Olvass és küldj a nyaralásodról képeslapot! – NIOK júliusi kihívás

A múltkorában belefutottam egy cikkbe a neten, amelyet el se kellett olvasnom, a cím és lead bőven elég gondolkodnivalót adtak. A cikkhez társított képen egy frottírköpenyben ácsorgó kissrác volt látható, mellkasához szorított társasokkal és könyvekkel és a cikk az hivatott feszegetni, hogy a mi gyerekkorunkban a nyár a lassan folyó prücskörészéről szólt.

És valóban.

Emlékszem, heteket töltöttünk a Lukácsban és a Rudasban, apám szobájának ablakából pöktük kifelé a cseresznyemagot, remélve, hogy egyszer fává cseperedik, társasoztunk, kártyáztunk, és ha éppen egyik sem zajlott, akkor a lakás valamelyik – eldugottabb pontján – olvastam. Durrellt, hangosan nevetve, időként elmélázva, lelki füleimmel hallani véltem a kabócákat, a görög meleg helyett a budai nyárból szippantva nagyokat.

Durrell könyvei valamikor, a Vidám könyvek sorozattal jelentek meg az otthonunkban, nem tudom, hogy ki, mikor és milyen indíttatásból tett szert rájuk, de hamar számfülesre olvastuk őket és olyanná vált Mama és a díszes kompániája, mintha csak egy baráti család lenne, akinek a viselt dolgait, egy-egy kávé felett, a Rudas napozóteraszán újra és újra elővéve áttárgyaltuk vagy nemes egyszerűséggel a kedvelt passzusainkat felolvasgattuk egymásnak.

Így alakult, hogy a legelső görög utunk végén Korfun kötöttünk ki. A szabad utazás csodáját – egy kalandos itáliai utat követően – itt éltük meg, először találva szembe magunkat a görögökkel és a görög mentalitással, azzal a békés ráérősséggel és nagyvonalú nemtörődömséggel, amit már Durrell is olyan zseniálisan megírt. Nem tudom, hogy mennyire estünk volna szerelembe mindezzel, ha nincsenek meg az irodalmi előzmények, de így, fogékony talaja hullott a görög lazaság, az azúrkék ég alatt vibráló tájban elszórt villák képe, a helyi konyha egyszerűségének tagadhatatlan bája és érdemei: elvesztünk a görög létbe.

A következő 10 évben sorra jártunk minden valamirevaló görög szigetet, a bőröndünkben pedig mindig ott lapult legalább egy Durrell könyv, hogy meglegyen az autentikus hangulat. Aztán a férjhezmenetellel és a Nők érkeztével megszakadt a görög zarándoklat, de Durrell korfui történetei iránti lelkesedésem megmaradt, így amíg a kortársak jelentős része a korcsoportjuknak megfelelő, kicsit bugyuta történetekre ringott álomba, addig a Nők együtt utazták be a szigetet Gerryvel és Rogerrel.

Durrell könyveit nem csak a belőlük áradó humor, szeretet és napfény teszi varázslatossá, hanem időt adnak arra, hogy ha csak néhány óra erejéig, de visszakapjuk azokat a végeláthatatlanul hosszú, prücskörészős, gyerekkori nyári napokat, amelyhez – a nyaralásokon – mindig hozzátartozott a család számára írt képeslapok felkutatása, megírása, majd az utolsó nap, utolsó pillanatában történő feladása is.

Szabados Ági Nincs időm olvasni kihívás keretében idén júliusban nem kisebb célt tűzött ki elénk, mint – hogy az a digitális világból kicsit kiszakadva – újra képeslapon számoljunk be a velünk történtekről, egy színes fotográfiát átutaztatva a világon tegyünk tanúvallomást a címzetteknek, hogy fontosak számunkra.

Éppen ezért Gerald Durrell klasszikusát most a Libertine Könyvesboltban és a Libertine webshopjában ajándék képeslapokkal lehet beszerezni. A kezdeményezéshez a közös könyv, illetve az e havi témába tartozó – egy regény, amely népszerű nyaralóhelyen játszódik − kötet olvasásával, valamint természetesen képeslapküldéssel lehet csatlakozni a közösségimédia-felületeken a #niok, #nincsidomolvasni és #kepeslapozz hashtag használatával.

Olvass és küldj képeslapot a nyaralásodról!