MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Urturi trilógiájának záró darabja kifejezetten szerethetőre sikeredett. Míg a második könyvnél kicsit érezni lehetett az első regény bestsellerré válásának nyomását, addig a harmadik kötet levetette magáról az elvárásokat és egy nagyon formás, történelmi szempontból is igen érdekes, de nem túlírt, egyáltalán nem izzadságszagú történetté állt össze, amelyben Urturi a korábbi nagy krimi íróktól is merít egy-két – egyébként remek – ötletet.

A helyszín most is Vitoria, vagy épp Victória attól függően, hogy melyik idősíkon zajlik épp a cselekmény. A történelem, a vallás, a hiedelmek, a pogány lét misztikuma mind ott kering a lapok között, szép szövetet adva a történetnek, miközben a megismert és megszeretett szereplők sora is a szemünk láttára formálódik és fut a végkifejlet, a lezárás felé.

Vitoriában – ahogy megszokhattuk – szokatlan, történelmi szálakkal rendelkező gyilkosságok történnek. Az egymástól független eseményeket egy szerző és szerződés nélkül kiadott történelmi regény hozza közös nevezőre, ennek az irománynak köszönhetően úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát, a lehető legmorbidabb módon. Főhőseink újra és újra elolvassák városuk regényes történetét, hogy megleljék a kulcsot a gyilkossághoz, ám idővel rájönnek arra, hogy a megoldókulcs a jelenben és az elhallgatott közelmúltban rejtezik.

Az idő urai önmagában is érdekes olvasmány, bár a szereplők karakterének teljes ismeretéhez nem ártanak az előzménytörténetek; ahogy a korábbi regényekből megszokhattuk útikalauz is egyben a történet, egy vitoriai városnézéshez és a környék felfedezéséhez kifejezetten jól jöhetnek Urturi könyvei. De addig is, amíg eljutunk baszkföldre, érdemes elmélyedni az egészen egyedi kulturális örökségükben, megismerkedni az ott élőkkel és velük közösen felfejteni a múlt titkait és megfejteni a jelen gyilkosságait.

Szerencsére az írónő nem csupán ezzel a trilógiával készült el az utóbbi években, egyik újabb regényét 2021-re tervezte az Európa Kiadó, de a naptárra nézve ez a regény már a 2022-es megjelenések egyik legjobban várt könyve lehet majd.

A Pantone december elején mutatta be a nagyközönségnek a 2022-es évhez megálmodott, akár trendalkotásra is alkalmas új színét, a Pantone 17-3938 Very Peri-t, amely egy nagyon szerethető, sokrétű, sokféle tematikában megjeleníthető, ibolyás-vöröses alaptónusú kék árnyalat.

A kedves, játékos, szerethető, üde, szabad, felhőtlen hangulatot árasztó, pasztelles hatásoktól sem mentes színnel a gasztronómia bizonyos ágai is boldogan fognak tudni azonosulni, hiszen ezt a barátságos színt szívesen ölti magára – cukormáz formájában – bármilyen fánk, torta vagy macaron, ha igazán trendi és könnyeden bohó szeretne lenni.

Ugyancsak biztos, hogy a 2022-es trendi sminkekben is visszaköszön majd ez a vibrálóan egyedi árnyalat, megmutatva a maga mélységeit. A Very Peri – a Pantone reményei szerint – ugyanis egy olyan szín, amely a többinél jobban képviseli azt szimbiózist a digitális és a valós világ között, amelyet nap mint nap tapasztalhatunk. De a Very Peri nem csak a kék szín egy egészen újfajta értelmezését jelenti, hanem valódi inspirációs lehetőséget kínál az alkotók számára és új utakra engedi a képzelőerőt.

A szín megalkotásánál a kék hűséget és az állandóságot testesíti meg, míg a vörös energiával és izgalommal tölti meg ezt a szerethető konstans lojalitást. Az eredmény egy rendkívül vidám és határozottan meleg kék árnyalat, amely számunkra is remek inspirációként szolgálhat a 2022-es évre.

A téli ünnepi időszakban mindig van egy finom kettősség. Egyfelől ott a fényekben, ízekben és illatokban gazdag csodavárás, másfelől nem sokkal később egy nagyobb levegővel valami egészen új indul, amelynek megéléséhez érdemes visszatekintenünk, és lezárnunk – legalább magunkban – a korábbi időszakot, begyűjtve annak tanulságait és eredményeit.

Ebben az emelkedett hangulatú, de sokszor érzelmileg mégis kényes időszakban még jobban érdemes odafigyelni magunkra, apró, szinte láthatatlan módon kényeztetni magunkat, egy jó teával, egy bögrényi ízesített kávés itallal vagy csak egy bitangjó pressszóval, amihez minden esetben jár negyed órányi énidő, egy kis zenehallgatás, könyvolvasás vagy a betervezett belső elszámolás egy adott tételének békében történő végiggondolása.

A Dallmayr minőségi termékei nem csak a családtagok számára válhatnak ideális ajándékká, hanem önmagunk számára is elhozhatják azt a prémium életérzést, amely segíthet megélni az ünnepet teljes valójában és hozzásegít az új évi tervek összeállításához, a 2022-es szezon méltó nyitásához.

A magas minőségű, különleges kávéválogatások és az egészen egyedi, izgalmas ízkombinációban elérhető teakínálat adta lehetőségeket kár kihagyni. A Kandallótűz teakeverékben például mindaz ötvöződik, amit az ünnepi időszakban szeretünk, azok a karizmatikus ízek és aromák uralják, amelyeknek köszönhetően rögvest egy hólepte hegyi falu, finoman bemelegített rönkházának pamlagán heverünk, bojtos zokniban, kötött pulóverben, miközben előttünk táncot jár a tűz a fahasábok tetején és a rönkök között.

Egy ilyen alaphangulatban jó és könnyű ellazulni, minden egyszerűbbnek tűnik, ha legalább ezen a szinten tudjuk oldani a feszültséget. És amíg a bögrénk köré fonódik a kezünk, addig szépen eltűnődhetünk rajta, hogy azt kaptuk-e ettől az évtől, amit vártunk, annyit és úgy fektettünk bele önmagunkba, ahogy azt szerettük volna és meg sikerült-e lépnünk mindent, amit egy évvel ezelőtt, egy hasonló szituációban kitűztünk magunk elé.

Az évzárás és évnyitás titka – a jó kávé és tea mellett – az őszinteség. Merjünk és tudjunk valódit állítani magunknak, a céljainkat picit lőjük a komfortzónánkon kívülre és azon felülre, hogy valóban késztetés legyen végrehajtani a terveinket. Igen, merjünk álmodni.

Még pont egy szép munkahetünk van a nagybetűs Karácsonyig, azaz – ha bírjuk a gyűrődést – még nyugodtan válogathatunk kedvünkre a boltokban. A könyvesboltok kínálata idén is kiemelkedő, számos olyan finom meglepetést tartogat, amellyel biztosan örömet okozhatunk a családtagjaink, barátaink számára.

Könyvet adni mindig nagy felelősség, az ember sokszor indul ki a saját preferenciáiból és választ olyan könyvet/írót vagy stílust, amelyről jó benyomással rendelkezik, de az is remek megoldás, ha csupán engedünk a késztetésnek és beleveszünk a kínálatba, nézegetjük a borítókat, megolvassuk a fülszöveget és amennyiben lehet, beleolvasunk a könyvekbe.

Zenekedvelő gyereknek

Több nagyon igényes, tartalmas könyvvel jelentkezett a szezonra a HVG Könyvek. A nagyobbaknak szánt két kötetet forgatva örömmel láttam, hogy nem valami énekkönyvre emlékeztető lexikonnal van dolgom, hanem színes-szagos tudástárral, ami szépen csokorra fogja a zenével kapcsolatos információkat és nem gügyögve, de nem is magát túl komolyan véve tálalja az olvasóközönségének.

Lihoreau Tim – Jackson Sam: Fantasztikus klasszikusok

A könyv nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy halottaiból feltámassza a klasszikus zenét és megmutassa annak egyszer volt kortárs jellegét, az alkotókat és azok legismertebb műveit. Ilyen kérdések foglalkoztatják a szerzőpárost: Tényleg Liszt Ferenc volt az első popsztár? Melyik zeneszerzőt jelölték a legtöbb Oscar-díjra? Mi inspirálta Brahmsot a Magyar Táncok megírására? Miért kellett hipnotizőrt hívni Rahmanyinovhoz? A letűnt évszázadok legnevesebb muzsikusai többnyire délcegen és komoran feszítenek a képeken vagy a tiszteletükre emelt szobrokon. De milyen emberek lehettek valójában, és hogyan születtek a halhatatlan műveik? A Fantasztikus klasszikusok tökéletes bevezetés a klasszikus zene világába. Izgalmas, meglepő és sokszor mulatságos történetei a komolyzenével ismerkedőknek és a rajongóknak is élvezetes olvasmányok. A kötetben elhelyezett QR-kód leolvasásával egy weboldalon keresztül meghallgatható a könyvben szereplő számos zenemű teljes verziója a Pannon Filharmonikusok előadásában.

Zeneértő – Ráhangoló gyerekeknek

Kalandos utazásunk változatos zenei stílusokon kalauzol végig, Bach csellószvitjeitől az ikonikus Queen-slágerekig. Ebben az albumban más irányból közelíthetünk a zenéhez, megtudhatjuk, hogy miért mozgunk a zenére, és mi a kapcsolat a matek és a zene között. A könyvet forgató gyerekek könnyedén megismerkedhetnek a különböző hangszerekkel és a zeneművek fajtáival, azok felépítésével, valamint az alkotó- és előadóművészekkel.

A teljes élményhez javasolt az adott zeneszámokat meghallgatni, hogy a könyv végére valóban zeneértővé válhasson az olvasó.

Krimirajongó ismerőseink számára is tartogat meglepetéseket a karácsonyi időszak, az Agatha Christie, Poirot, Maigret vagy épp skandináv krimiket faló családtagoknak javasolt beszerezni egy olyan könyvet, amely a valóság talajára rántva, nagyon érzékletesen, de rendkívül tapintatosan, nagy odafigyeléssel egészíti ki az eddigi ismereteiket.

Dr. Richard Shepherd – Holtak vallatója – Nagy-Britannia első számú törvényszéki kórboncnokának emlékei – avagy élet a halál közben

Dr. Richard Shepherd, a nagyszerű igazságügyi patológus több mint 23000 boncolást végzett. A maga módján detektív, furcsa, gyakran megmagyarázhatatlannak látszó halálesetek rejtélyeit kell megoldania.
Az igazságot kutatva sorozatgyilkosokat buktatott le, természeti katasztrófák következményeit vizsgálta, „tökéletes gyilkosságokról” rántotta le a leplet, szokatlan vagy valószínűtlen balesetek körülményeit derítette fel. Az általa szolgáltatott bizonyítékok gyilkosokat juttattak rács mögé, ártatlanok szabadságát adták vissza, kézenfekvőnek tűnő megoldási kísérleteket döntöttek romba. Tette mindezt nem kis személyes áldozatok árán. A Holtak vallatója nem pusztán a számára legtöbb vívódást okozó holttestekről és esetekről szóló beszámolók gyűjteménye; azt is bemutatja, milyen egy élet, amelynek minden pillanatában jelen van a halál. A szerző elképesztő empátiával, szeretnivaló körültekintéssel és kérlelhetetlen őszinteséggel vall a munkájáról, mutatja be munkamódszereit és invitál be miket a patológia éles fényű tereibe, ahol minden vendégnek jár egy csésze jó meleg tea, mert a patológia nem csak a holtak birodalma.

A filmrajongó ismerőseinket pedig egy igazi ínyencséggel kápráztathatjuk el, a mozi fenegyereke, Tarantino könyvével, amely az utolsó mozifilmjének továbbgondolása.

Quentin Tarantino – Volt egyszer egy Hollywood

A Volt egyszer egy… Hollywood című, eddigi talán legszemélyesebb filmjében Tarantino magával ragadó, humoros és kegyetlen korrajzot fest a ’60-as évek végének Amerikájáról, és mindenekelőtt a változásoknak egyre jobban kitett hollywoodi filmiparról, amely a vietnámi háború és a hippimozgalmak közepette is igyekszik fenntartani ragyogó látszatvilágát.

Ezt a letűnőben lévő érát személyesíti meg a történet főszereplője, Rick Dalton; az egykoron jobb napokat látott tévészínész, akit többnyire már csak spagettiwesternek epizódszerepeire pályázhat. Hű kaszkadőre és barátja, a homályos múltú Cliff Booth kíséretében járja a forgatásokat, és csúszik egyre mélyebben az alkoholizmusba, mígnem egy nap szomszédjába költözik az új filmes generáció két illusztris képviselője: a rendező Roman Polanski és fiatal színésznő felesége, Sharon Tate, akiktől Dalton karrierjének feltámasztását reméli – ám a háttérben már felsejlik a Manson-család, hogy rémálomba fordítsa a hollywoodi álmot.