MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Az édes íz az egyik első ízemléke mindegyikünknek. Az evolúciónak köszönhető, hogy – a túlélés jegyében – nyitottak vagyunk az anyagtej édeskés ízére és a mérgező bogyókra oly sokszor jellemző keserűt alapból elutasítjuk.

Ez a preferencia életünk végéig megmaradhat, a kamaszkor végéig magasabb hőfokon ég az édes iránti vágyunk, amely a legtöbb felnőtt esetében valamelyest csillapodik a későbbiekben. Így 4 évtized távlatából állíthatom: amennyire mindig szerettem az édeset, pont annyira vonz most is, igaz, sosem voltam híve a túlzottan töményen édesnek, azt szeretem, ha a cukor jelen van, és a többi ízzel együtt teszi teljessé az általam fogyasztott csokoládét, édességet, desszertet vagy süteményt.

Az állítólagos változó intenzitás szintén a természet bölcsessége, egy koron túl már nincs szükségünk arra a mennyiségű kalóriára, amit a cukor nagyon gyorsan biztosítani tud számunkra. De a cukorhoz, az édeshez való viszonyunkat mi magunk is rendezhetjük, anélkül, hogy elbúcsúznánk egymástól.

A túlzott cukorfogyasztás és az alternatív édesítés között van egy gyönyörű arany középút, amely lehetővé teszi, hogy a cukorhoz fűződő gyengéd érzelmeink ne szenvedjenek csorbát: ez a mértékletesség.

Mindent lehet, csak mértékkel. Szerintem ebben áll a gasztronómia nagy titka, ahol semmi nem tilos, de az állandó kontroll erősen javasolt. A tökéletes táplálkozáshoz hozzátartozik egy nagyon komoly törekvés az egyensúlyra, ahol a bevitt kalóriák feldolgozása is elengedhetetlen (emlékezzetek csak Damniczki Balázs szobabiciklis javaslatára), és a tápanyagok teljes spektrumának jut hely az étkezésünkben. Azaz változatos és kiegyensúlyozott módon étkezünk, amelynek része az édesség és a cukor is.

Ebben az egyensúlyban pont lesz helye mindig egy kis édességnek ebéd után, egy szeletnyi házi süteménynek vagy egy kis omlós keksznek a reggeli kávé mellé, egy kézműves bonbonnak vagy épp egy monodesszertnek a nap fénypontjaként, amely olyan komplex ízélményt kínál, amely elképzelhetetlen cukor nélkül. Ebben a gondosan, de nem görcsösen összeállított színes étkezésben helye van egy tejszínes forró csokinak, amit még mályvacukorral is megszórunk, és ugyanígy ott a helyük az ünnepi desszerteknek, süteményeknek is.

Nem a süteményekből kell kispórolni a cukrot, nem alternatív megoldásokat kell keresni (ha csak nincs egészségügyi ok, amely erre kötelez minket), hanem a mértéket kell megtalálnunk a fogyasztásban. Vagyis, menjetek, ünnepeljetek, és a harmadik szelet beiglit már hosszas megfontolások után vegyétek csak el, ha csak nincs tervben arra a napra még egy kiadós séta vagy egy rendes edzés.

Az egyensúlyt természetesen mindenkinek magának kell megtalálnia, de ha rábukkant a személyre szabott, egyéni étrendjére, akkor nincs az a karácsony vagy ünnep, ami miatt felesleges plusz kilókkal kellene megküzdenie vagy lemondásokkal teli életet kellene élnie.

Marcipános tiramisu

4 db tojás

25 dkg mascarpone

3 dl tejeskávé

3 tk. cukor

3-4 ek. porcukor

2 ek. rum

20 dkg olasz babapiskóta

2 ek. holland kakaópor

15 dkg mandulamarcipán

szezonális marcipándíszek

A két lefőzött presszót egy keverőtálba öntöm, majd cukorral, rummal ízesítem, és egy kevés tejjel lágyítom. A tojásokat szétválasztom. A mascarponét egy nagyobb keverőtálba kimérem, villával áttöröm, beleforgatom a tojások sárgáját, hozzáadom a porcukrot, majd a fehérjéket kemény habbá verem és azt is a krémhez adom.

A piskótákat megfürdetem a kávéba, majd a poharak aljára teszem, krémet kanalazok rá, erre kevés marcipánt reszelek, majd újabb réteg piskóta jön és még egy kis krém. A krém tetejét kakaóporral megszórom és egy ünnepi marcipándísszel koronázom. A pohárkrémeket a hűtőbe teszem és tálaláskor szedem csak elő.

A panettone furcsa műfaj, kicsit kalács, de mégsem egészen az, sok türelem, energia, jó alapanyagok kellenek hozzá. Én most úgy döntöttem, hogy tesztelem a kenyérsütőt (és magamat), hogy együtt képesek vagyunk-e egy légiesen könnyű, ropogós héjú, laza bélzetű tészta megalkotására. Még engem is meglepett, hogy közel ötórányi keverés, dagasztás és sütés után (amely alatt jellem voltam és nem nyitogattam a kenyérsütőt) micsoda szépséges panettone bukkant felszínre.

A héj roppanós, és az elvárt szinten barna, a tészta maga pont úgy boltozatos, mintha csak egy olasz nagymama kezei közül került volna ki, közben könnyed, puha foszlós. Az élmény persze fokozható lenne, ha most nekiállnék és napokig tölteném bele – apránként – az olvasztott vajat, de nálunk a panettone frissen fogyott, jóféle baracklekvárral kísérve.

Panettone kenyérsütő gépben készítve

45 dkg finomliszt

7 dkg cukor

1 bő csipetnyi só

7 gramm szárított élesztő

2 csipetnyi őrölt fahéj

½ db bio citrom reszelt héja

2 db M-es tojás

1,8 dl langyos tej

5 dkg vaj

½ rúd vanília kikapart magjai

1 marék cukrozott narancshéj

2-3 marék mazsola

Az üstöt a mérlegre teszem, a mérleget kitárazom, majd a kellő mennyiségű lisztet az üstbe kimérem. Hozzáadom a kockára vágott puha vajat, a cukrot, a sót, a fűszereket és a citromhéjat, majd az üstöt a helyére teszem. Egy mérőedénybe kimérem a tejet, megmelegítem, majd a két tojást elkeverem benne. A folyadékot a lisztes keverékhez öntöm, a kenyérsütőt lecsukom, majd a felső részét felnyitom, az élesztőt a helyére töltöm, a mazsolát és a narancshéjat az adagolóba teszem.

Végezetül a Panasonic SD-ZB2512 masinát a 16-os programon – M-es kenyérméretet megadva – elindítom. Amikor kész a kalács, azonnal kiveszem, az üstből óvatosan kiborítom, és rácsra téve hagyom hűlni. Amikor kihűlt letakarom, vagy zsákba húzom, hogy ne száradjon ki.

Karácsonykor egyszerűen mindenkinek kedve támad sütni, ilyenkor még az is habverőt ragad, aki év közben a lehető legmesszebb kerülte a konyhát. Előkerülnek a nagyiféle receptes füzetek, sorra vesszük az elmúlt években kapott, sztárszakácsok által jegyzett könyveket, és kezdődhet a sütés.

Az ünnepi receptúrákhoz számtalan helyről gyűjthetünk ihletet. A nagymama foszladozó, megjegyzésekkel tarkított, rézmetszetekkel díszített szakácskönyvét is érdemes átforgatni, de főleg a kézzel írott füzetek izgalmasak, az általa már bőven javított receptúrák, amelyeket sokszor generációk gyakorlata és tudása csiszolt tökéletesre. De ugyanígy választhatjuk a kedvenc sztárszakácsunk karácsonyi különkiadását, a szezonális süteményekben gazdag ünnepi szakácskönyveket, illetve áttallózhatjuk a kedvenc blogjainkat is.

A kutakodás során talált recepteket nem feltétlen kell teljes egészében átvennünk, de biztos, hogy egy ilyen, sokszor egész estés gasztronómiai kiruccanásból feltöltődve, ötletekkel teli térünk majd vissza, és lesz egy-két olyan jó ötletünk, amellyel még tökéletesebbé tehetjük a család kedvenc ünnepi desszertjeit, vagy valami teljesen új finomsággal lephetjük meg őket.

Furcsa, kissé elfeledett konyha a skandináv, de ha karácsonyról és ünneplésről van szó, akkor bizony érdemes náluk is körülnézni. Ugyanis nagyon szép, rendkívül mutatós, viszonylag egyszerű és mégis újszerű süteményekkel, desszertekkel várják a karácsonyt.

A skandináv karácsonyi süteményekre jellemző a házi lekvárok használata, az azzal való édesítés, amit érdemes átvenni tőlük. Nagyon sok süteményükbe kerül az erdőkből szedett bogyós gyümölcsökből készített lekvár. Áfonyalekvárral, vörösáfonya-dzsemmel, ribizli- vagy épp szederlekvárral töltik meg az omlós kekszeket és a kelt tésztás süteményeiket.

Előszeretettel használják az aszalványokat, töltelékként és dekorációként is a karácsonyi ünnepkör részét képezik, például a svéd fényünnepre, Luca napjára készített kalácsban mindig találni mazsolát.

A fűszerezésükből szintén érdemes meríteni. Amíg mi a desszertkészítésnél és az ünnepi sütögetés során legtöbbször a szegfűszeg-fahéj-vanília vonalon mozgunk, addig a skandináv háziasszonyok az ünnepek előtt nagyobb mennyiségű őrölt kardamom magot vásárolnak, és azzal teszik ízessé, illatossá a karácsonyi süteményeket. A kardamom mellett előszeretettel használják még a rendkívül összetett ízű szegfűborsot is, és nagyon sok süteményükbe kerül sáfrány, ami gyönyörűen színezi és finoman ízesíti is a konyhai remekműveiket.

A cukrok használata terén is van mit tanulnunk a skandinávoktól, náluk látványos formában kap teret a cukor. Egyfelől szeretnek barna cukorral főzni, sütni (ez nagyon jellemző a finnekre), illetve a sütőbe kerülő süteményeket nagyon gyakran megszórják jégcukorral vagy – ahogy nálunk ismerik – dekorcukorral.

A jégcukor nagy nyomáson összepréselt kristálycukor, amely nagyon jól bírja a sütést, nem olvad meg, a morzsaszerű cukordarabkák roppanósságukkal plusz textúrát biztosítanak a kész sütemény számára, és legalább olyan látványos – ha nem látványosabb – a jégcukorral megszórt ünnepi sütemény, mintha porcukorral hintettük volna meg.

Svéd kardamomos csomó

Tészta:

2,3 dl tej

5 dkg barna cukor

2 dkg friss élesztő

2 db tojássárgája

40 dkg finomliszt

½ mk. őrölt kardamom

5 dkg vaj

csipetnyi só

Töltelék:

5 dkg vaj

5 dkg barna cukor

2 mk. őrölt kardamom

2 mk őrölt fahéj

Tetejére:

3 ek. víz

3 ek. barna cukor

csipetnyi őrölt kardamom

jégcukor

A lisztet kimérem, majd egy keverőtálba szitálom, hozzáadom a cukrot és a kardamomot, elkeverem. A tejet meglangyosítom, hozzáadom az élesztőt és a tojások sárgáját, a vajat, majd gondosan összekeverem. A folyadékot a liszthez adom, azzal rugalmas tésztává dagasztom, a kapott tésztát a tálban hagyom, tiszta konyharuhával lefedem, és a tálat meleg helyre teszem. A tésztát a duplájára kelesztem.

A kész tésztát finoman lisztezett deszkára borítom, kisujjnyi vékony téglalapra nyújtom, a felét olvasztott vajjal megkenem. Erre szórom a cukrot és az őrölt kardamomot. A tészta másik felét ráhajtom, sodrófával finoman rásimítom, majd a tésztát vékony, háromujjnyi széles szalagokra vágom. A kapott tésztaszalagokat összecsomózom, a csomókat egymástól kellő távolságra a sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és a tepsit a 190 fokra előmelegített (alsó-felső lángra állított) sütőbe tolom.

Ha valami egyedi, személyre szabott ajándékot szeretnél adni a szeretteidnek, vagy meglepnéd magad egy (vagy több) igényes ékszerszettel, akkor ezt jobbkor nem is tehetnéd, mint most!

Anyától örökölten mindig kifejezetten ügyeltem arra, hogy egyensúlyt teremtsek ne csak önmagamban, hanem önmagamon is. Ehhez nem csak ízlésesen kiválasztott minőségi ruhák szükségesek, hanem olyan kiegészítők is, amelyek tovább emelik a megjelenés fényét. Anya a maga 84 évével már csak az arany fényében hisz (állítja, hogy ha egyszer megérem ezt a kort, én is így érzek majd), én azonban előszeretettel viselek feltűnő, egyedi ékszereket.

Ildi nyakláncával a legegyszerűbb fekete nyári ruhával is elérhető a Wow-élmény. :)

Eddig nehezen vadászgattam össze a kollekcióm darabjait, mióta azonban megismerkedtem Pálmai Ildikó azaz PiGemArt csodálatos ékszereivel, nem kérdés, hogy egy-egy új szett, egy-egy új fotózás kapcsán hozzá fordulok segítségért, és az ő ékszereit viselem.

Így, karácsony előtt őt kérdeztem, hogy mik a jelenlegi trendek és hogyan is érdemes nekivágni ennek  – az alapvetően kényes – ékszervásárlásnak, főleg, ha mást szándékszunk meglepni.

Milyen trendek jellemzik az idei évet? Mit viseljünk az ünnepek idején, ha igazán divatosak szeretnénk lenni?

 Mindig érdekes elolvasni a nagynevű divatlapok trend előrejelzéseit. Vannak benne teljességgel használhatatlan ötletek, de mindig adnak inspirációt is, hogy melyek azok az egyszerű praktikák, amivel idén is tudjuk a divatot követni. Felsorolás szerűen, íme, a főbb trendvonalak. A képek mutatják majd, hogy ezeket az irányokat, hogyan lehet a való életben is hordhatóvá tenni, miként lehetünk karácsonykor divatosak egy-egy ékszerrel feldobva azt a bizonyos kis feketét. Íme:

Nyolcvanas évek brutál, túlméretes fülbevalói.

Nagyméretű aranyszínű nyakékek. Amikből egy is elég, hogy tökéletes legyen a kinézeted.

Műalkotásszerű medálok.

Láncok charmokkal.

Sok-sok igazgyöngy egyetlen fülbevalóban.

Nagyméretű ásványok, úgynevezett statement ékszerek egyetlen kőből. Minél nagyobb az ásvány, annál jobb.

Trendszínek idén télen (zárójelben a Pantone színskála szerinti elnevezése): Törtfehér (mandula olaj-szín), mélykék, szürke (havas eső), katonai zöld

Az őszi színek sokkal üdítőbb voltak: borostyán szín, vérpiros (szamba), homokszín, klasszikus kék, fáradt rózsaszín, ultramarin zöld, téglaszín (égetett tégla), barack rózsaszín (barack nugát szín), bíborvörös.

Ezek nem annyira vidám színek, de az iránymutatást szem előtt tartva, biztosan találunk kedvünkre valót. Ha megnézitek a fényképen lévő karkötőt, biztosan igazat adtok majd nekem.

Ajándékba milyen ékszert válasszunk, és mi alapján döntsünk, hogy biztos legyen a siker?

Ajándékozni sohasem egyszerű. A legfontosabb az, hogy gondoljuk át, hogy a megajándékozandó személy, milyen ékszert hord. Karkötő, nyaklánc, fülbevaló? Akár mindhármat? A finomabb vonalat vagy az erőteljesebb ékszereket kedveli? Milyen színű ruhákat visel? Ez irányt adhat nekünk az ékszerválasztásban is. De persze vannak mindig bevethető Jolly Jokerek is, szerencsére. Nincs az az elegánsabb irányt követő hölgy, aki egy igazgyöngy ékszerre nemet mondana.

Vagy egy kamasz lány, aki egy piros apró szemekből álló karkötőt visszautasítana. De olyan férfiember, aki hord ékszert, egy fekete ónix szemekből álló karkötőnek biztosan örülne. Vagy csak apróságot szeretnél ajándékozni? Válassz egy mutatós fülbevalót.

Kiknek készíted az ékszereidet? Mi inspirál az alkotásban?

Én szeretnék mindenkire gondolni, és a vásárlóim ízlését kitalálni, vagy segíteni nekik a választásban, mert az ékszereim között nagyon sokfélét találhattok. A legapróbb ásványszemekből készült lánctól, a brutál karkötőkig széles a paletta. Az inspirációt az alkotáshoz Tőletek kapom kedves vásárlóim, kedves barátaim. A legújabb sláger, a makramé záródású iciri-piciri piros korall karkötő ötlete egy barátnőtől származik; én csak továbbgondoltam, és megvalósítottam. A mostani karácsonyi szezon sikerterméke lett.  Ha valaki mégse találna ízlésének megfelelő ékszert nálam, akkor szívesen segítek megvalósítani elképzelését. Az ásványokból és kiegészítőkből a műhelyemben az alapanyag választék boltnyi mennyiségű, így semmi sem gátolja semmilyen kívánság megvalósulását.

dav