Az emelkedett street food kifejezést tavasszal hallottam a Litauszki Zsolttól. Már előtte is sokat töprengtem a mindent elsöprő street food lázon, de ez a jelző tökéletesen helyre tett mindent és azt hiszem a magam módján magyarázatot találtam bizonyos dolgokra.
Erről olvashattok részletesebben a Mindmegette oldalán.
Gombás, sörös, marhahús
2 kg marhafelsál vagy lábszár
10 dkg zsírszalonna
2 nagy fej vöröshagyma
2 ek finomliszt
2 ek Worcestershire szósz
2 ek kakukkfű
1 csokor petrezselyem
2 ek mustár
2 babérlevél
2 tk só
2 tk frissen őrölt fekete bors
1 l barna sör
45 dkg apró csiperke
A szalonnát egy nagy serpenyőben kisercegtetem, s a hátramaradt zsírból kiszedem. Ezt követően a zsíron az apróra szelt hagymát üvegesre dinsztelem, a kockára vágott húst “kifehérítem”. Ezután átöntöm a húst egy nagyobb cserépedénybe, liszttel meghintem és csomómentesre elkeverem. Hozzáadom a kakukkfüvet, a petrezselymet szárát, rátekerem a friss borsot, beleteszem a babérlevelet, a szószt, a mustárt, a szalonnapörcöket és sörrel felöntöm. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom a lefedett tálat és két órán át sütöm. Amikor puhulni kezd a hús, hozzáadom a negyedelt csiperkét és ha kell kicsit sózom, majd visszahelyezem a sütőbe, s addig sütöm, amíg a hús omlós nem lesz.
Végezetül petrezselyemmel megszórom és krumplipürével tálalom.
A chocoMe a táblás csokoládék mellett újabb innovációval jelent meg a piacon, a chocoMe Raffinée-vel, amely formájában gyerekkorunk imádott drazséját idézi, de ízében, alapanyagaiban messze túlmutat a zörgő celofánzacskókba zárt falatnyi édességektől.
Igényes csomagolásban bújnak meg a finom falatok
A megszokott minőségű csokoládék ezeknél a termékeknél háttérbe vonulnak, s átadják a helyüket a feltétek közül kiemelt gyümölcsöknek és a piemontei mogyorónak, hogy ők kerülhessenek a főszerepbe. Az újítást több dolog hívta életre. Egyrészt Gábor soha nem nyugvó energiái, a drazsírozási eljárásban rejlő szépségek, s a lehetőség, hogy a chocoMe kitörjön a táblás csokoládék kategóriájából.
Ennek eredményeként jött létre a Raffinée, amelyet most – első körben – három ízben kóstolhatnak meg a vásárlók: a tejcsokoládéval bevont mogyorót, illetve az étcsokoládéba pihenő meggyet és eperet. A rafinéria pedig az, hogy a csokoládékéreg alatt piemontei mogyoró, liofilizált meggy és eper pihen, s a csokoládé külső megjelenése is sokban eltér a klasszikus, gribe-gurba drazséktól, hiszen a hosszadalmas és nagy odafigyelést igényló drazsírozási folyamat során igazi gyöngyökké formálónak, s zacskó helyett igényes dobozokban kapnak lakhelyet.
Készül az epres Raffinée
Ajándéknak, baráti borozások mellé, vagy épp egy takaróba bugyolált, téli, tévénézős estére remek választás lehet bármelyik íz. Kóstoljátok meg, érdemes.
Kinga barátném a megmondhatója, hogy a tavalyi barcelonai utunkon egyszerűen nem hiányoztak a kiadós étkezések. Apróbb, kis falatokban kóstolgattuk a spanyol gasztronómia remekeit, s ezeknek a falatoknak köszönhetően többféle ízhez jutottunk.
De mi is az az általunk annyira kedvelt tapa, mitől menők a tapas-bárok, hogyan illeszkedik egy régi csehó-divat a mai kor gasztronómiai irányzataihoz? Minderről részletesebben a Mindmegettén olvashattok.
