MIRELLE Atelier

Ezen a nyáron a városban töltött minőségi pillanatokkal töltekeztünk. Amiből szerencsére bőven akadt. Újra felfedeztük a várost, más szemüvegen át néztünk nem csak az épületekre, a műemlékeinkre, hanem a budapesti éttermeket, cukrászdákat is újult erővel leltük meg, keresvén azokat a helyeket, ahol kicsit kiszakadhatunk a hétköznapokból.

A nyárzáró héten is egy igazán kellemes élményben volt részünk, a zsidó negyed szívében található aprócska téren rábukkantunk a Mátka bisztróra, ahol boldogan töltöttük a fél délutánunkat.

Ebédelni érkeztünk, előzetes tervek nélkül, pusztán annyi információval rendelkezve, amennyit Anna megosztott velem, miszerint a neten már többször belefutott ebbe a helybe, neki nagyon tetszik az enteriőr és mutatósnak tűnnek az ételek is.

Innen indultunk.

Az enteriőr valóban magával ragadó, részletgazdag, de nem zsúfolt, nincs vásári hangulata, látszik, hogy gondos döntések során került minden kiegészítő a helyére. Az egész helynek van egy kellemes eklektikus légköre, de ez nem pulzál, nem zsizseg, hanem valami egészen meglepő módon szerveződik egységbe, és biztosít nyugodt hátteret a konyhának.

Amely javarészt magyar fogásokra épül, pontosabban magyar alapanyagokkal dolgozik, készít emblematikus fogásokat, felhasznál a régióban kedvelt konyhai technológiákat, élvezi a monarchia gasztronómiája adta tág kereteket és jó keresztmetszetét kínálja annak, amit a magyar vendégek örömmel választanak egy étteremben.

Ez persze koránt sem véletlen, hiszen a karantén időszaka alatt az étterem a kiszállításoknak köszönhetően első kézből kapott visszajelzést a magyar vendégkörétől, a rendelések alapján nem volt nehéz felállítani egy olyan top 10-es listát, amiben nincs tévedés, ezekkel az ételekkel bármelyik vendég csak boldog lehet.

A nyári étlap már ez alapján a „közvélemény kutatás” alapján állt össze, a könnyed nyárias fogásokat a házi felmérés adta biztonságban alkották egy szezonális étlappá. Ami tömör, de nem túl rövid, minden betérőnek tartogat valamit, és ami a belvárosi éttermek esetében egyenesen szokatlan: nagy adagokat ad asztalra.

Nyárvégi pózőrködés koktéllal

Annával egy könnyed felütés (levendulás házi limonádé, Anna szerint a szezon legjobbja, és a ház egyedi gin tonic variációja) után egy az italok mellé választható, de előételként is remekül funkcionáló kétszemélyes hummusz tál mellett döntöttünk. A sok zöldséggel, friss pitával kínált kencék közül Anna számára a pesztós lett a befutó, én a céklás krémet szerettem nagyon, a borsócsírával, friss uborkával együtt rendkívül üdítően hatott.

Munkában a Z-generáció, születik az insta story

Amíg a párafüggöny mögött bujkáló téren figyeltük a szikrázó napsütést, valahogy el is fogyott minden előlünk, és jöhettek a főételeink. Annával kapcsolatban már az étlap olvastakor nem voltak kétségeim: kacsát fog rendelni. Ahol ugyanis kacsamell van az étlapon, ott a gyerek agyban lefékez, a menü többi elemét abban a pillanatban elengedi, és már csak arra tud gondolni, hogy hátha úgy készítik el ezt a húst, ahogy ő szereti.

Korai éveiben, a Rosinante mesterszakácsai mellett felnőve volt lehetősége megtanulni, ráérezni arra, hogy mi az a minőség, az a készítési mód, ahol egy a kényes alapanyag a maga teljességében meg tud mutatkozni. Az ő véleménye szerint a pihentetett rosé kacsánál nincs tökéletesebb, de a Mátkában, Domján Richárd séf szuvidált kacsája most ebben egy picit megingatta.  Az omlós, rostjaira eső, szaftos kacsához kakukkfüves, kápiás sűrű jus társult, illetve egy nagyobb adag roppanósra grillezett zöldség.

Tisztes, hibátlan fogás

Én – Annához hasonlóan – szintén leblokkoltam, nálam a főzelék szó volt az, aminél megakadt a szemem, és úgy döntöttem, ez a nyári nap pont egy krémes zöldborsófőzelékre hivatott, amihez szokatlan, de tetszetős módon rántott fogasfilé ajánlott az étlap.

Az elém táruló látvány igazolta döntésem jogosságát, a zöldborsótextúrákkal gazdagon megspékelt, mentával finoman ízesített, önmagával sűrített, thermomix-en átengedett főzelék beváltotta a hozzá fűzött reményeimet, a roppanós bundájú hal jó kiegészítése volt ennek az ételnek, tökéletesen passzolt hozzá.

Borsó, borsó, borsó. Pazar színek és textúrák.

A fogások mérete és a nyári meleg viszont megakadályozott minket abban, hogy a kiszemelt túrógombócokkal is közelebbi ismeretséget kössünk, még jó, hogy a figyelmes szervizzel az elején megbeszéltük, hogy a desszert rendelése az a gyomorkapacitásunknak megfelelően alakul majd. Így csak egy jó presszókávéval nyugtáztam az ebédet, majd Annával lassan útnak indultunk, hogy járjunk egyet a délutáni fényekbe öltözött belvárosban.

Ha megkérdik, hogy melyik a kedvenc cukrászdám, egyértelműen az Augusztot mondom. Egészen kiskorom óta járok ide anyával, aki szintén sokat járt ide a nagymamámmal. A hely összeköt minket, egy igazán finom kapocs a három generáció között, akik gyakorta térnek be együtt is, hogy – miközben az összes témát megvitatják, és minden pletykát meghallgatnak – mindhárman hódoljanak a saját kedvenceinknek, vagy hagyják, hogy a mindig kísérletező Ibolya elvarázsolja őket a legújabb kreációjával. Bár szerteágazó elképzeléseink vannak arról, hogy mit érdemes a Fény utcában enni, van egy közös kedvencünk, a rizsfagylalt, amelyből mindig kell enni, lehetőleg több gombóccal, főleg nekem. 

Ez MIND rizsfagyi!

Mikor először kóstoltam, kicsit félve álltam a dologhoz, elvégre nem sok helyen kapni rizsfagyit. Azóta ez olyan szinten megváltozott, hogy már mondanom sem kell, mit kérek, tudják, hogy a sütim után még biztosan jöhet néhány gombóc belőle. Ezt szeretem igazán az Augusztban: a hihetetlenül kedves kiszolgálást, hogy tudom, érzem, hogy ezen a helyen – a korom ellenére – törzsvendégnek számítok. Itt mindig mindenki kedvesen köszön, mosolyog rám, amitől olyan otthonosan érzem magam. Ehhez az érzéshez nagyon sokat ad a meseszép dekoráció, amelyben még számomra is egyértelműen ott van az Auguszt generációk története. Imádom az emeleti rész bájos, régies hangulatát, ami karácsonykor kivételesen gyönyörű. A lépcső tetejére érve egy század eleji filmbe lépek, mint egy finom úrhölgy, aki beül egy elegáns kávézóba. A nyáron – amikor a kertben időzve fagylaltozunk – teljesen másképp hat rám az Auguszt. Az árnyas kertben nem érzem magam a múltban, itt egyértelműen a nagybetűs, mindenkori nyár uralkodik. 

A kert olyan időtlen. Akárhányszor kint ülünk, egy kicsit mindig úgy érzem, mintha megállna az idő. Ebből persze számtalan késésem adódott már, annak ellenére, hogy a cukrászda rendkívül gyorsan és egyszerűen megközelíthető. De ezzel a marasztaló hangulattal mindenkinek számolnia kell, aki az Augusztnál megpihen, így esélyes, hogy az én késéseim is csak szaporodni fognak ősztől, amikor a francia óráim előtt beugrom, hogy megjutalmazzam magam valami finommal.

Nyáron dolgozni is itt a legjobb ( Fotó: Pozsonyi Zita/Blikk)

(Írta: Hildebrand Celina Anna)

Az adventi kalendárium kérdésköre eddig nem igazán érintett. A Nők boldogan elvoltak a csokoládéval megtöltött változatoknál, amelyek mellé néha befigyelt egy-egy nagyobb játékmárka speciális naptára is, de alapvetően egy jó adag minőségi finomsággal nem lőttem mellé.

Az elmúlt egy-két évben azonban már felmerült az a teljesen jogos igény, hogy valamilyen más módon, más apró meglepetések sorával várják az ünnepet. Éppen ezért örültem meg a Lush üzenetének, amelyben tájékoztattak, hogy augusztus 27-től már előrendelhető a cég adventi kalendáriuma, amely bőven időben, novemberben érkezik majd meg.

Szerintem a Lush-rajongók széles táborával együttélők fogják most ezt az időpontot gondosan fejben tartani, hogy le ne maradjanak a klasszikusokat, retro kedvenceket és újdonságokat is rejtő csomagról, amely igazán egyedinek ígérkezik.

A csomag tényleg egészen különleges, nem csak az izgalmas beltartalma miatt, hanem azért is, mert – követve a cég eddigi politikáját – az Angliából érkező, kézzel készült csomagolás 100% újrahasznosított kartonból készül, benne pedig újrahasznosított palackból készített szalagok védik-óvják a termékeket.

Sőt a színes, a mindennapokban is remekül használható kendők után, az idei kalendárium csomagolása is azzal a szándékkal született, hogy ne csak egyszeri élményt kínáljon, hanem az ünnepek után is hasznos társa legyen annak, aki ajándékba kapta vagy meglepte magát vele.

A rendkívül színes vintage bőröndben számtalan kincs elrejthető, a kedvenc Lush termékektől kezdve bármilyen, olyan tárgyig, amit szívesen tartunk magunk mellett, sőt magunkkal is vihetjük, bátran használhatjuk úgy, mint egy igazi bőröndöt.

Szögezzük le, hogy napszemüveg-függő vagyok. Azt is szögezzük le, hogy nagyon kedvelem Millie Bobby Brownt. Innentől kezdve érthető, hogy miért jöttem azonnal lázba, mikor kiderült, hogy Millie kapszulakollekciót készít a Vogue-gal. 

A nőért csak rajongani lehet, ahogy ezt teszik is bőven a világon. Imádom a stílusát, nagyon tetszik a haja, bejönnek a szemüvegei, és a ruhái. Ebbe a világba engedett most belépni a Vouge, amelynek köszönhetően – ha nem is túrhattam fel Millie egész budoárját, nem próbálhattam fel mindenét, de – legalább a szemüvegeire lecsaphatok. 

Azonban amikor megjelentek a szemüvegek, és kijöttek az első fotók, nagyon csalódott voltam, egyáltalán nem ilyennek képzeltem őket, nem olyanok voltak, mint amire számítottam. Egyik sem tetszett igazán, az összesnél azt éreztem, hogy ezek túl extrák ahhoz, hogy nekem is jól álljanak. Nagyon sajnáltam, hogy nincs valami egyszerűbb, mert az viszont nagyon tetszett, hogy az összes keretnek a szára, szívecskében végződik, és mindegyiken van valamilyen aranyos motiváló üzenet Mills-től. 

Így hát nem rendeltem magamnak a szemüvegekből, hiszen Millie motivációs üzenete még nem elég ahhoz, hogy megvegyek egy napszemüveget. Később – amikor lehetőségem nyílt élőben is megnézni őket – kiderült, hogy tévedtem. A látszat csalt, és egyszerre csak értelmet nyertek ezek a merész darabok, amelyek pont annyira különlegesek, hogy bármilyen ruhát feldobjanak. Amennyire féltem tőlük online, annyira bejöttek élőben. A szemüveghez pedig nem is akármilyen tok jár, a mutatós darabot akár a nyakunkba akaszthatjuk, ezzel is dobva azon a bizonyos szetten. Nem hittem volna, hogy valami ennyire meglephet, ezentúl bátrabb leszek, és nem riadok vissza attól, ha valami első ránézésre túl merész.

Teljes Millie-szerelésben: Stranger Things-hez méltó ing, MBB x Vouge Eyewear “Smile more” szemüveg

(Írta: Hildebrand Celina Anna)