Futásra készen
Murphy létezik. Ennek egyértelmű jelét adta múlt kedden is, amikor a napsütéses hétfő és a verőfényes szerda között megátalkodott, szeles, hűvös napra virradtunk. Norbi – aki természetesen nem futott – persze örült neki, fő a hitelesség, a Cool runingból, a cool már meg is valósult, mi pedig fázósan, széltől kifújva figyeltük, hogy mikor viszi be egy-egy nagyobb roham a Dunába a fákat.
Via békésen inhalált az egyik sarokban, a többiek fázósan kortyolgatták a forró teát, a fiúk helyszínt kerestek, mi meg nagy sóhajok közepette nekiveselkedtünk az átöltözésnek.
Az első jelenet rögvest velem kezdődött, láttam is a többieken, hogy mélyen együtt éreznek velem, amiért az elemi erővel tomboló szélben kell majd futnom. Az első döbbenet akkor ért, amikor kiléptünk az ajtón. Befelé, kabátban, pulcsiban, sálban majd megvett az Isten hidege, tépett a szél, csontig járt, most pedig – mikor feleannyi göncben igyekeztem kifelé -mindebből semmit sem érzékeltem. Ok, a lakkal megtámogatott frizurám néha kitakarta a látásomat, de fázni nem fáztam.
A könnyű léptet biztosító futócipő barátságosan simult a lábamra, a többi futásra tervezett ruházat is rögvest segítségemre sietett, így a fák közt surranó napfényen állva teljes komfortban vártam, hogy eldőljön honnan vesz majd a kamera, amíg bemelegítek a futáshoz.
Aztán egyszer csak kitörtem, lazítottam, hajoltam, amit nehéz volt röhögés nélkül végigcsinálni, mert Norbi folyamatosan vezényelt, mint egy vérbeli tornatanár. A bemelegítést pihenés követte, majd egy-két rövid jelenet, végül a lenyugvó nap fényeitől kísérve jutottunk el a záróakkordhoz, ahol mindannyian együtt futottunk, a Kopaszi-gát közönségének legnagyobb megelégedésére.
Néhány kép a forgatásról:
Full sminkben, futásra készen
Néha azért a nap is kisütött :)
Délutánra már mindenhogy fáztunk. De nagyon.
Futást filmezni nem egyszerű. Sőt, kifejezetten faramuci dolog, de megcsináltuk. :D
A futáshoz tervezett ruhákat és kiegészítőket mától itt találjátok, a Tchibo webshopjában.
