Az örömünnep katonái: a Diótörők
A karácsonyi időszak közeledtével egyre több otthonban tűnnek fel a diótörők. A sajátos kinézetű bábukat sokan Csajkovszkij híres balettjából ismerik, elterjedésüket is sokszor ehhez kötik, holott a karácsony és a diótörő közös múltja sokkal régebbi gyökerekkel bír.
Az első diótörők a 17. században Németországban keltek életre, innen indult a karrierjük. A kézzel készült és festett figurák a helyi folklór részét képezték, mélyebb jelentéssel is bírtak, mivel a német kultúrkörben nem csak diótörésre alkalmas háztartási kellékek voltak, hanem mágikus erejű tárgyak. A diótörők jelenlétükkel védelmezték a családot, és elűzték a gonosz szellemeket. Épp ezért sokszor ajándékozták őket, és így kerülhettek egyszer csak a karácsonyfák alá is.
A diótörő katonahadak a 19. században hódították meg Európát, a „diótörők atyja”, Friedrich Wilhelm Füchtner seiffeni műhelyében 1872-ben kezdte meg a ma is ismert design sorozatgyártását.
A dekoratív diótörő babák tengerentúli népszerűségét mégsem a kereskedelmi forgalomba kerülés hozta meg. Elterjedésükhöz nagyban hozzájárultak a második világháborús, németországi szolgálatukból hazatérő amerikai katonák, akik szuvenírként vitték magukkal a színes hadsereg apró tagjait. Ezt követte Csajkovszkij Diótörőjének amerikai bemutatójának sikere, amely szintén nagyot lendített a bábuk ismertségén: a balett megtekintése rövidesen ünnepi tradícióvá, a karácsonyi készülődés elengedhetetlen részévé vált.
A diótörő figurák tehát a nyugati kultúra karácsonyi dísztárgyaivá lettek, örök dicsőségüket az 1995-ös alapítású Washington állambeli Diótörő Múzeum szentesítette, egy 6000 darabból álló különleges gyűjteménnyel.
A mai, modern gyártású, de hagyományos formákat idéző diótörők – elődjeikkel ellentétben – főként dekorációs célokat szolgálnak. Bár eredeti funkciójukkal már csak ritkán rendelkeznek, amit az ünnepi késülődés során elvárunk tőlük, azt teljesítik: élénk színeikkel, tiszteletet parancsoló testtartásukkal, peckesre pödört bajszukkal vonzzák a tekintetet. Számos méretben és kivitelben léteznek, legyen szó LED-es világítással felturbózott, embernagyságú szobrokról, kedves figurákról, vagy aprócska, karácsonyfadíszként fellógatható változatokról. Kék, fehér, zöld, piros és arany színeikkel az ünnepi lakásdekoráció központi elemeivé váltak, és mindig emlékeztetnek arra, hogy – akárcsak a balettben a daliás hercegként megelevenedett diótörő a karácsonyfát és a hercegnővé átváltozott kislányt – ők is védelmezik meg az otthonukat.
„Pattogó tűz a kandallóban – fűszeres puncs, forró csokoládé, forralt bor, kinek igénye szerint – pár szem mazsola, mogyoró vagy dió ropogtatása – Csajkovszkij ellenállhatatlan dallamai mellett.
Mivel a karácsonyi színvilág időtlen, a diótörő katonák színei se mennek ki a divatból. A zöld huszárkabát a fenyőfát jelképezi, a piros nadrág az alma és a téli erdei termések színvilágát hozza el az otthonokba, a fekete csizma és sisak, valamint az arany korona a téli éjszakát és a csillagos égboltot idézi meg.
2020-ban a fő ünnepi szín a piros és annak harsány árnyalatai. Az idei karácsonyi kollekciónk inspirációi a család, a barátság, a közösség és az együtt eltöltött idő fontossága. Ha félreteszünk mindent, és megállunk egy pillanatra, oly mozdulatlanul és büszkén, akárcsak egy diótörő, ráeszmélhetünk: az a fontos, ami összetart, ami közös, amit érdemes megosztani másokkal. Az egymásra figyelés és a biztonságos, meghitt otthon mindig trendi marad. A diótörő figurák a tradíciók megőrzése mellett ezekre az örökérvényű üzenetekre is emlékeztetnek.” – vallja Boncz Péter, a Praktiker enteriőrstylistja.
