MIRELLE Atelier

Mindig is tudtam, hogy kifejezetten mázlista vagyok, legalábbis ami a családomat és a gasztronómiához kacsolódó viszonyomat érinti.

Anya verhetetlen konyhája, az a gyerekkor, amely megtanított élvezni az ízeket, rászoktatott a szezonalitásban rejlő csodákra lehetővé tette, hogy mire önálló entitássá nőttem ki magam, addigra nem okozott különösebb problémát, hogy bármit elkészítsek.

Már az elköltözésem első felvetése után nekiláttam, hogy a legfontosabbakat begyűjtsem, új, saját életem elengedhetetlen kellékeit: a konyhai eszközöket. Több hónapon át a fizetésem jelentős részét fektettem keverőtálakba, mérőpoharakba, különféle tepsikbe és lábasokba, hogy ne érjen váratlanul, ha majd egyszer – ki tudja hol – levesre vagy épp süteményre vágynék. Ha akkor szembe jött volna velem a “mindent járó kisfazék”, akkor biztosan másmilyen lett volna a konyhai kelengyém.

A Panasonic által gyártott és tegnap bemutatott Multicooker ugyanis egyetlen edénybe sűrít mindent, sőt kiküszöböli a negyedóránkénti anyára történő rátelefonálást is, hiszen rengeteg funkciója van, amelyek szülői bölcsességgel felvértezve segítik, hogy a mi lelkes elképzeléseink ehető végeredményt adjanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy az eszköz csak a kezdő háziasszonyok, kollégiumba költözők számára ideális, de nekik aztán egyenesen remek.

A gyakorlott háziasszonyok mellé viszont a Multicooker afféle kuktaként szegődik, segítségül siet, ha kevés az idő, vagy a kéz. A közös főzőcskézések mellett – időzíthetőségének hála – hétvégi délelőttökön vagy napsütötte délutánokon felválthat minket, amíg mi vásárolunk, csavarunk, a kertben ejtőzünk, addig ő megfőzi a levest, elkészíti a ragut, olyan rizst csinál, amiről korábban csak álmodtunk, vagy süt egy kis édességet.

Panna és segítőtársai

S hogy nem csak a levegőbe beszélek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tegnap az eseményre mezei sajtómunkásként érkeztem, aztán pillanatok alatt beszívott a “konyha” és Balázsy Panna jobb- vagy balkezeként segítettem a négy masinába előkészíteni a fogásokat. Aztán, amíg sült a sütemény, főtt a leves, párolódott a rizs és érett a tagine, addig semmi más dolgunk nem volt, mint beszélgetni.

Az eredmény meggyőzőre sikeredett, Panna receptjei és a főzőgépek együtt jól muzsikáltak, elégedetten faltuk a tárkonyos bablevest, a fahéjjal, kardamommal illatosított csirke tagine-t, s boldogan szeltük a meggyes clafoutis-t.

Ez az edény tényleg ügyes, nagy konyhai segítség lehet, ha kellő mennyiségű munkát bízunk rá és bátran kísérletezünk, hogy mi mindenre alkalmas még. Erre a kísérletezésre a Panasonic is buzdítja a felhasználókat. A cég úgy gondolja, hogy a Panasonic és a vásárló közötti folyamatos kommunikációtól tud ez a termék több lenni, mint a többi hasonló főzőgép a piacon. Hisznek benne, hogy a folyamatos kapcsolattartás, a közösségi oldalon történő receptcsere hasznos lehet a háziasszonyok számára, sőt egyesek még különféle nyereményekre is szert tehetnek, ha az általuk beküldött recepteket az olvasók kiemelkedően jónak ítélik.

Tökéletes clafoutis-t süt a Multicooker

Manapság, ha az ember programot keres vagy éttermek között próbál ráakadni az igazira, akkor a már három éve létező és azóta folyamatosan fejlődő és gyarapodó We love Budapest oldalán biztosan megkapja az ehhez szükséges információt.

A gombamód szaporodó helyek bejárására, felfedezésére, Pest és Buda tökéletes kiaknázására azonban a szerkesztőség önmagában kevés, így az a remek ötletük támadt, hogy a szezon elején önként jelentkező élményvadászokkal térképeztetik fel a várost, megadva a lehetőséget azoknak, akik nem csak szórakozni és enni szeretnek, hanem az élményeiket szívesen meg is osztanák másokkal, bemutatnák, hogy hogyan hozható ki a legtöbb az egyre fiatalosabbá váló városunkból.

A tét nem kicsi, hiszen a program egyik fődíjának majdani nyertese a MasterCard fesztiválnagykövete lesz a nyári zene fesztiválokon, a VOLT-on, a MasterCard Balaton Soundon valamint a Szigeten. A We Try Budapest másik díjazottja szeptembertől részese lehet a programajánló mindennapjainak, a szervezők ugyanis egy gyakornoki helyet ajánlanak fel neki a We Love Budapest szerkesztőségében.

A program 2014. május 5-én indul és június 30-án zárul. A tesztelők a Welovebudapest.com oldalon jelentkezhetnek részvételre egy rövid bemutatkozással és motivációs levéllel. A kiválasztott résztvevők fejenként 10.000 forintot kapnak a MasterCard jóvoltából, amit MasterCard® PayPass™ vagy Maestro® PayPass™ bankkártyával költhetnek el a tesztelés során. Az élményeket a Welovebudapest.com erre a célra kialakított aloldalán moderálás után tehetik közzé szöveggel, képpel, videóval.

Mostanában nagy divat lett a saját városunkban, Budapesten turistáskodni. A  napi rohanásban díszletként szolgáló várost ilyenkor kicsit más szemmel vizsgálhatjuk, ejtőzhetünk benne, időt és teret adhatunk a felfedezéseknek, ami alapvetően izgalmas dolog.

A magam részéről úgy 12-13 éves korom óta űzöm ezt a sportot. Annak idején még Edömér barátnőmmel róttuk a város utcáit, napokat szerveztünk rá, hogy egy-egy környéket bebarangoljunk, felfedezzük azt, ami egyébként gondosan rejtve maradt előttünk. Ilyenkor – gyerekzsebhez mérten – dőzsöltünk: megosztoztunk egy-egy BigMac-en vagy épp fagylaltot nyaltunk egy árnyas teraszon. A kirándulásaink fő célpontja Pest volt, budai territoriumunkat ugyanis a kutyasétáltatásoknak hála tégláig ismertük.

Ezek a pesti kirándulások a későbbiekben is megmaradtak. Hol egy-egy hősszerelmest rángattam végig a városon, hol a kiskamasz keresztlányommal nyaraltunk napokat a különböző kerületekben, aztán jöttek a Nők, akikkel egészen kis koruk óta előszeretettel csavargunk a város dzsungelében.

A magam részéről a gyaloglás elkötelezett híve vagyok, így sokszor megesik, hogy a nagykörút által határolt területet gyalogszerrel szelem át, ami a kis utcák ismeretében azért nem nagy kihívás, de jól esik gyalog, minden egyes utcát alaposan szemügyre véve eljutni a célállomásig.

A cél néha nem más, mint egy jót enni. Most hétvégén is összekötöttük a zsidó negyed keresztül-kasul történő járkálását egy jó ebéddel. A Godzsu-jelenséget szerettem volna megmutatni a férjemnek, aki anno a Kazinczy utcába járt iskolába, s most meghökkenve látta, hogy mennyire átalakult itt minden. A Nőknek tetszett a sokszínűség, a lazaságot, könnyedséget lehelő helyek, élvezték a jó időt, a városi sétákkal együtt járó legendákat, s mire éppen megéheztek volna, addigra elértük utunk célpontját, a Butcher’s Kitchen-t.

A mostanában tomboló hamburgerláz mellékhajtásaként felelősödött szendvicsimádat egyik ékes példája ez a hely, amely – a környék több másik vendéglátóipari egységéhez hasonlóan – a közelben lévő mulatók folyékony élvei mellé kínál valami finomat és tartalmasat.

A Burcher’s Kitchen kínálata csak rövid ideig furcsa, olyan, mint egy régi 3D-s falinaptár képe, ha kicsit tovább nézed és tudsz bandzsítani is, akkor egyszer csak helyére ugrik minden és kibomlik előtted a kép, vagy épp az étlap vezérfonala.

Jelen esetben ebben a szendvicsezőben az a zseniális, hogy kedvelt fogásokat álmodtak kétkezes verzióba, afféle instant, de minőségi megoldást kínálnak arra, hogy a főétel leegyszerűsített formában jelenjen meg előtted. Soha nem értettem az amerikai és angol filmekben szereplők déli szendvicsezését, de ha ott is így vannak összeállítva a falatok, akkor már minden világos.

Lehet itt rántott húst kapni uborkasalátával, egy jóféle hekkhez is könnyen hozzájuthatunk, a mustárban tunkolt kolbász és hurka is szendvicsbe szelídül és a szendvicsek koronázatlan királynője, a pastrami is tiszteletét teszi az étlapon. Mindezt igényes alapanyagokból, kulturált kivitelben és istenes mennyiségben teszi. Egy-egy szendvics nem csak felépítésében hordozza a főétel jelleget, hanem mennyiségét tekintve is vetekszik vele.

Így aztán mire végeztünk a szendvicseinkkel az árnyas, de kissé kopott Klauzál utcába, bőven volt mit lesétálnunk. Újabb girbegurba utcákon, semmiből született romkocsmák kerthelyiségein átvágva elbattyogtunk a Károlyi kerthez, amely mindig szép, de tavasszal, valami egészen zsongító. Megnéztük a hatalmas belga óriásnyulat, aki a kertben lakik, elméláztunk a korai tavasz jóvoltából már elnyílt tulipánok felett, majd újra útra keltünk, hogy belefuthassunk egy remek tűzoltózenekarba, s a Wampba, amely afféle záróakkordot biztosított a belvárosi túránkhoz.

Ezután már csak átsétáltunk a Lánchídon, kicsit szemlélődtünk a Lánchíd utca semmiből létrejött parkjában, csodáltuk a vadgesztenye vöröses rózsaszín bóbitáit, majd elindultunk haza, miközben megállapodtunk, hogy a következő napfényes hétvégén is turistáskodunk egy kicsit.

Kiskirálylányok

No, ennek a posztnak a megírásánál kell latba vetnem mindent, amit tanultam az újságírásról és az írásról, mert ha szabad utat engednék anyai lelkesedésemnek, akkor nagyjából az alábbi bejegyzés születne:

Kedveseim!

Eddig is tudtam, hogy a Nők fantasztikusan jó fejek. Nagyjából fél éves koruk óta úgy gondolom, hogy egy élmény velük lenni, mert egyediek, megismételhetetlenek, van humoruk és eszük és ebből a kombinációból csupa remek pillanat született eddig is az életünkben. Na de most! Most aztán tényleg megmutatták, hogy helyes kislányok, akikben egy-egy képkocka erejéig már felsejlik az igazi Nő.

De visszafogott vagyok és nem szeretnék senkit elriasztani, úgyhogy inkább csak ezt írom:

Jobb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna, mint a Nők videóját. A Tchibo gyerekruháit bemutató anyagot egy játszóházban vettük fel, amelynek egyedi atmoszférája hozzájárult ahhoz, hogy a filmezésben közepesen járatlan lánykák egész jól viselkedjenek és jól mutassanak a kamera előtt. Ehhez persze egy remek team munkája is kellett, akik fésülték, öltöztették, kísérték, szerették, filmezték és instrukciókkal látták el a hölgyeket.

Én csak a partvonalról figyeltem, ahogy ébredeznek, csúsznak, ugranak, másznak, időnként újabb és újabb szetteket álmodnak rájuk.

Az eredmény igen meggyőzőre sikeredett, ami nem is csoda, hiszen nagyon klassz, ízléses és trendi ruhák és a Nők ütős kombinációt alkottak. 😀

Ha kíváncsiak vagytok a teljes termékskálára a Tchibo weboldalán már azt is megtaláljátok: Gyerek- és babaruhák kicsiknek és nagyoknak