Aki régebb óta olvas, az tudja: krisztinavárosi vagyok, pontosabban a Naphegy szülötte. Nem tudom magam jobban meghatározni, az elsőkerületiségem fontos személyiségjegyemmé vált, amit van, aki szeret és van, nem, sőt akadnak olyanok is, akiknek ebben a formában, ez a rátarti naphegyiség fel sem tűnik.
Bár már húsz éve nem lakom a kerületben, anya, Edömér és Anna révén ezer szállal kötődöm még mindig ehhez a városrészhez, ahol gyakran meg is fordulok és figyelem folyamatos színeváltozásait, miközben Edömérrel szeljük a negyven éve taposott útjainkat, Annának mesélem a Diadal mozis emlékeimet és a tabáni téka egykorvolt történetét.
A Naphegy sok évig szinte változatlan formában őrződött meg és nem csak az emlékezetemben. Apróbb módosítások, egy-egy ház falának újra vakolása és festése jelentette a legnagyobb innovációt, de ebben a békés állandóságban biztos, hogy benne volt az egykori Tabán lerombolásával átélt trauma is, amely után a hegy óvatosabban bánt a változásokkal.
Nem véletlen az sem, hogy Budapest első és legrégebbi kerülete sokak szerint egyben a legélhetőbb is. A belváros csak egy karnyújtásnyira van, mégis tele van a környék romantikával: történelemmel átitatott utcái legendákról mesélnek, mesés parkok, gyönyörű kilátás és a legjobb éttermek csábítják ide nem csak a budapestiek, de a turisták ezreit is. Talán ezért is olyan nehéz ezen a környéken lakást vásárolni, hiszen ki akarna innen elköltözni? Sétáltunk egyet a Naphegyen és környékén, hogy visszatekintsünk, miként változott a környék az évszázadok során.
Budapest I. kerülete nem véletlenül kapta ezt a sorszámot, hiszen a budai Várhegyen született meg a város, ez volt évszázadokon át az ország központja. Bármerre is járunk, a történelem különböző korszakait magukon viselik az utcák és az épületek. A városkép változását sokszor nem a szándék vezérelte, sokkal inkább a harcok, a katasztrófák. Vannak épületek, amiket sikerült restaurálni, vannak, amik áldozatul estek, a változás azonban elkerülhetetlen és – még ha elsőre nem is mindig tűnik úgy – sok esetben akár jót is hozhat a következő nemzedéknek.
(Az Ág utcai lakásban a nappali padlóját is belövések tarkították, az egykor mellettünk álló épületet meg olyan bombatalálat érte, hogy le kellett az egész villát bontani.)
Villánk háború utáni állapota
Ilyen környék a Tabán és a Naphegy is, ahol már az újkőkorban megtelepedett az ember, a rómaiak pedig a Naphegy lejtőin a 3. századtól kezdődően szőlőt termesztettek, a birtokok pedig egészen a XX. század elejéig fennmaradtak. Naphegy lankái évszázadokig beépítetlenek maradtak, ez köszönhető annak is, hogy 1752-ben „várvédelmi körzet” címszóval a beépíthetőségét rendeletileg is szabályozták. Többször pusztította tűzvész és a folyóparti területeit árvíz, ezek az események pedig mind formálták az épített és természetes környezetet egyaránt.
Egy 1885-ös térképen már szerepel a ma ismert Naphegy öt utcája – Mészáros, Gellérthegy, Naphegy, Lisznyai és Czakó utca –, de a mai épületeinek többsége 1910-1939 között épült. A hegyről elnevezett, lejtős Naphegy utca házai sok hasonlóságot mutatnak: mediterrán jellegű, színes, díszes homlokzatok, erkélyek és kovácsoltvas kapuk jellemzik őket. Az itt épült, legkarakteresebb házak közül több (15.,17.,19.,21.) Németh László Lipót műépítész nevéhez fűződik. A házak 1914-ben épültek, az akkor kitört I. világháború miatt a befejezésük különösen nagy nehézségekbe ütközött. Az utca különlegessége, hogy épületeinek két utcára is van bejáratuk, a páratlan oldali házaknak a Lisznyai utca felé, a páros oldalnak pedig a Gellérthegy utca felé, a két utca között helyenként akár 7-8 méter szintkülönbséggel.
Ilyen kedvező adottságú telekre fog megépülni a környék jelenleg egyetlen újépítésű lakóépülete, a Naphegy12 by Cordia. A területen egy leromlott állapotú, többszintes oktatási épület állt, Gellérthegy utcai főbejárattal, melynek a Naphegy utca felé nem volt egységes és illeszkedő homlokzata. A Cordia által fejlesztett exkluzív, 44 lakásos társasházánál elsődleges szempont volt, hogy tökéletesen illeszkedjen mindkét utcaképbe, mégis képviselje a fejlesztő által megszokott friss, modern, letisztult stílust. A homlokzaton a téglaburkolatos tömbök, és visszahúzott, teraszokkal tagolt csatlakozó részek jelennek meg. A környező utcákban több, hasonló arányú épületet láthatunk.
Az évek óta üresen álló épület, amelynek a helyére az új társasház kerül, lehetőséget ad az új lakást keresők számára, hogy Budapest egyik legélhetőbb, legkülönlegesebb környékén vásároljanak exkluzív otthont, mindezzel pedig talán egy új korszak is kezdőik a negyed életében. Az 1930-as budapesti városrendezést követően a Naphegy környékén csak néhány régi tabáni ház maradt meg, az egyik az 1945 januári budapesti ütközetben elpusztult Tabán iskola volt. Mivel a Naphegy és a Tabán a második világháború alatt is stratégiailag fontos terület volt, első számú célpontként gyakran érte támadás. Az iskola egykori helyén ma sportpálya található. Az 1945-ös ostrom után a Tabán többi épülete is eltűnt. A szabad terület beépítésére több terv is született, melyek igazán sohasem arattak osztatlan sikert. Végül megmaradt Buda egyik legnagyobb parkjának, ahol nyaranta több szabadtéri rendezvényre is kerül sor. Ez a nagypolgári környék történelmi események és cselekedetek színtere volt, és számos híresség is lakott itt, például Kaffka Margit és Balázs Béla a Naphegy utcában, a Fadrusz János szobrász pedig a Lisznyai utcában építtette fel a műtermeit is magában foglaló hatalmas villaépületet.
Bár a környék házain erősen meglátszik az elmúlt száz év történelme, mégis érződik még az egykori miliő, amiben időnként egy-egy restaurált, vagy akár egy új épület visszahozza az impozáns régmúltat idéző hangulatot, és újra megszilárdítja a kerület vonzerejét.
