében én is sürgősen lebetegedtem. Így aztán kifejezetten jól jött ez az életmentő, gyors étel, ami a tojásnak és a paradicsomnak köszönhetően a Nőknek is nagyon bejött.

Tojáscurry

8 tojás

2 fej vöröshagyma

1 bögre basmati rizs

2 dl paradicsmpüré

1/2 l víz

só

frissen őrölt bors

currypor (az én esetemben most koriander, római kömény, chili, zeller, kardamom, szegfűszeg, fahéj keverék)

A hagymákat apróra vágom. Egy kisebb lábasban és egy nagyobb serpenyőben egy kevés olajat hevítek. A hagyma negyedét a kisebb lábasba teszem, a többit a serpenyőbe. Mindkét adagot finoman megdinsztelem. A tojásokat felteszem főni (forrástól számított 9 perc). A kis lábasba beleborítom a bögrényi rizst és kicsit kifehérítem. Ezután sózom, majd két bögrényi vízzel felöntöm és fedő alatt megpárolom.

A nagy serpenyőbe 3-4 tk curryport teszek és az olajon kicsit megpirítom, de figyelek rá, hogy meg ne égjen. Ezután felöntöm paradicsompürével és vízzel, takarékra veszem alatta a lángot és fedő alatt hagyom főni. A kifőtt tojásokat azonnal hideg víz alá teszem, majd óvatosan megpucolom őket.

A rizst tálba szedem, a megpucolt tojásokat felkockázva a rizsre pakolom, s végezetül gazdagon meglocsolom a paradicsomos szósszal.

Az év végével ránk köszöntött az örök zöldségéhség. Addig is sokat és sokféle formában faltunk, de ezek a szürke hétköznapok, a naptalan ég valahogy még inkább kihozták belőlünk a nyárvárást, aminek jelen pillanatban az egyik legegyszerűbb materializálódása az, hogy folyamatosan zöldséget eszünk.

Ennek okán ma egy  rusztikus, alapanyagban gazdag krémleves került az asztalra a Nagy vegetáriánus szakácskönyvből.

Póréhagymaleves sárgarépával

3 nagyobb póréhagyma

3 nagyobb sárgarépa

1 ek olíva olaj

1 l zöldségalaplé

kevés tejszín

frissen őrölt fekete bors

só

A hagymát és a répát megpucolom, felkarikázom. egy lábas aljába öntöm az olajat, majd közepes lángon ezen megfuttatom a zöldségeimet. Gyakori kevergetés mellett addig hagyom, amíg a hagyma össze nem esik. ekkor felöntöm az alaplével és közepes lángon hagyom főni. Amikor már puha a répa, akkor botmixerrel nagyjából elsimítom. Ha kell sózom. Tálaláskor kis tejszínnel gazdagítom és friss borsot darálok rá.

Az év végi hajrába ez az ajánló már nem fért bele. Nem is baj, hiszen egy olyan gasztrobibliáról van szó, amely az év 365 napjában forgatásra érdemes.

A vegetáriánus lét a mi napig nagyon megosztja a társadalmat. Van, aki vallási okokból mellőz bizonyos dolgokat. Van, aki szintén bizonyos elvek mentén tartózkodik a hústól vagy bárminemű állati eredetű tápláléktól. Van, aki életmódváltás vagy betegség miatt kényszerül elhagyni a korábban kedvelt alapanyagokat. Bárhogy is legyen, vegetáriánusnak lenni nem könnyű. Nem azért, mert csak húst hússal ehet az ember, vagy mert nem állna rendelkezésre megannyi remek alapanyag, hanem egyszerűen nehéz agyban ráhangolódni arra, hogy bizonyos dolgok nélkül, bizonyos dolgokat mellőzve, bizonyos ízek megőrzése mellett készítsünk színes, izgalmas fogásokat.

Ebben sajnos az éttermek a legkevésbé sem partnerek. A legtöbbjük mind a mai napig nem képes a rántott sajt-töltött gomba bűvköréből kitörni. Lehet, hogy szükségük lenne Rose Elliot könyvére.

A nagy vegetáriánus szakácskönyv alapos munka. Rengeteg jó használható, hétköznapi recepttel, amelyek jelentős része gyorsan, kis munkával és könnyedén elkészíthető. A könyvben bemutatott ételek alapján jól látszik, hogy a vegetáriánus konyha mennyire sokszínű és változatos.  A receptek leírásai egyértelműek, a mennyiségek esetén én – a négy főre történő próbafőzéseknél – azt éreztem, hogy a másfélszeres szorzó sokszor elkél, de egyébként a receptekben jól követhető, logikus sorrendben szerepel minden alapanyag, mozzanat, s alapanyagaiban sem rugaszkodik el a valóságtól.

Gyakorló és kezdő vegetáriánusoknak és változatosan, egészségesen főző és étkező mindenevőknek szívből javaslom a könyvet.

(A képekért köszönet a Partvonal kiadónak.)

A belsőségekkel való viszonyom elég ambivalens. Vannak belsőségek, amiket kedvelek, vannak olyanok, amiket megeszem és van, amitől mereven elzárkózom.

Az első körbe tartozik a máj és a vér, a másodikba a zúza, a tüdő, az összes többit lehetőség szerint kihagyom, bár ha nagyon kérnek rá, akkor főzök belőlük.

Ti hogy álltok a belsőségekhez? Miből szoktatok főzni?

Kis segédlet és áttekintés a témában a Mindmegettén.