MIRELLE Atelier

Azt gondolom a mocktail, mint műfaj hiánypótoló. Rendelkezik azokkal az élvezeti értékekkel, amit egy koktéltól elvárunk, ellenben alkoholmentes, így napközben is bármikor fogyaszthatjuk, akár szomjoltó gyanánt is. A mocktail egyetlen szépséghibája az alapanyagok választéka, a gyümölcslevek, fűszerek és szirupok ízvilágából nem minden esetben lehet kicsiholni azt a kohéziót, ami az alkoholos italokkal, párlatokkal készített keverékek sajátja.

Ez azonban már a múlté, az új virgin koktélok, azaz a mocktailok most már teljes értékű itallá nemesedtek, amelyeket fogyaszthatunk reggel/délben/este, ihatjuk ebéd után, megkínálhatjuk vele a serdülőket, a nagy melegben a hőguta kockáztatása nélkül kortyolhatunk valami finomat.

A titok a Fluère, amely olyan alkoholmentes párlat, amelynek ízanyagai és színe erősen megközelítik illetve alapvetően megegyezik az alkoholos párlat jegyeivel.

A Fluère kialakításánál a bárok kínálatát, a klasszikus koktélokat vették alapul, ehhez készítettek négy olyan basic alapot, amely a klasszikusokat és a most kelendő italokat is nagyjából lefedi. A választékban megtalálni a cukornádas „rum” alapot, a nyári koktélokhoz, bocs, akarom mondani mocktailokhoz elengedhetetlen „pink gin”-t, a sokadik virágzását élő „gin”-t, és a szintén számtalan ital nélkülözhetetlen alapelemét, a „tequila”-t.

A Fluère létjogosultságát és sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nemzetközi márkanagykövet, Nikulas Hannigan részvételével a napokban magyar bajnokságot is tartottak, ahol a magyar bártenderek mutatták be, hogyan inspirálja őket a Fluère és milyen italvariációkat tudnak vele elképzelni.

A versenyt alkoholmentes kompozíciójával, „Kahe” nevű italával Szabó Zsófi, az Espresso Embassy versenyzője nyerte. Mocktailja a sötét pörkölésű kávés, kakaós, édesgyökérre emlékeztető, tonkababos és vajkaramellás ízeket felvonultató Fluère Spiced Cane mellett saját készítésű fűszerkeveréket, falernum- és mandulaszirupot, valamint lime- és narancslevet tartalmazott.

Nagyon régi vesszőparipám, hogy az öltözködést a kiegészítők teszik teljessé. Ezzel már a húszas éveimbe kikészítettem a kollégáimat, a kötelezően viselt és – lássuk be – unalmas nadrágkosztümökhöz mindig kerestem olyan kellékeket, amelyekkel meg lehetett törni a szigorú egyhangúságot, egyéniséget lehetett csempészni ebbe az uniformizált nagyvállalati közegbe.

Az egyik kedvencem a mintás, rikító szín zoknik voltak, illetve a napszemüvegek. A multinacionális közegből kilépve a zoknilázadásom lecsengett, de a napszemüvegek, keretek frontján a mai napig keresem azokat a darabokat, amelyek a leginkább alkalmasak az önkifejezésre.

A Luxottica által képviselt márkák esetében nem a megtalálás a nehézkes, hanem a döntés, hogy melyek legyenek az igazi befutók, nagyon nem egyszerű választani a sok egyedi darab közül.

S hogy mi határozza meg, hogy milyen napszemüveget vagy szemüvegkeretet viselek? Javarészt a divat, amely nem csak a ruhák/cipők/táskák/ékszerek/órák vonalon szól bele az életünkbe, hanem bizony a szemüvegkereteinket is rendre alakítja.

Az idei trendekkel nagyon könnyen sikerült azonosulnom, most valahogy minden csillag együtt áll, látszik is, hogy a különböző divatházak tervező lubickoltak a lehetőségekbe, fantasztikus darabok születtek, igazán jó irányokat lehet felfedezni.

Nagyjából öt csoportra bontható az idei szemüvegtrend:

• Innovatív anyaghasználat

A ruhák után a kereteknél is megjelent a környezettudatosság, az innovatív anyaghasználat mellett ez is egy nagyon fontos újdonság. Az újraanyagok használata azonban nem jelent kompromisszumot a minőség termén, csak az előállítás folyamata alakul át, a modellek a már jól ismert minőségben és megjelenéssel válnak így is elérhetővé. De nem csak a kereteknél jelenik meg a környezettudatos szemléket, a lencséket sok esetben bioalapú anyagokból vagy tiszta kristályból állítják el, a csomagolásnál pedig a dobozoktól a kartonokig olyan anyagokat használnak fel, mint az újrahasznosított poliészter és papír.

Csak szólok, hogy az Armani idén már külön óceáni műanyagokat felhasználó kapszulakollekciót is piacra dobott.

Magas minőség és környezettudatosság

• Azok a boldog, csillogó hetvenes évek

Megérkeztek a Pazar stílusú, sikkes nagy keretek, amelyek jól illusztrálják a fényűző életmódot. Itt vannak a nagy lencsék és a mutatós, a funkcionalitáson messze túlmutató láncok.

Vigyázat! Az időtlen elegancia darabjai mellett az extravagáns példányok ideje is elérkezett!

Már csak a megfelelő parti vagy Capri szigete kell hozzá…

• Klasszikus geometria

A formák játéka, a nagy formátumú formák játéka, az erőteljes alakzatok vették át idén a terepet. Mutatós és markáns eredmény született, amelyet csak szeretni lehet, de viselni tudni kell. Jellegzetes visszatérő alakzat a márkáknál a hexagonal és octagonal, amelyből már tavaly is kaphattunk ízelítőt.

Rendkívül izgalmas és egyedi ebben a vonulatban a Prada Scultoreo kollekciója, amelynek alapötletét a divatház által életre hívott műemlékmentő alapítvány adta, ehhez kapcsolódik szervesen ez az összeállítás. A Scultoreo-t a vastag anyaghasználat jellemzi, de ugyancsak ez a robusztusabb irányvonal figyelhető meg a Bulgari, illetve a Ray-ban keretei esetében is.

A Bvlgari tudja, hogy lesz elegáns a geometria

• Athleisure

A sport és a lazulás kettősségét próbálja egy halmazban összefoglalni ez az új fogalom, amelybe beletartoznak a városi biciklisták, akik nem kifejezetten sportos vonalon mozogva, de napi szinten (munkába járva) tekernek át a városon, a laza elegancia és a sportosság egy olyan ötvözetét kínálja ez az irányvonal. Ebben megjelenik a sporteszközökre jellemző technikai precizitás és a városi, laza eleganciához való stílusbeli igazodás is, de ott figyelnek közben a vibráló színek, valamint a neoprénből és bőrből készült szíjak is.

Klasszikus fazon bőséges csavarral

• Pantone színek

Az év színei is befolyásolják a szemüvegkeret/napszemüveg divatot is. A tervezők szívesen játszanak a Pantone által választott színekkel, az idei évben jól láthatóan megihlette őket a Ultimate gray azaz a nyugtatószürke és az Illuminating azaz napsárga is.

Megnyugtató, mutatós, nyári

A környezetünk és saját magunk védelme az utóbbi időben egyre fontosabb lett. Az elmúlt másfél év sokaknak megerőltető menet volt, amely után szükségünk van a nyugalomra, a megpihenésre. Ezt az állapotot sokan sokféleképp érik el. A dohányzás sokak számára ezt az érzést adja meg, de azt azért már jó ideje tudjuk, hogy a nikotinról jobb alapból lemondani. Szerencsére az utóbbi években sorra születnek az alternatív megoldások, amely a dohányosok és a velük élők/dolgozók számára is ideális.

A füstmentes dohányzás már elérhető, többféle úton is. Az egyik elektromos cigaretta és a másik a dohányhevítő készülék. A hevítő készülék használata inkább hasonlít a dohányzás élményéhez, de akár a teljes leszokás elejét is jelenheti. Az e‑cigarettában lévő folyadék lehet nikotinos vagy nem nikotinos. A dohányhevítő készülékbe viszont dohányból készült, a szokásosnál kisebb méretű cigaretta tehető, használatakor azonban nincs égés, mint a klasszikus cigarettánál, csak jóval alacsonyabb fokon történő hevítés, így már ezzel is számos káros anyag keletkezése kiiktatható. A töltetek nagy része természetesen itt is tartalmaz nikotint. A japán piacon debütáló Ccobato-val ellentétben, amely növényi töltet ugyan, de nem dohány van benne, hanem tea.

A Ccobato-ban a zöld tea oolong mellett menta, növényi glicerin, némi propilén-glikol és természetesen ízanyagok találhatók. Mentolos és gyümölcsös ízekben is kapható. A fogyasztók választhatnak fekete menta, áfonya, sárgadinnye, citrom és őszibarack, almás-fahéj, csokoládé és kávé aromájúakból. 

Két éve ilyenkor Provence-ban élveztük a nyarat, és valljuk be, számomra meghatározó volt az ott töltött két hét. Élveztem a nyugalmat, még a tikkasztó hőség ellenére is pihentető volt csak úgy lenni, figyelni a levendulák közt dolgozó méheket, a virágokon ringó lepkéket, a messzeségben a Mont Sainte-Victoire vonulatait, hallgatni a kabócákat, lelassulni.

Ez a varázslat úgy látszik másnál is működik, ahogy az Samantha Vérant könyvéből is kiderül. A nyári strandkönyvek sorába sorolható, de gasztronómiai ismeretei és tartalma okán ennél jóval többet kínáló könyv kellemes kikapcsolódás, jó felkészülés Provence-ra vagy némi vigasz, ha idén mégsem jutnánk el.

A konyhai létet hitelesen bemutató leírások mellett bemutatásra kerül a táj, az emberek, a helyi alapanyagok, ízelítőt kapunk az ünnepekből, betekintést egy szálloda mindennapjaiba.

Az alaptörténet teljesen életszerű, Sophie, a francia gyökerű amerikai szakács nő létére próbál helyt állni egy Michelin-csillagos konyhán, ahol a közös munka mellett a rivalizálás is erősen jelen van. Sophie egy szerencsétlen eseménysor végén kívül találja magát a konyhán, élete vezérfonala, a konyhai siker hajszolása darabokra hullik, magába roskad. Ebből a letargiából nagyanyja betegségének híre rántja ki, Sophie elindul Franciaországba, hogy rövid időre besegítsen a nagyanyja által üzemeltetett vállalkozásba, amelynek valódi voltát és nagyságát egyáltalán nem ismeri. És ekkor kezdődik Sophie valódi utazása.

Samantha Vérant könyve utazás előtt, alatt és helyett is remek, vigyázat, az ember közben rendkívül éhes lesz, legszívesebben azonnal a piacra futna, vagy a konyhába, hogy összeüssön valami igazi Provence-i műremeket, amelyben friss zöldségek, a tenger gyümölcsei és számos frissen szedett zöld fűszer játsszák a főszerepet.