MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Mióta megnyílt a török pékség, azóta sokszor került asztalunkra a törökök egyik kedvelt kenyérféléje, amelynek megsütésétől csak egy dolog tartott vissza: nem volt itthon nigella mag, azaz feketekömény. Ezt a hiányosságot hétvégén pótoltam, így ma már a törökök ramadankor szokásos kenyerét vacsoráztuk.

Ramadan pide

50 dkg finomliszt

5 dkg vaj

0,5 dl tejföl

1 dl langyos tej

1,5 dl langyos víz

2,5  dkg friss élesztő

2 csipetnyi só

1 csipetnyi cukor

Extrák:

1 tojás

1 ek búzakorpa

2 ek rétesliszt

2 tk nigella mag

2 tk szezámmag

Az élesztőt elmorzsolom a cukorral, majd miután megfolyósodott, akkor a langyos tejhez adom. A tejhez öntöm a langyos vizet és a tejfölt, majd az egészet elkeverem. A vajat megolvasztom.

A lisztet egy nagyobb edénybe szitálom, sót adok hozzá, majd az élesztős folyadékot  és a vajat hozzáöntöm, s alaposan kidolgozom. A kész tésztát olajjal vékonyan kikent edénybe teszem, tiszta konyharuhával fedem és meleg helyen hagyom, hogy a duplájára keljen.

A megkelt tésztát réteslisztes deszkára borítom, megformázom. A sütőlapátra korpát terítek, majd erre helyezem a tésztát, amit a kezemmel vagy késsel megformázok, majd konyharuhával fedem és hagyom bő fél órát kelni, amíg a sütőben 250 fokra izzik a hőmérséklet. Előtte persze a sütő rácsára helyezem a samottkövemet, a sütő aljába pedig egy vízzel félig teli tepsit teszek.

A megkelt tésztát elhabart tojással lekenem, nigella maggal  és szezámaggal megszórom. Nagyjából 30-35 perc alatt készre sütöm, majd rácsra helyezem és próbálom magam addig türtőztetni, amíg legalább langyosra hűl.

Anyához átfutni azért is jó, mert mindig süt valami finomat. A desszertjei soha nem a bolti dekorcsodák másolatai, hanem ízig-vérig klasszikus alapanyagokból készült házias sütemények. Most szombaton, a gesztenyeszedés apropóján ezzel az őzgerinccel várt minket.

Mandulás, csokoládés őzgerinc

28 dkg vaj

28 dkg porcukor

8 tojás

20 dkg étcsokoládé

20 dkg darált mandula

14 dkg rétesliszt

1 sütőpor

A csokoládét vízgőz felett megolvasztom, a mandulát alaposan megdarálom. A vajat a porcukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojások sárgáját. A krémhez adom a megolvasztott csokoládét, a mandulát és a sütőporral elkevert lisztet, végezetül belekeverem a tojások felvert habját. Zsírozott, rétesliszttel kiszórt őzgerincbe öntöm és 180 fokon tűpróbáig sütöm.

Magában vagy tejszínhabbal, esetleg vaníliafagylattal kínálom.

A futás és én sokáig messziről kerülgettük egymást. Ennek igen sok oka volt, többek között az, hogy 5 évesen hatalmasat perecelve pont az orromon landoltam, aminek nyomait mindenki láthatja az összes róla készült fotón. Szerencsére az önbecsülésemen nem esett csorba, ellenben olyan tisztes orrsövényferdülésre tettem szert, ami eléggé korlátozott abban, hogy bizonyos sebesség felett levegőt kapjak.

Így maradt a szájon át történő légvétel, az ostoba tanári rosszallás, amiért a futással járó játékok, feladatok kivitelezésekor szinte azonnal a tüdőmet köptem a rossz légzéstechnika miatt. Ahogy cseperedtem, úgy nőtt velem az orrom is és valahogy az évek folyamán javult a helyzet, már majdnem képes voltam levegőhöz jutni, s mire betöltöttem a húszat az orrom és én mindenféle edzésformán részt tudtunk venni. Ám a futással kapcsolatban maradt egy tüske. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem csak a kick-box, a spinning, a különféle erőnléti edzések mennek, hanem – ha nagyon akarom – akkor a futás is.

A futásnak igazi rajongótábora van, fanatikusok, akik folyamatosan újabb és újabb célokat tűznek ki maguk elé, maximalista népség, akiknek a futás nem csak sport, hanem sokkal inkább létforma, levezetés, feltöltekezés, eggyé válás a természettel, üdvözlése a napnak, vagy épp az a spirituális félóra, amiben önmagával képes egyenesbe jönni az ember.

Futni persze bármiben lehet, de kérdés, hogy érdemes-e. A futás ugyanis speciális felszerelést igényel, olyat, amivel melegen tartjuk a testünket, az izzadságnak nem engedjük, hogy megbetegítsen minket, nem lobog, nem klaffog utánunk, nem lassít, hanem segít abban, hogy a mozgás, az élmény tökéletes legyen. Ehhez nem árt, ha még feltűnő, fényvisszaverő csíkok is futnak rajta, hogy az esetleges forgalomban, a hamar sötétbe forduló késő őszi, kora téli napokon is biztonságban lehessünk. Kezdő futóként a legfontosabb egy jó cipő és egy váltásnyi futóruha, ami így az őszi-téli szezon érkeztével jó, ha egy vastagabb nadrágból, egy kapucnival ellátott, hosszított derekú felsőből és egy kabátból áll. E mellé persze még rengeteg apróság beszerezhető, ha a futás szokássá válik.

Tavasszal már beszámoltam nektek a Panasonic multicooker berendezéséről.  A mindentjáró kisfazék most épp tesztelődik a konyhámban, figyelem, hogy mi mindenre alkalmas, hogyan kombinálhatóak benne az egyes funkciók, mekkora segítséget jelenthet nem csak az egyedülálló konyhatündérek esetében, hanem a munkás hétköznapjait élő négyfős – tinédzserekkel és az ő étvágyukkal megtűzdelt – konyhában is.

Leves fronton nagyon erős a masina, azáltal, hogy külső behatás nélkül, a jól záródó fedélnek hála gőzben születnek a fogások. A zöldségek megpuhulnak ugyan, de nem esnek atomjaikra, formás külsejük megmarad. A melegen tartó funkciónak köszönhetően a megfőtt levest igény szerint az edényben hagyhatjuk, anélkül, hogy kihűlne, esetleg túlfőne, mielőtt a család megéhezik.

Toszkán bableves

2 gerezd fokhagyma

2 ek sűrített paradicsom

2 nagyobb paradicsom

1,5 l húsleves

40 dkg borlotti bab (konzerv)

40 dkg canelli bab (konzerv)

frissen őrölt fekete bors

frissen vágott rozmaring

A babokat egy nagy szűrőbe borítom, átmosom, majd az edénybe teszem. A paradicsomot megmosom, felkockázom és szintén az edénybe borítom. Erre rákanalazom a sűrített paradicsomot, belenyomom a fokhagymagerezdeket, majd felöntöm húslevessel. Finoman borsozom és kevés frissen vágott rozmaringot is adok hozzá.

Az edényt bezárom, a leves opciót megadva nagyjából 40 percig főzöm. Tálalás előtt – ha kell – kicsit sózom, borsozom, friss kenyérrel kínálom.