MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Már akkor nagyon izgalmas ötletnek tűnt a Baltazár, mikor hónapokkal ezelőtt Zsidai Roy először megemlítette, hogy a Spíler után újabb elemmel gazdagodik a családi paletta. Így is lett. A pesti kalandozások – Spíler, ÉS – után a Zsidai csoport visszatért Budára, azon belül is szűkebb hazájába, a Várba, s a Fortuna utcai éttermek mellett – némi profilbővüléssel egybekötve – egy butik hotel és egy szabad játéktérnek szánt bisztró nyitotta meg kapuit.

A Baltazár a Spíler kistestvére, szellemiségében ehhez az étteremhez áll a legközelebb. A konyháját nem a klasszikus formalitások jellemzik, hanem a Baltazár köré kerített legendák, illetve a konyhán helyt kapott faszéntüzelésű kemence, amelyben csodálatos ételeket készíthet az immáron a Baltazárban vezető séfként dolgozó Litauszki Zsolt. Az ő személyes irányítása mellett készülnek többek között az emelkedett street foodok, a tapasok, s természetesen a különleges grillek.

A dekoráció és a benne megfogalmazott hangulat bohém, kissé kikapós, talán ennek köszönhető, hogy a Baltazár tökéletes helyszín bármilyen kötetlen találkozóhoz, egy nem klasszikus várbéli kirándulás megkoronázásához, vagy egy esti partihoz. Erre erősít rá a bár is, amely a rendkívül komoly kárpát-medencei borválaszték mellett, – a mostani divathullámnak megfelelően – gazdag és minőségi gin-választékra épít.

Annak, aki új szemszögből, más megvilágításból kíván magának élvezeteket találni a Várban, érdemes felkeresnie a Baltazárt és megmártózni a hely kínálta különös, laza világban.

A nyár számomra mindig nagy kihívás. Egyszerűen azért, mert napi szinten el kell döntenem, hogy melyik – aktuálisan érő – alapanyagnak engedjem meg, hogy étellé váljék a konyhámban. Ezekben a hónapokban a hús sokadlagos szereplővé válik és a zöldségek, gyümölcsök veszik át az uralmat.

A vajbab az egyik kedvencem, idén már ettük levesnek, főzeléknek és most nagy örömömre a Nagy vegetáriánus szakácskönyvben találtam egy csomó remek vajbabos receptet, amelyek közül az egyiket szombaton a családon is leteszteltem. Utolsó morzsáig elfogyott.

Vajbabos makaróni

35-40 dkg makaróni

40 dkg friss zöldbab

3 nagyobb paradicsom

1 citrom leve

2 ek olíva olaj

só

bazsalikom

1 maréknyi magozott zöld olajbogyó

5 dkg parmezán

A vajbabot alaposan megpucolom, ujjpercnyi darabokra vágom és enyhén sós vízben megfőzöm, majd lecsepegtetem. A makarónit lobogó, sós vízbe teszem, s amíg fő, addig előkészítem a többi hozzávalót.

A paradicsomokat felkockázom, az olajbogyókat karikára szelem. Amikor kifőtt a tészta, leszűröm, egy hatalmas salátás tálba teszem. Ráöntöm a babot, a paradicsomokat, az olíva darabkákat, majd ráfacsarom egy citrom levét és meglocsolom olíva olajjal. Kis bazsalikommal és sóval fűszerezem, alaposan átforgatom és parmezánforgácsokkal meghintve tálalom.

Játszani támadt kedvem, így összeházasítottam a bagelt 2 maréknyi friss áfonyával. A langyosra hűlt eredményt hamar eltüntették a Nők.

Áfonyás bagel

20 dkg friss áfonya

45 dkg finomliszt

1 dkg sikér

12 dkg cukor

7 g szárított élesztő

2 tk só

3 dl meleg víz

A lisztet átszitálom, összekeverem az élesztővel, a sikérrel, majd az egészet az üstbe öntöm. Jöhet hozzá a cukor, a só és végezetül a meleg víz. A tésztát alaposan kidolgozom, majd egy nagyobb edénybe teszem, tiszta konyharuhával letakarom és hagyom kelni. Amikor már majdnem kész a tészta, akkor felforralok egy nagyobb lábasban nagyjából 2 liter vizet, amihez 1 bő ek mézet is adok.

A kész tésztát 8 egyforma bucira szedem, majd a bucikból 10-12 centi hosszú háromujjnyi széles téglalapokat csinálok, majd megtöltöm friss áfonyával. A tésztaszéleket összedolgozom, a kapott hengert karikára formázom,  majd a bagelt a forrongó vízfürdőbe teszem és oldalanként 45-45 másodpercig hagyom “főni”. Utána szűrővel kiszedem, lecsöpögtetem és sütőpapíros tepsire fektetem. Miután az össze tésztám megfürdött és már a tepsin pihen, akkor 200 fokon szép barnára sütöm.

A napokban felkérést kaptam, hogy menjek el a Maggi-Nestlé teszt konyhájába egy rapid vacsorára. A program belesimult a Nőkkel tervezett hetünkbe, így örömest igent mondtam.

Nem vagyok egy nagy készétel, vagy előkészített miegymás felhasználó, ez szerintem az elmúlt 6 évben kiderült a blogról. Bár, bevallom, hogy idén nyáron – a nyaralásunk alatt  – nem egyszer ettünk zacskós levest, az egész napos túrázás, kirándulás után. Gyors volt, egyszerű volt, leve volt és meleg volt. S én ennél többre nem is vágytam. Zsófi, a nagy leveses számára új dimenziók nyíltak. Mivel korábban még nem találkozott ezzel a varázslattal (csak egyszer, évekkel korábban Albániában), így boldogan gyűjtögette a különféle ízvilágú zacskókat, hogy abból főzzünk majd levest.

Aztán hazatértünk, a saját környezetem fogadott, s már nem éreztem szükségét, hogy kipihenjem a főzést, így a gyors megoldások kora leáldozott. Ellenben tegnap valami egészen jópofa dologgal fogadott a Maggi, a Papirusszal.

A Papirusz  – a cég portfóliójának megfelelően – a tökéletes, gyorsan elkészíthető csirkemell-steakhez kínál segítséget. Hmmm. Csirkemellből steaket készíteni elég nagy kihívás. A száraz hús hajlamos a gumival azonos állagúvá válni, ám ez a tulajdonképpen egyszerű, de ötletes papír erre tökéletes megoldást kínál.

Az ötlet alapvetően rendkívül egyszerű. Végy egy darabka jó minőségű sütőpapírt, vigyél fel rá egy vékony réteg olajat, szórd meg fűszerkeverékkel, majd újabb adag olajjal hintsd. Persze itt jön a technológia, hogy hogyan is marad az olaj és a fűszer a papíron. A lényeg, hogy fél évnyi innovációt követően a Maggi szakemberei kitalálták az ízeket és megalkották a technológiát is, aminek következtében egy mezei csirkemellből különösebb előképzettség nélkül képes bárki szaftos sültet előállítani.

A papírnak hála a dolog nem ég le, a felületre vitt olaj kellő mennyiségű, de szinte elhanyagolható, így az elkészült hús nem olajos, a fűszerkeverék meg számomra sem túl sós, ami azért nagy szám, mert alapvetően kevés sóval készítem az ételeinket.

A metódus meg tényleg a Nők konyhai tevékenységének megfelelően bonyolult, semmi más teendő nincs, csak a papírba kell pakolni az ujjnyi vastag húst és egy közepes hőfokon duruzsoló serpenyőbe tenni, majd öt percnyi sütés után papírostól megfordítani és újabb öt percet sütni a másik felén. Ennyi idő alatt minden komponens elvégzi a rá háruló feladatot és a papírban gőzölődő, sülő hús meglepően omlósan és kellően fűszeresen kerül a tányérra.