MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Mielőtt bárki nekem esne: a nutellás pizza igenis létező dolog. Nem olyasmi, mint a külföldiek kedviért életre hívott lekváros lángos, hanem az olaszok között is ismert desszertnek való.

Eddig nem keveredtem vele közelebbi ismertségbe, de a múltkorában az Ürömi hüttében négyen befaltunk egy ilyesféle pizzát és éreztem, hogy ez nekünk jó. így aztán a hétvégi menetrendbe beillesztettem, s most is zokszó nélkül tűnt el az egész famíliában.

Pizza nutella e mascarpone

A tészta alapját a már jól bejáratott pizzatésztám adta, amiből két korong készíthető.

Ehhez az alábbi feltétekre van szükség:

25 dkg mascarpone

2 ek cukor

1/2 rúd vanília bele

6 ek nutella

A sütőt 250 fokra felfűtöm, majd előkerítek két pizzasütő tepsit. A tésztát átgyúrom, megfelezem, kinyújtom. a mascarponet kicsit habosra keverem a vaníliás cukorral, majd ezzel finoman megkenem a pizzákat, s beteszem őket a sütőbe. nagyjából 10 perc alatt készre sütöm a pizzát (megszínesedik a széle és a cukros krém is elkezd barnulni a tetején), majd deszkára csúsztatom, pizzabiciklivel vagy késsel nyolc szeletre vágom. A nutellát mikróban vagy gőz fölött kicsit megolvasztom és vékony sugárban meglocsolom vele a pizzákat. Langyosan kínálom.

Az országok, régiók szegény konyháinak rengeteget köszönhetünk. Az olaszok jóvoltából ezernyi alakban megismerhettük a tésztát, részesei lehetünk a paradicsomszószok gazdag világának, a pizzáról nem is beszélve. A dél-franciák lassan főtt, sült ételekkel járultak hozzá a világ jobbá tételéhez, míg a hegyek közé szorult svájci parasztoknak hála kóstolhatjuk az ementáli, a tilsiti vagy épp a Gruyere sajtot.

A svájci sajtok történetéről, Napóleonnal és a külhoni sajtmesterekkel való kapcsolatáról, valamint a remek sajtok mibenlétéről bővebben a Mindmegettén olvashattok.

A Bodrogi család éttermében az ősz az erdőn át érkezett és magával hozta az évszak legjavát. Az étterem szezonális kínálatának gerincét adó vadhúsos ételek mellett a különféle fogásokban itt-ott megbúvik a saját szedésű kökényből főtt lekvár, s a Kúria környékén szedett gomba is.

A kökénylekvár olyan erős felütése volt a vacsorának, hogy azóta is a hatása alatt állok. A hidegen kínált vaddisznó pecsenye nagyon kellemes és omlós volt,  a hús ízét nem nyomta agyon megannyi felesleges kiegészítő, a sült almán pihenő salátát nem csak színében, de ízében is új magaslatokba emelte a rózsabors, ami viszont kellemes kiegészítése volt a húsnak is.

Az erdei nyomvonalon haladva főfogásként  újra vaddisznó került elém. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a vaddisznó húsával hogyan birkózik meg a konfitálás, milyen állagú lesz a lassan abált hús. A hatalmas adag omlós oldalas hibátlan volt és olyan sok, hogy nem is bírtam mindet megenni, ennek persze részint az volt az oka, hogy a máskor háttérbe szoruló köretek helyett juhtúróval rétegzett polenta szendvicsek álltak a hús mellett, amelyek szabályosan etették magukat.

Az erdő, a természet közelségét még az evőeszköz is sugallta, a tisztes húshoz a ház saját vadászkése járt, amit külön díszdobozba, tanúsítvány kíséretében kaptam meg a személyzettől. Az ötlet kedves, személyes (mind számomra, mind az étterem számára), s egyszersmind praktikus is, hiszen olyan késsel volt dolgom, amivel könnyedén el tudtam volna vágni bármilyen húst. Mondjuk a konfitált vaddisznó már szinte ránézésre elomlott, de ennek ellenére élveztem a kezem alá simuló fanyelű eszközt.

Mint minden valamire való nőnek, nekem is külön kapacitásom van a desszertek befogadására, így a vadas menüsor végén még kipróbáltam – kis adagban ugyan – a ház messze földön híres remegős túrógombócát, ami igazi házias végkicsengést adott a vacsorának.

Menjetek és egyetek vadat a Sashegy lábánál, majd sétáljatok egyet vagy a Gesztenyés kertben, vagy a hegyen. Igazi őszi kikapcsolódás.

Újabb Ág utcai klasszikus, a maga nemes egyszerűségében. Érzem én, hogy mostanában ez lesz az irány. Főleg mióta Zsófit is elkapta a főzési láz, újra a családi konyha receptúráit főzzük, esszük.

Almás pite

1 kg alma

10 dkg dió

50 dkg vaj

70 dkg finomliszt

4 tojás sárgája

csipet só

8 ek víz

10 dkg cukor

2 tk őrölt fahéj

1 maréknyi mazsola

A vajat a liszttel, sóval elmorzsolom, sárgájával és a vízzel tésztává gyúrom, majd egy órára a hűtőbe teszem, a fahéjas cukrot bekeverem. A sütő tepsijét sütőpapírral kibélelem, majd belesimítom a tésztám kinyújtott felét.

Tipp: Mindig hideg vajjal dolgozzunk és ha lehet a kezünk is legyen minél hidegebb (nekem gyárilag az), ugyanis az a jó, ha a vaj a lehető legkevésbé olvad meg a morzsa készítése közben. Épp ezért tanácsos nagyon finom mozdulatokkal, az ujjvégekkel morzsává pörgetni a vajat és a lisztet. Biztos, hogy jó lesz az omlós tésztánk, ha a kész morzsából egy maroknyit a tenyerünkbe véve összenyomjuk és utána a tészta egyben marad. Az omlós tésztával hadilábon állóknak javaslom, hogy a receptekben megadott vizet ugyanannyi tejföllel helyettesítsék, ugyanis a tejföltől hihetetlenül rugalmas, jól kezelhető lesz a tészta.

A tésztát darált dióval finoman megszórom, majd a legyalult almaszeleteket ráhalmozom, s alaposan megszórom mazsolával és meghintem fahéjas cukorral. Ezután a tészta másik felét is nyújtom és befedem vele az almát. A tésztát elhabart tojással lekenem, húsvillával alaposan meglyuggatom, majd 200 fokos előmelegített sütőbe dugom. Nagyjából egy óra alatt szép aranybarnára sütöm.