Castagnaccio, az olasz gesztenyetorta

A napokban a gesztenyeliszt felhasználásán elmélkedtem. Mire megszületett az ezt taglaló szöveg, addigra már tudtam, hogy a reggeli piacozásnál egy kis zacskó gesztenyelisztet és egy kevés fenyőmagot veszek a kedvenc arab kereskedőmnél.

Így is lett. A sütemény szerintem abbahagyhatatlanul finom, a Nőknek is bejött, bár én vagyok az, akinek most minden gondolata egy újabb vékonyka szelet lemetszése körül forog….

Castagnaccio

25 dkg gesztenyeliszt

5 dkg fenyőmag

25 dkg mazsola

5 dl víz

3 ek szűz olíva olaj

20 levél friss rozmaring

csipetnyi só

A mazsolát a vízbe beáztatom. Az olajat egy kis csészébe kimérem és hozzáadom az összevágott rozmaringot. Kis időt várok. A lisztet egy mélyebb tálba szitálom, majd a szitán át rácsorgatom a mazsolákhoz használt vizet és – már szita nélkül – hozzáadom az olajat. Sózom, majd egy villával alaposan összedolgozom. Végezetül a mazsolát és a fenyőmag nagyját is a masszához adom. Egy pitetálba sütőpapírt teszek és ebbe simítom bele a tésztát. A maradék maggal megszórom, kis rozmaringot teszek rá dekoráció gyanánt és a 200 fokra előmelegített sütőbe tolom. Nagyjából 35-40 percet sütöm, tulajdonképp addig, amíg a fenyőmagok meg nem színesednek.