Néhány évvel ezelőtt, egy meleg nyári napon a Nőkkel róttuk a várost. Sétáltunk, cél nélkül csellengtünk, amikor egyszer csak bevillant, hogy Anna nap van. Furcsa, de teljesen megfeledkeztem róla. Persze hétvégére már le volt szervezve a családi parti, s az ajándék is rég az otthoni rejtekhelyek egyikén pihent, maga az adott nap mégis egyszerűen kiesett a fejemből.
Nem is jutott volna eszembe, ha valamilyen komoly okfejtés során meg nem említődik a dátum. Persze, ahogy elhangzott, úgy eszméltem én és az ünnepelt, aki rögvest érezte, hogy joggal sértődhet, ha akar. Szerencsére ebéd tájékán jártunk, így egy könnyed “No, ma te választhatsz éttermet.” felütéssel elodáztam, hogy milyen szerencsétlen és tökéletlen anya vagyok. Anna gyorsan átlátta a szituációban rejlő lehetőségeket és a kedvenc helyét javasolta: az Arribát.
A mexikói gasztronómia kapcsán hajlamosan vagyunk azt hinni, hogy ebben a konyhában minden a chiliről szól, minden falat iszonyatosan csípős, ami természetesen téveszme, de mégis erősen tartja magát. Pedig a mexikói konyha egyszerű, kellemes és természetes alapanyagok véges számú kombinációjára épülő rendszer, amiben a chili csupán egy opcionális lehetőség, főleg az európaiak számára üzemeltetett hálózatok esetén. A különféle kenyérlepényekre épülő mexikói street food nem csak jó alapanyagokból áll, hanem könnyen, gyorsan elkészíthető és fogyasztása is igen egyszerű. A szendvicseknél jóval izgalmasabb ételek megszínesíthetik a hétköznapjainkat, jó alanyai lehetnek egy-egy családi ebédnek vagy vacsorának.
Az Arriba új egységével Budapest szinte bármelyik pontjáról könnyedén elérhető egy jó mexikói gyorsétterem. Aki burritora, quesedillasra vagy épp a tex-mex konyha egyik igazi ékkövére, chimichangára vágyik, annak itt könnyedén teljesülhetnek a vágyai. A héten Ildi barátnőmmel utaztunk kicsit Mexikóba. Én már gyakorlott törzsutasként álltam a megannyi alapanyagot rejtő pult és a színes, szagos, a mexikói konyhával gyorstalpaló módon megismertető tábla előtt, Ildi kissé bizonytalanabbul méregette a választékot és nagyon rettegett, hogy chilit kell chilivel ennie.
Az első választásunk egy-egy quesedillas volt. Ezt a szendvicset azért szeretem, mert a burritóval ellentétben majdnem harapható, a tészta a grillen ropogósra sül, nem is beszélve arról az összhangról, amit a grill melegétől megfolyósodott sajt és a tészta alkotnak. Ildi húsos változatot állíttatott össze magának, én a vega vonalon indultam el, némi korianderes, zöldparadicsomos salsa, quacamole és kukoricás salátakeverék került a sajt mellé. Jó döntés volt, a sajt és a quacamole kellemes, krémes hátteret szolgáltatott a harapható zöldségeknek, a salsa és a zöldségek viszont kevésnek bizonyultak – szerencsére – ahhoz, hogy eláztassák a ropogós tésztát.
A szendvicseink mellé jalapeno poppers is párosult, igaz ezt csak én ettem. A jalapeno már első alkalommal szerelem volt. Ez a paprika számomra ideálisan csípős. Szeretem vékony szeletben salsaba mártva, tortilla mellé is kedvelem az ecetes lében eltett változatát, de a legfinomabb, amikor cheddar sajttal töltve, rántva kerül elém, némi fűszeres tejföl kíséretében. Ellenállhatatlan.
Amíg én boldogan vettem a nagyobb és frissebb levegőket a chilis fogás mellé, addig Ildi kipróbálta a chimichanga édes változatát. A chimichanga nem igazi mexikói fogás, de a tex-mex, azaz az elamerikanizálódott mexikói konyha klasszikus eleme, tulajdonképpen nem más, mint burrito kisütve. Leggyakrabban sós változatokban jelenik meg, de kedvelt az édes krémmel vagy gyümölccsel töltött chimichanga is, amit bő fahéjas cukorral megszórva kínálnak.
S hogy teljesen autentikusak legyünk, a fogások mellé agua fresca-t ittunk, abból is a rizsből készített, fahéjjal ízesített horchatat, ami tökéletes levezetése egy-egy csípősebb falatnak.
Egyszóval az Arriba még mindig jó. Hat év után sem vesztett a lendületéből és a minőségéből, precízen, gyorsan kínálja számunkra a változatos hétköznapok lehetőségét, ismerkedést egy idegen konyhával, tavaszt a télben. Ideális hely.
