MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A trifle nem más, mint az angolok válasza a tiramisura.

Ez a krémdesszert jól variálható, általában idénygyümölcsökből készül, azaz mostanság a rebarbarás trifle számít a legmenőbbnek.

Rebarbarás trifle

4 nagyobb rebarbaraszál

8 dkg cukor (na, jó lehet 10 is, ha valaki édesebben szeretné)

1 csomag  zselatin (zselatinfix)

3 dl tej

1 rúd vanília

4 tojás sárgája

2 ek finomliszt

2 dl tejszín

2 ek vaníliás cukor

3 ek cukor

20 dkg babapiskóta

A rebarbarát meghámozom, majd ujjnyi darabokra vágom. Egy közepes lábasba teszem, majd annyi vizet öntök rá, ami épp ellepi. 8 dkg cukort dobok rá, meg egy fél vaníliarudat teszek mellé, ezután fedem és közepes lángon 10 perc alatt puhára főzöm. Ezután félrehúzom a lábast, kipecázom a vanília rudat és anélkül, hogy teljesen összetörném a rebarbarát belekeverem a zacskónyi porzselatint

Egy közepes tál aljára babapiskótát fektetek, majd erre kanalazom a rebarbara felét.

Ezután elkészítem a sodót, amiből némi liszttel pudingot készítek. A megmaradt fél vaníliarudat szétvágom, a magokat kikaparom, majd a tejhez adom. A sodóhoz megmelegítem a tejet, a tojások sárgáját kikeverem a liszttel, majd apránként a tejhez adom, s közepes lángon, folyamatos habverővel történő kavarás mellett megvárom, amíg besűrűsödik, ezután még hozzáadok 3 ek cukort.

Ezután a rebarabara rétegre halmozom a pudingot, majd újabb piskótasor jön, ezt követi a maradék rebarbara. A tálat két órára a hűtőbe teszem. Tálalás előtt a tejszínhez 2 ek vaníliás cukrot adok, majd felverem, s a tálra halmozom. aszalt áfonyával és kevés tört pekándióval díszítem és azonnal tálalom.

Mindent a trifle-ről.

A heti közös főzés egyik fogását a hétvégén újra elkészítettem. Igaz, variáltunk rajta egy keveset, de az alapok megmaradtak.

A férjem maga készítette a tésztát, amelynek alapja nagyon egyszerű, a csavart egy kis – a lisztbe kevert – kurkuma adta. A tészta készítésének mikéntjét pedig Gennaro mestertől tanultuk, aki így készíti:

Amíg a férjem a tésztát gyúrta, majd kinyújtotta és szélesmetéltre alakította, addig én előkészítettem és elkészítettem a többit az ebédhez.  (19, 5 dkg finomliszt, 2 nagyobb tojás, 1 bő tk kurkuma)

Spárgás tagliatelle pirított csirkemellel

50 dkg spárga

4 fél csirkemell

40 dkg szélesmetélt

2 dl tejszín

2 tojás sárgája

2 dkg vaj

3 ek olíva olaj

A spárgát megpucolom, majd a végét levágom. A megtisztított spárgákat félbevágom, s a feleket félbe vágom, majd azokat is félbe, az eredmény megközelítőleg olyan, mintha julienne-re vágtam volna a spárgát.

Egy magas falú serpenyőben 2 ek olajat hevítek. A csirkemellet sóval, borssal bedörzsölöm, majd az olajra teszem, közepes lángra teszem,  s az edényt fedem, s hagyom, hogy a csirkék párolódjanak. Amíg készül a tészta, addig megforgatom néhányszor, mindig újra fedem, s ha jól dolgozom, akkor a végén a hús körbe lepirul és meg is párolódik.

Egy nagy serpenyőbe 1 ek olajat és a vajat is felhevítem, majd beleteszem a vékonyra szelt spárgát és közepes lángon, gyakori kevergetés mellett puhára párolom.

Eddigre a férjem elkészül a tésztával, így egy nagy lábast kerítek és vizet forralok benne, amibe kis sót hintek és egy evőkanálnyi napraforgóolajat adok hozzá.

A tejszínt egy bögrébe öntöm, a tojásokat szétválasztom és a sárgáját a tejszínhez adom és elkeverem. A tésztát a vízbe dobom, majd ahogy elkészült (friss tészta esetében ez pillanatok kérdése), azonnal szűröm és a spárgához adom. Néhányszor átforgatom, majd lehúzom a tűzről és meglocsolom a sárgájával elkevert tejszínnel.

A csirkét felvágom, majd tányérra teszem és tisztes adag spárgás tésztát pakolok mellé.

Minden, amit a spárgáról tudni érdemes itt elolvasható.

Nem tudom ki szabadalmaztathatná vagy formálhatna jogot az örömfőzés kifejezésre, de részemről évek óta adott, mint forgalom és mint élmény.

A mindennapok ennivalóinak összeállítása is sokszor rejt magában meditatív pillanatokat, nagy megvilágosodásokat és apró örömöket, de az, amikor csak a saját kedvünkre játszunk, egy jó csapatban, remek irányítás alatt, na az az igazi örömfőzés.

A héten szerencsére újra részem lehetett egy ilyen boldogan fárasztó délutánban. A Metro Gasztroakadémiáján főztünk együtt Bereznay Tamással és néhány kedves régi és új ismerőssel. Az alapanyagokkal és a receptekkel Tamás készült, mi pedig lelkes munkaerőként sürögtünk órákon át a konyhában, hogy a végén négy remek fogással fejezzük be a napot.

A feladatokat fogásonként osztottuk fel egymás közt, de laza átjárás azért volt, így mindenki láthatta, hogy hogyan készül el a vacsoránk teljes sor.

Diával a Gasztrozseni blog írójával már nem egyszer főztünk együtt, így most is a közös munkát és a főételt választottuk, a zöld spárgával töltött csirkemellet, amihez fehér spárgával gazdagított tagliatellét készítettünk. A bőrős csirkemellbe zsebet lukasztottunk, zöld spárgát tettünk bele, majd kicsit lepirítottuk, s utána alacsony hőfokon átsütöttük. A tésztához a fehér spárgát nagyon vékony csíkokra metéltük, majd olajon és vajon megdinszteltük. Ehhez jött a kifőtt tészta, rengeteg vaj és miután a serpenyőt lehúztuk a tűzről tisztes mennyiségű sárgájával elkevert tejszín is tovább lágyította, krémesítette a fogást. Hogy cseppnyi hiányérzetünk se maradjon, még parmezánforgácsokat is tettünk rá.

A vacsoránkat csőben sült fekete kagylóval kezdtük, majd jött a thermomixben készített karfiol krémleves, amihez libamáj tallért kaptunk és egy igazán izgalmas levesbetétet: roppanós, sós körtét. Ezt követte a fűszerezésében visszafogott, így a spárgát főszerephez juttató főételünk, majd zárásként a desszert, ami egy fehér csokoládé krém volt, amelynek az alapja egy Ferran Adrián által jegyzett recept volt. De csak az alap, mert Tamás belevitt egy olyan csavart, amivel én korábban fagylaltkészítésnél találkoztam: a kész, meleg krémbe szárastul tettünk bazsalikomot, majd a krémet tartalmazó edényt gondosan lezártuk és 20 percig hagytuk, hogy a növény illat és ízanyagai átjárják a krémet. Utána kipecáztuk a krémből a fűszert, de az ízét, illatát addigra rabul ejtettük. A krémhez friss, jóízű epret ettünk, majd boldog elégedettséggel nyugtáztuk, hogy nem csak maga a főzés volt egy élmény, hanem a vacsora is.

Egy réges-régi angol Good Foodban találtam tegnap este ezt a receptet. Megtetszett, a Nőknek meg úgyis kell valami, amivel megédesíthetik a tavaszi szünetet.

Little Louise cupcake

12 dkg vaj

30 dkg cukor

1 tk vaníliás cukor

4 tojás

15 dkg finomliszt

csipetnyi sütőpor

1,5 dl tej

12 tk áfonyalekvár

8 dkg kókuszreszelék

1 tk almaecet

A lisztet a sütőporral elkeverem, a vajat 15 dkg cukorral habosra keverem, majd hozzáadom 3 tojás sárgáját és egy egész tojást. Ezután beleszórom a lisztet, majd tejjel lazítom a tésztát.

A muffinformát kapszlikkal bélelem, s azokat háromnegyedig töltöm tésztával. Minden tészta közepére 1-1 teáskanálnyi lekvárt pöttyintek. A tésztát a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és nagyjából 25-30 percet sütöm. Ezután kiszedem, a sütő hőfokát 110 fokra visszaveszem.

A tojások fehérjét a maradék 15 dkg cukorral felverem, majd hozzáadom az almaecetet, s belekeverem a kókuszreszeléket. Egy-egy evőkanálnyi habot a kisült tészták tetejére ültetek, majd visszatolom a sütőbe és fél órát hagyom még sülni. Miután lekapcsoltam a sütőt, hagyom, hogy a sütővel együtt hűljön langyosra a tészta.