MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Szombaton megint nagyon magaménak éreztem a konyhát. A kora reggeli paicozásból származó lendülettel készült a sóágyon sült csirke, ami igazi mutáns darab volt, négy combbal áldotta meg a teremtő. Pontosabban, az eredeti kettő mellé kerítettünk még újabb kettőt, hogy senkinek ne kelljen a szárnyas legjobb részéről lemondania. A mellehúsát némi zsályás vajjal tettem még tökéletesebbé, majd olíva olajjal átdörgöltem a madarat, kapott egy kis mentából, borsból, rozmaringól álló finom fűszerezést és maldon sóval zártam a kört. Mellé az angolok kedvelt karácsonyi körete, a gesztenyés kelbimbó készült (egy-két héten belül meg fogjátok találni az Indexen), kis fokhagymás krumplipürével együtt.

Ezek után már semmi más dolgunk nem volt, mint elégedetten punnyadni a lakás különféle hencserein, illetve nekem ki kellett találnom egy – az ebédhez méltó, de nem túl bonyolult – desszertet. Ebben volt segítségemre Hugh, akinek az egyik könyvében rábukkantam erre az egyensúly tésztára, amiben semmi különleges nem volt, csupán a hosszú leírás adta béke, odafigyelés különböztette meg a többi negyed rész ilyen, negyedrész olyan süteményektől. Hugh leírásainál az ember mindig belelkesedik és elkezd befelé figyelni. Jamie tettre sarkall, Hugh a finom rezdülésekre hívja fel a figyelmet, így a süteménybe nem csak az alapanyagok kerülnek bele, hanem kicsit a lelkünk is.

Almás-mandulás pudingtorta

15 dkg puha vaj

12 dkg cukor

2 tojás

7,5 dkg finomliszt

7,5 dkg mandula

1 mk sütőpor

Almához:

4 db közepes, nem túl savas alma

2 dkg vaj

2 dkg cukor

1 mk fahéj

Egy kis forralóban vizet melegítek, majd a lobogó vízbe dobom a mandulát. Rövid ideig főzöm, majd leöntöm, s a mandulát szabályosan kinyomom a héjából. Ezután ledarálom. A pitetálat előkészítem. A sütőt 170 fokra előmelegítem.

Egy nagyobb serpenyőben kis lángon megolvasztom a vajat, majd mikor már buborékokat vet, akkor beleszórom a cukrot. Amíg olvad a cukor, addig az almákat meghámozom, félbe vágom, magházukat kiszedem, majd a feleket negyedelem. A karamellizálódó cukorhoz adom az almákat, fűszerrel meghintem, majd közepes lángon 4-5 percig – gyakori mozgatás mellett – hagyom, hogy dinsztelődjenek.

A vajat és a cukort egy mély keverőtálba teszem és gépi habverővel könnyű krémmé verem. Ebbe a krémbe ütöm bele először az egyik tojást, amit alaposan eldolgozok, majd következik a másik. Ezután hozzáadom a mandulát, majd a lisztet és óvatosan átkeverem. A keveréket egy spatula segítségével a pitetálba simítom, majd az almadarabokat a tésztára ültetem, végezetül pedig meglocsolom a visszamaradt fahéjas sziruppal. A tálat a sütőbe tolom és nagyjából háromnegyed óra után készre sütöm.

A sütemény mellé kínálhatok vanília fagylaltot, sodót is. Mi magában pusztítottuk el, olyan sebességgel, hogy még meleg volt a pitetál, mikor a mosogatóba tettem.

Tegnap este Edömér barátnőmmel belevágtunk a közös az adventi készülődésbe, hangolódásba. A tökéletes kezdést Farkas Vilmos péksütemény kurzusa adta, ahol remek társaságban, kedves és szakértő tanárunk vezetésével gyúrhattunk, formázhattunk, alkothattunk kedvünkre.

Szerelmese vagyok a péksüteményeknek. Kevés csodálatosabb matéria van a világon, mint a kelt vagy az omlós tésztából készített péksütemény, hiszen annyi varázslat és lehetőség rejlik bennük, mégis sokan tartanak az elkészítésüktől. A tegnapi kurzuson ezeket a félelmeket oszlatta el Vili, s segített mindenki számára élménnyé tenni az elkészítésüket.

A sokféle tésztát párokban készítettük, mégsem voltunk elszeparálva egymástól, a apróbb technikai trükkök és finomságok mindenki számára követhetőek voltak, bele tudtunk látni egymás munkáiba, a készítés folyamatába. A kelt tészták pihenési idejét kihasználva lestük hogyan morzsolódik omlós tészta alappá a liszt a vajjal, miként készül a pozsonyi kifli tölteléke, illetve sorban álltunk, hogy lekanyaríthassunk egy-egy szeletet a méteresre sikeredett kakaós csiga rúdból. Elmélyülten sodortuk a bagelt, söndörgettük a pogácsákat és figyeltük, ahogyan a sütőkben minden elnyeri végleges – gyönyörű – formáját és színét.

Az eredménnyel alaposan belaktunk. Amíg a téli levegő hűtötte a pogácsákat, a kalácsot, a pozsonyi kifliket, a kakaós csigákat, a szilvás papucsokat, addig a bagelekből szendvicsek lettek, majd zárásként leteszteltük, hogy milyen is, ha a croissant tésztájából fánkot készítünk.

Remek este volt.

Míg Zsófi a paradicsomos ételek kötetében találta meg álmai receptjeit, Anna a tortás kötettel barátkozott össze. Így a vasárnapi desszert egy egyensúlysütemény volt, az ő interpretálásában.

Mogyorókrémes kuglóf

4 tojás

25 dkg finomliszt

25 dkg cukor

25 dkg vaj

csipetnyi sütőpor (anyai extra)

4 ek mogyorókrém

Anna egy nagyobb tálba kimérte a finomlisztet, amihez én egy kevés sütőport szórtam. Egy másik edénybe kimérte a cukrot, s ebbe beleütötte a tojásokat is. Egy habverővel alaposan kikeverte a cukros tojást, majd egy forralóban kis lángon megolvasztotta a vajat. Amíg olvadt a vaj, addig én adagoltam a lisztet a cukros masszához, Anna pedig kidolgozta. végezetül az olvadt vajat is apránként a tésztába keverte. Ezután a mogyorókrém következett, amit egy másik forralóban kicsit megolvasztottunk, hogy könnyebb legyen vele dolgozni. Anna a szilikon kuglófforma aljába kanalazta a tészta egynegyedét, majd jöhetett a fél adagnyi mogyorókrém. Erre a maradék tészta felét kanalazta rá, majd az összes mogyorókrémet rásimította, s végezetül jöhetett az utolsó adag tészta is. 180 fokon 40 perc alatt sütöttük készre.

A formában hagytuk kicsit hűlni, hogy a megolvadt krém kicsit visszakössön, majd tálra borítva hűlhetett még egy rövid ideig, amíg fel nem faltuk.

A karácsonyi gasztrokönyv piacon nem csak az aktív konyhai tevékenykedőknek terem babér, hanem azoknak is, akik csak a végtermékek fogyasztásában jeleskednek.

A Szaktudás Kiadó Ház gondozásában megjelent, cukrászdákat és kávéházakat felsorakoztató kötet napra kész, friss információi mellett az adott hely történetéről, létrejöttének legendás körülményeiről is mesél, sőt az egyes helyek tulajdonosai, menedzserei, cukrászai is sorra megjelennek. Míg az éttermek esetében a konyhát  a konyhafőnök személye jellemzi a külvilág felé is, addig a cukrászatban sokkal kevesebb az ismert arc. Ebben a kötetben végre kilépnek az üzemi részről, történetükkel, arcukkal erősítve mindazt, amit a vásárlók a hely enteriőrjéből, a személyzet kiszolgálásából éreznek, s a pultban látnak.

A patinás cukrászdák, klasszikus kávéházak mellett az újabb nemzedék is megjelenik a lapokon, az első generációs cukrászok, csokoládémesterek  jól megférnek azokkal a családokkal, ahol az utódok már az anyatejjel együtt szívják magukba a sütemények, a csokoládé vagy épp a kávé iránti vonzalmat, szenvedélyt.

A kötetben a budapesti helyszínek mellett szerencsére helyt kaptak a vidéki kávéháza, cukrászdák is, így azoknak is érdemes a könyvet beszerezni, akik a vidéki körútjaik során szeretnének jó helyen kávézni vagy elmajszolni egy indiánert.