Estia Gyradiko

A tegnap esti vacsora után csak úgy zsibonganak bennem az élmények. Nem csupán a közel három órás vacsora alatt zajlott beszélgetések, a finom falatok, Ghavrilos Arghyropoulos hihetetlen ügyesen felskiccel görög konyháról szóló vázlatai, hanem zsibong bennem az elmúlt 22 év összes görög emléke.

Ezért szerettem bele a pünkösdfürdői Gyradikoba is. Mert hiteles. Mert, ahogy belépek,  az illatok és a látvány egyszerre idézi fel bennem a lasshiti fennsíkon megbúvó étterem feledhetetlen hangulatát,  lindosi árnyas utcáin lévő kifőzdéket, a litochoroi felismerést, amikor először kóstoltam meg a görög konyha remekeit.

Ghavrilos Arghyropoulos ugyanis megvalósította azt, ami korábban egyetlen magyarországi görög étteremben sem tapasztaltam: valódi görög konyhát visz a pünkösdfürdői strand tőszomszédságában és a belvárost jobban kedvelők igazi örömére, most már a Victor Hugo utcában is.

Ételei – ahogy ő fogalmaz – a kis-ázsiai görög konyha ízvilágát tükrözik, ami nem véletlen, hiszen nagyapja 1922-ig Konstantinápolyban él, onnan költözött Athénbe. Ennek köszönhetően a családi konyha a bizánci vonalat vitte tovább és a Gyradiko-ban is főleg ezt a vonulat jelenik meg.

A siker – a jó receptek mellett – a görög alapanyagokban rejlik. Az olajbogyótól, a sajtokon át, egészen a pitáig minden Görögországból érkezik. S ennek semmi más oka nincs, mint, hogy arrafelé mindennek más íze van, így a tökéletes eredményhez ezek az alkotóelemek szükségeltetnek. A kalamatai olajbogyó, a Lesbos szigetéről érkező feta, a legkevésbé szennyezett környezetből, Krétáról érkező fűszernövények, a kézzel készített csodálatos piták mind-mind apró mozaikdarabkái a végén kialakuló igazi görög ízkavalkádnak.

A Victor Hugo utcai étterem tágas belső tere lehetőséget kínál arra, hogy Ghavrilos végre látványkonyhai keretek között is megmutathassa – egy fiatal, Thessalonikiből származó szakács segítségével – , hogy milyen is a görög gyros, mi a titka annak, hogy évek óta minden összehasonlító gyros-teszt az ő fogásukat hozza ki győztesként.

Az ételek mellett, ahogy azt már a pünkösdfürdői törzsvendégek megszokhatták, a tulajdonos és barátai által alapított, valóban görögökből alakult Fanari együttes szolgáltatja a zenét, legalábbis – az előzetes tervek szerint – szombat esténként ők gondoskodnak majd a hangulatról.

Azok, akik eddig az Észak-buda leküzdhetetlen távolsága miatt maradtak távol a Gyradikotól, most már a Victor Hugo utcában is megkóstolhatják az igazi görögországi ízeket.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Pizza, pizza, pizza és egy kis grissini

DSC_2354_v

Életem első pizzáját 1989 környékén ettem, amikor megnyílt Pest-buda első pizzázója. Baromi mázlista kisdiák voltam, hiszen az újszerű és remek fogást a velünk szomszédos ház aljában lévő parányi üzletben készítették. (Apró adalék, hogy a tulaj, Klein Ferenc a Rosinante alapítójának, tulajának Imre bácsinak a szentendrei Andreas pizzériájában tanulta ki a szakma csínját-bínját.)

Színtisztán emlékszem, hogy az első évek végére nagyjából 35 forintért juthattunk hozzá egy pizzához, ami nem volt igazán olcsó, de a magas székeken kucorogva falt meleg, lisztes aljú tészta olyan finom volt és annyira más, hogy megérte.

Aztán persze – mint minden – Don Francesco tündöklése is fakulni kezdett, de cserébe megnőtt a városi pizzériák száma és lehetőség nyílt új kedvencek után nézni. Így szerettem bele a Pink Cadillac-be, aztán jött a Il terco cerchico, majd mostanság az Allegretto.

A pizza története azonban csak számomra kezdődött 1989-ben, Itália területén már az ókorban is fogyasztottak pizzához hasonlatos tésztákat.

Ha érdekel titeket a pizza kalandos története és felemelkedése, valamint kíváncsiak vagytok  a pizzakészítés minden fortélyára, akkor ezt a cikket olvassátok el.

Grissini_v

Pizzatésztából sodort grissini

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Cukkinis, paprikás galette

A galette ideális megoldás, amikor viszonylag kevés idő áll rendelkezésemre és nem szeretnék hosszan a konyhában állni. Más kérdés, hogy rajongok az omlós tésztáért, ezért szívesen eszem bármikor bármilyen galette-t.

IMG_7001_v

Cukkinis galette

30 dkg finomliszt

12 dkg vaj

csipet só

2 kk morzsolt kakukkfű

4 ek tejföl

Töltelék:

3 közepes cukkini

5 paprika

1-2 gerezd fokhagyma

2 ek olíva olaj

frissen őrölt fekete bors

4 ek tejföl

2 tojásfehérje vagy 1 tojás

A lisztet kimérem, majd hozzáadom a sót és a kakukkfüvet, majd a nagyobb darabokra szedett hideg vajjal morzsává morzsolom. Végezetül hozzáadom a tejfölt és az íg kapott rugalmas tésztát fóliába csomagolva a hűtőbe teszem.

A paprikát kicsumázom, felkarikázom, majd olíva olajat öntök egy serpenyőben és azon kicsit megpirítom. Amíg pirul, addig felkockázom a cukkinit és azt is hozzáadom. Végezetül a gerezdnyi fokhagymát is vékony szeletekre szedem, s szintén a serpenyőben sercegő alapanyagokhoz adom.

Amikor kicsit megkapatom a zöldségeket, akkor egy tálba szedem, hozzáadom a tejfölt és a tojást, majd fűszerezem és alaposan átkeverem.

A tésztát finoman lisztezett deszkán gáztepsi méretűnél kicsit nagyobbra nyújtom, majd sütőpapíros gáztepsire fektetem, beleöntöm a tölteléket egyenletesen elosztom és a tészta széleit visszahajtom. 200 fokon addig sütöm, amíg a tészta meg nem színesedik.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

ARTplacc 2013

12717-artplacc-kortars-muveszeti-fesztival-2013-tihanyAz elmúlt években új színt kapott a Balaton. Végre levetkőzte a Zimmerferi hangulatát, s új, modernebb töltést kapott. Ennek a megújhodásnak szerves része az idén immáron harmadjára megrendezésre kerülő tihanyi ARTplacc fesztivál is, amely augusztus közepén kínál nívós szórakozási lehetőséget egy egészen egyedülálló összművészeti fesztivállal.

A kortárs művészeti fesztivál célja, hogy az ingerszegény Balaton-parti közegbe helyet teremtsen a városokban vibráló kultúrának, találkozási teret biztosítson az alkotóknak és az alkotásban gyönyörködőknek, esetleges gyűjtőknek. A három napos fesztivál több helyszínen többféle programmal várja a vendégeket. A kultúrára szomjas közönség számára azonban idén valami egészen más is helyt kap a fesztiválon: a gasztronómia.

A fesztivál szervezői szeretnék, ha a gasztronómia és a művészet direkt kapcsolataként jönne létre az Artgasztro, amely alapanyagait a helyi termelőktől szerezné be, a szakmai támogatást meg a  Villa Medicitől kapná. Az artgasztroval a szervezők nem esztétikus ételeket kívánnak felvonultatni, hanem interaktív játékra hívják a vendégeket. Ilyen program lesz a Tálalj kreatívan, amelynek keretein belül régi magyar ételeket jelenítenének meg újszerű formában neves kortárs művészek és séfek közreműködésével. A Fogyaszd a kultúrát program pedig igazi csapatmunkára hívja a résztvevőket, ahol egy festményt vagy szobrot építenének meg közösen, majd a jól sikerült műalkotást el is fogyasztanák. A különböző események mellett az Artgasztro menüsorokkal is várja a tihanyi fesztiválra érkezőket. A Villa Medici munkatársai által életre hívott kompozíciók a fesztivál ideje alatt végig kóstolhatóak lesznek.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS