MIRELLE Atelier

Már jó ideje rájöttem, hogy az az erősségem, hogy más vagyok. Egy kicsit. Mást gondolok, mások a preferenciáim, másban lelem örömöm. És ez engem egy pillanatig nem zavar, nem szeretek trendek mögé lépni, inkább a magam kicsi trendjeit gyártom, no nem követés céljából, csak hogy meglegyen a saját utam.

Erre a következtetésre most a Desigual is eljutott, az őszi-téli kollekciójuk kampánya pont erre épül, a különbségekre, arra, hogy legyen bátorságunk megmutatni önmagunkat, kilépni a tömeg kínálta egyenből, megkeresni a bennünk lévő zsinórmértéket és aszerint létezni.

Talán elsőre kicsit soknak tűnik, de aki meghallja a saját hangját, és kész váltani, arra egy egészen más tudat hullik rá, és olyan szinten válik önazonossá, ami szép lassan kifelé is megmutatkozik.

A szabadságunkat, a nekünk való teret teremti most meg számunkra a Desigual, a lezser, városi divattal, amelyben – ünnepelendő mód –  a kollekció 20%-a már fenntartható, azaz nem csak a belső béke meglelése által kerülhetünk közelebb egy élhető jövőhöz.

A szabadsághoz olyan asszociációkat hív a cég, amelyek ezzel a fogalommal határosak, megjelenésükben magukban hordozzák: így érkezik a graffiti, a nagy, mindent elnyelő zsebek, a csillogó, flitteres, feltűnő, vonzó részletek. A laza, kényelmes összeállításokhoz érkeznek a patchwork elemek, amelyek nem csak a hagyományos módon törnek utat maguknak, hanem egészen új értelmezésben, egyfajta hibrid formában jelennek meg. Az elmaradhatatlan virágok szintén megkapják a maguk rivaldáját, ahol hatalmas, khaki, rózsaszín és kékes változatokban próbálják ellensúlyozni a hamar sötétedő, hideg napok menthetetlen melankóliáját.

Laza, lezser, kényelmes, otthonos

A szezon és a városi lazaság farmer nélkül elképzelhetetlen. A Desigual nem is kíván ettől eltérni, inkább csak magán átfolyatva hozza az évszak kedvenceit, érkeznek a túlméretezett dzsekik, a műszőrmével, gazdag szövetekkel tarkított, otthonosított kabátok.

A szabadsághoz a szabad mozgás is hozzá tartozik, így ebben a szabadsággal, önfelszabadítással, önazonossággal foglalkozó kollekcióban ott a helye a távolabbi tájak motívumainak, kultúráikból csent finomságoknak, amelyekkel tovább gazdagíthatók az egyes darabok. Extra színek, extra anyagok formájában jelennek meg a marokkói, afrikai hangulatok, amelyek mellett az új logó és számos, pozitív tartalmú üzenet is feltűnik a Desigual őszi-téli kollekciójának darabjain.

Részletgazdag, szerethető, izgalmas, más

A hétköznapi élelmezés nem egyszerű dolog. A Nők évek óta messzire kerülik a menzákat, amiért nem tudom őket kárhoztatni, és inkább estebédelnek itthon, minthogy azt a valamit egyék, ami a közétkeztetés berkein belül fogásként, ételként funkcionál.

Mivel javarészt itthonról dolgozom, így sokszor nem megerőltető a hétköznapok egyszerű fogásait összeállítani, de egy megbeszélésekkel, sajtóeseményekkel tarkított napon már nem olyan egyszerű az élet. Ilyenkor jönnek a pasták. Pontosabban a Nők hozzák fel a pincéből a nekik szimpatikus tésztákat, hogy aztán az általam előkészített szósszal, és némi frissen reszelt sajttal megegyék.

Ilyen alap a son-go-ku is, amely a híresneves magyar pizzafeltétről kapta a nevét.

Pasta son-go-ku

20 dkg jó minőségű gépsonka, akár egyben

1 doboz morzsolt csemegekukorica

1 nagyobb doboz hámozott paradicsom

1 db vöröshagyma

1 tk. szárított bazsalikom

1/2 tk. szárított oregánó

1/4 db fahéjrúd

10 dkg kolozsvári szalonna

4 ek. szárított shiitake gomba

só

2 tk. cukor

A szalonnát apróra kockázom, ha elég zsíros, akkor magában, ha nem, akkor egy kis olajjal megsegítve zsírjára sütöm. A hagymát finomra metélem, a szalonnán megdinsztelem. Hozzáadom a paradicsomot, fűszerezem, sózom, cukorral édesítem, majd a sonkát is a szalonnával megegyező méretűre aprítom, és a szószba teszem. Végül a lecsepegtetett kukoricát és a szárított gombát is belerakom, átkeverem, kis vízzel hígítom, de csak azért, hogy legyen mit elfőnie, amíg a gomba megpuhul. Húsz percet kis lángon, félig fedve hagyom.

Múlt héten hatalmas rohanásban voltunk. A nyarat hazudó kora őszben a feladatok megsokszorozódtak úgy, ahogy rendes, esős hétköznapokhoz illik, az idő viszont nem igazodott ehhez, így nem volt más választásunk, fagylalt után kellett nézni.

A Pozsonyi úton töltött nap végén jólesően rogytam le a Jászai takarásában lévő kicsinyke fagylaltozó szintén apró méretű asztalához, tervezvén, hogy amit rendet vágok a táskámban, és meghallgatom, hogy milyen viszontagságos napja volt a lányzónak, megyek és kerítek egy adag fagyit.

Aztán húsz percet vártam. Nem, nem okozott gondot, sőt inkább mulattatott és elképesztett az az otthonosság, ahogy a környék lakói sorállásba kezdtek a parányi bolt előtt, soha elfogyni nem akaró módon. Mindig jött még egy fiatal kerékpáros nő, álmodozó tekintettel, kosztümös filmbe illő toalettben, majd jöttek az óvodából frissen szabadultak a futóbringákon, érkezett a Szent István park közönsége, babakocsis generációk, és kutyasétáltatók.

De nem csak fagylaltot vettek, hanem az üzletben eltöltött időn jól mérhetőn rengeteg plusz információra is leltek, de cserfes volt itt mindenki, az is, aki kint várt, aki már fagylaltozott. Így tudtuk meg többek között, hogy a kutyák nem a fagylaltért járnak ide (csupán tűrnek, mert ilyen a természetük), ők a szomszédos sajtbolt portékáira hajtanak.

Egyszóval valami varázsütésre éledt meg körülöttünk a Pozsonyi, mint egy parányi angol falu főutcája, olyan otthonossággal, átjárással mozogtak a térben az emberek, úgy váltottak néhány szót, úgy álltak sorban a fagylaltjukért, majd kerítettek maguknak helyet a zsebkendőnyi placcon és kóstolták az ízutazás utolsó két állomásának, Itáliának és Magyarországnak az ízeit.

Bevallom, minket is ez vonzott ide, hallottuk, hogy errefelé nincsenek lezárva a határok, korlátlanul mehetünk, most épp a taljánokhoz, meg persze a saját kedvelt világunkat is róhatjuk. A Cioccolatte-ban egész nyáron tartott a világlátás, Soresina Szilvia és Giuliano tégelyekbe álmodva, olasz kézműves fagylalt formájában hozta el a legszebb tájak legjobb ízeit, tudván, hogy megvannak azok a kulcsaromák, amelyek pont a megfelelő helyre repítenek minket.

Én a magyar felhozatalt teszteltem, nem volt választásom, amint megpillantottam a Kakaós csiga fagylaltot, eldőlt, hogy nekem ebben az irányba kell elindulnom. A csiga mellé csatlakozott egy szilvás-unikumos csokoládé, a Hungarikum, és a nagy kakaós hangsúlyt egy Modern punccsal tompítottam. A krémes, lágy, mégis karakteres, de nem karcos ízek kellemesen elandalítottak, még az sem tűnt fel, hogy én az életben nem szoktam ennyi fagylaltot megenni.

Anna az olasz vonalat vitte, nála szintén nem voltak kérdések, a pultban pihenő pesztó neki suttogott. Szilvia javaslatára kipróbálta mellé a paradicsomot, és egy kis pisztáciát is kért még, hogy teljes legyen az összhang.

A Cioccolatte nem ma jelent meg a Pozsonyin. Látszik, a törzsközönsége jó indikátor, hogy valamit nagyon jól és egyenletes minőségben csinálnak. A parányi boltban nincs megállás, folyamatosan jönnek a vevők, mindenki kíváncsi, kóstol, ahogy azt az olaszoknál szokás, nyitott az új ízekre és szereti azt, ahogy Szilva és párja, az olasz fagylaltmester ezekről a hideg nyalatokról gondolkodik.

Az utóbbi években egyre tudatosabban öltözöm. Mondhatni megtaláltam azokat a színeket, formákat, anyagokat és márkákat, amik jól állnak, és amikben jól érzem magam. Az egyik ilyen egyértelműen a Tchibo.

A Tchibo iránti elkötelezettségem a régmúltra tekint vissza, de azért lássuk be, hogy az egy évnyi közös munka alatt, ha lehet, még jobban megfertőztek azzal az elszánt német minőséggel, amelynek hála egészen izgalmas, majdnem, hogy 10 éven átívelő kollekciókból tudok koherens, jól működő, mutatós szetteket varázsolni, és amelyekhez mindig könnyű beszerezni az új kiegészítő darabokat a szezonális kínálatukból.

Éppen ezért örültem nagyon a Tchibo mostani megkeresésének, hogy végre, van egy cég, amely látja, hogy nagyrészt kik a vevői (igen, mi a negyvenesek) és van annyira nagyvonalú és okos, hogy felvegye velük a kapcsolatot. Így született meg az első, klasszikus értelemben vett divatanyagunk Annával.

Ez azonban kevés lenne az örömre (bár mi nagyon boldogok vagyunk vele), de nektek is hoztunk egy kis ajándékot:

A Tchibo jóvoltából a kollekcióból és a webáruházukban található teljes kínálatból kedvezménnyel vásárolhattok. Az alábbi szabályok érvényesek hozzá:

2020TCH15

• 2 használati cikk – 15% kedvezmény
• csak online beváltható
• üzletbe nem rendelhető
• csak minden használati cikk és teljes áru kávéfőző gép esetében érvényes (teára, kapszulára, kávéra nem vonatkozik)
• a kedvezmény egyszer használható fel
• beválthatóság: 2020. 09.08. – 09. 27.

Modell: Wessely Márta

Fotós: Hildebrand Celina Anna

Styling: Wessely Márta

Ruha, táska, kávé: Tchibo

Ékszerek: PiGemArt