Mostanában valahogy rendre kelet felé veszem az irányt és ez nem lehet véletlen. Vonzó, hamisítatlan vidékek várnak, rengeteg felfedezni való csoda, apró örömök és nagy meglepetések. Ebbe a sorba gyönyörűen illeszkedik az a két napom is, amit most Miskolcon töltöttem. Ősszel már egy nagyobb kirándulás keretén belül bejártuk, amit lehetett a családdal és Yolánnal, de most egy kicsit más szemmel, más irányból közelítve ismerkedtem Miskolccal.
Miskolc félre érett város – mondják a helyiek, sok az előítélet, holott annyi szépség és izgalom lakozik benne, ami alkalmas desztinációvá teszi nem csak hétvégi kiruccanásokra, hanem egész nyaralásokra, üdülésekre is. Tökéletesen igazuk van, a város folyamatosan fejlődik, a belváros és az Avas mellett Miskolctapolca, Lillafüred és Diósgyőr is bőven elég látnivalót tartogat.
A mostani utunknak nagyon szép íve volt, amelyet a diósgyőri szállásunk, A HÁZ tőszomszédságában található, jelenleg épp felújítás miatt lezárt várban kezdtünk, kobakban, láthatósági mellényben, nagyon kíváncsian.
Teljes menetfelszerelésben
A Diósgyőri vár elképesztő átalakuláson megy keresztül, a régi leírások és a régészeti leletek alapján visszaépül mindaz, ami a várat az utolsó lovagkirály idején jellemezte. A sziklaalapon álló vár rekonstrukciója már évekkel ezelőtt elkezdődött, egy bevezető szakasz után most az egész épületegyüttes megújul, olyan terek születnek meg, amelyek lehetővé teszik majd a várnak és történetének beható megismerését, élvezetes programot kínálva az egész család számára. Most még csak egy hatalmas építési terület, ahol lelkes szakemberek dolgoznak azon, hogy 2023 végére elkészülhessen minden és birtokba vehessék az ide érkezők.
Azért ilyen szépségekre már itt-ott ráleltünk
A laikusok számára akár kimerítőnek is nevezhető, egyébként pedig minden pénzt megérő betekintés után a Végállomás Bistro & Wine felé vettük az utunkat.
Nincs is jobb egy fröccsnél a nyári melegben
A Lillafüredi kisvasút végállomásának épületben üzemelő bisztró igazi ékszerdoboz. Finom miliőjébe jó belesimulni, otthonos, meleg hangulata vonzó, teljességgel alkalmas arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból. Az évek óta magas minőségű konyhájáról ismert étterem teljesen egyedi koncepciót mutatott meg számunkra. Egy könnyű és ízletes ebédet követően a séfekkel, Várvizi Péterrel és Darab Ádámmal valamint a Vállai Béla sommelier-vel kiegészülve a Csanyik-völgybe indultunk, ahol Bózsó Gyula erdész várt minket, hogy megmutassa, mi mindent kínál számunkra a Bükk.
Szedres-céklás krémleves, fetával, laktató és üdítő
Vegyes csapatunk meglepve tapasztalta, hogy:
- a különvonaton is van kalauz,
- az erdő tele van ehető növényekkel,
- Gyula úgy beszél róluk, hogy az ember legszívesebben az összest ott, helyben lelegelné,
- és 2021-ben sem ér semmit az időjárás előrejelzés.
Jegyeket, bérleteket és pálinkát!
Két napos teljes égszakadásra készülve, ennek megfelelően felvértezve talált meg minket a legnagyobb nyár az erdőben. A Bükk kínálta hűvösben jólesett a séta, a fülledt meleget felváltotta a fák közt cikázó friss szellő, miközben kóstoltunk, a hagymás fogashír káposzta ízű sarjgumóját ettünk, fokhagymaízű hagymaszagú kányazsombor falatokkal gazdagodtunk és számtalan olyan növénnyel kötöttünk közelebbi ismertséget, akikről nem azt nem tudtuk, hogy ehetők, de az sem, hogy egyáltalán léteznek.
Ez itt a ragadós galaj – mondja Gyula és mi vadul jegyzetelünk, van, aki szed is egy kicsit
Gyula és az étterem, a séfek együttműködése példamutató. A gasztronómia mindig keresi az újat, a meghökkentőt, a geget, egy utolsó ízt, egy utolsó csavart, amely még szebbé, teljesebbé, egyedibbé teszi a fogást vagy épp a menüsort. Ehhez sokszor a világ másik végéről utaztatnak alapanyagokat, kísérleteznek távoli földek fűszereivel, zöldjeivel, virágaival. Holott az erdő, a sajátunk is ellát minket mindenféle csodával – mondják a Végállomásban, de nem csak mondják, hanem mutatják is, menüsoraikban ott az erdő szezonális kincseinek java, sőt szakácskönyvet is adtak ki, amely a négy évszakra bontva mutatja meg, hogy mi mindent ad az erdő, ha egy kicsit értő szemmel közeledünk hozzá.
Ezt a szemet Gyula adja a projekthez, aki messze nagyobb lelkesedéssel veti bele magát az erdőbe, mint azt az Északerdő műszaki osztályvezetőként tőle megkövetelné az élet, szenvedélye a környezet, a Bükk és az, hogy – korosztálytól függetlenül – mást is el tudjon vele varázsolni. Az erdőből szinte kiszédültünk, a kisvonat oldalában, rövid fröccsözés mellett kóstoltuk a gyűjteményünk egy részét, majd kihasználva a páratlan jó időt, elindultunk Lillafüred irányába.
Kilátás a toronyból a Hámori-tóra
A Lillafüredi Palotaszálló az ország egyik leghíresebb szállodája. A Meseautó óta mindenki rajong a hegyek ölelésében megbújó, tóparti kastélyért, ami nem is csoda, úgy álmodták meg ide ezt az épületet. Az eredetileg is szállónak tervezett komplexumban hatalmas terek biztosítják a főúri kényelmet, a panoráma minden irányban mesés, a levegőt harapni lehet és még a toronyban is vannak bérelhető szobák, amelyekbe ha az ember egyszer feljutott, akkor fixen ott is marad, ameddig csak lehet. A szállóvendégek mellett a környéken túrázókat is szívesen látja a szálló, a hall hatalmas foteljaiban (télvíz idején a kandalló előtt) egy-egy kávéval, teával, sütivel lehet megpihenni.
A szálloda vendégszeretetét még hosszan élveztük volna, de várt ránt Atika, meg Edit, aki csodálatos spontaneitással vetett bele minket abba az örvénylő szenvedélybe, amely egyszerre varázslatos és riasztó.
Attila itt megpihen
Attila szobra mellett megszólalt az Óda, a legszebb. Ebben a bódult létbe kanyarodtunk le a függőkerteken, szemünk a vízesésen. Nehéz volt innen elindulni.
Hosszan, merengve lehet figyelni a lezúduló vizet
Pedig már vártak ránk. A szállásunknak is, nekünk is otthont adó A HÁZ-ban ugyanis cuptastinggel készültek, hogy megmutassák, milyen fantasztikus alapanyagokból születnek a kávézójukban kínált italok, és hogy a résztvevők megtanulhassanak szakszerűen – szürcsölve – kávét kóstolni. Kellemes délutáni program volt, igazán élénkítő, a többféle kávé nem csak egyedi profilját mutatta meg, hanem szépen feldobta a társaságot.
A HÁZ számos közösségi térrel várja a vendégeit
Az erdőben tett séta után a Végállomásban a vacsora az erdei sétánk eredményét mutatta. A különféle zöldek minden fogásunkban visszaköszöntek, az ételekben megfelelő helyre kerültek, szépen fűszerezve, színesítve azokat. Az ételek mellé választott regionális borok is ezekre a zöld jegyekre erősítettek rá, Vállai Béla nagyon jó érzékkel találta meg a fogások italpárjait.
Mai gyűjtésünk
Hosszú, ízekben és illatokban gazdag esténk volt, amihez nagyon sokat adott – a magas minőségű fogások, a kifogástalan szerviz és a remek társaság mellett – az a tudat, hogy a tányérunkon a mi gyűjtésünkből származó alapanyagok is megjelentek. Olyanok, amelyek létezéséről fél nappal korábban még csak nem is hallottunk.
Az est záróakkordja: madársóska fagylalt bodzahabon
Vacsora után, a langyos nyárestében a Diósgyőri vár melletti védett gesztenyés lombjai alatt sétáltunk haza, teljesen eltelve élményekkel.
Egy kiadós alvás után újabb ragyogó reggel virradt ránk, az időjárás megint figyelmen kívül hagyta a meteorológusokat, fittyet hányt az összes előrejelzésre és vidáman játszott nyarat. Ebben a szikrázó időben a belváros felé vettük az irányt, ahol a többiek is beleszerelmesedhettek a Bükk Penthouse-ba.
Még mindig laknám
A belváros szívében levő szállást már egyszer, rövid ideig otthonunknak tudhattuk. Az igényesen berendezett, jó lokációval bíró lakást nem lehet nem szeretni, egyszerűen minden sarka hívogat, nehéz eldönteni, hogy a hálószoba kagylófoteljában, a tetőterasz hencserein vagy a nappali hatalmas kanapéján eldőlve nézzük-e a panorámát, az Avas tetején a kilátót. Amit – miután alulról alaposan megszemléltük – fel is csavarodtunk rá, és vezetőnk, a város főépítésze, Szunyogh László szeretetteljes tolmácsolásában sok mindenre fény derült a kilátóval kapcsolatban. Az építészeti bravúrnak számító torony most megújul, az Avas rendezésének részeként a kilátóban lévő kávézó is egészen új ruhát ölt, padlóig üvegbe öltözik, hogy még többet láthassunk majd a völgyben húzódó városból.
Az Avason hatalmas munka zajlik, az őszi állapotok ebből még mit sem jeleztek, most készhez közelit a játszótér, már a helyükön vannak a térbútorok, alakul az Avas teteje.
Hangulatos sarok az Avason, a Polgármester Pince
Miközben szépen lesétáltunk a Bortanyáig, addig az itt található pincékről beszélgettünk, a filoxéra előtti időkről, a tokaji borokat állomásoztató alagutakról, a Bükk lábánál lévő tufa Avas megannyi csodájáról és arról, hogy jelenleg milyen szerepet tölt be a város életében ez a nagyon buja, nagyon zöld, nagy múlttal rendelkező hegy (na jó, domb).
Gallay kabar a Bortanyán
Az itt élő szeretnék bekapcsolni a mindennapjaikba az Avast, a belváros szívébe futó lépcsőin át összekötni a várossal, megtölteni élettel, feladatot, szerepet adni neki a mindennapokban és az ünnepek idején. Az erre való törekvés kifejezetten sikeresnek tűnik, a boros rendezvények kapcsán már jól látszik, milyen szimbiózisban van a város a heggyel és hogy az Avas milyen csodálatos díszletéül, helyszínéül tud szolgálni bármilyen fesztiválnak, programnak.
Templomkert, temető
Az Avasról a temetőn keresztül sétáltunk tova, közben megnéztük a református templomot, sőt nem csak lentről tekergettük a nyakunkat a mennyezet felé, hanem a felújítás során a templom kórusa mellett felállított lépcsőn felhágva a zsindelyes tetőszerkezetre is vetettünk a pillantást, amely a mai napig az eredeti, a holland hajóácsok által alkotott, kizárólag fából készített csoda.
Megéri lépcsőt mászni
A belvárosban rövid sétát tettünk, megemlékeztünk Dérynéről, a vállára hulló hóról, a Sötét kapuról, majd a színház felé vettük az irányt, hogy a művészbejáró mellett, a Desszertemben egy jó süteménnyel, fagylalttal, kávéval és jeges teával koronázzuk meg a délelőttöt.
A színészlakások alatt
A Desszertem már ősszel levett a lábamról, az igényes monodesszerteket kínáló apró cukrászda most is hozta a formáját, nehéz döntések elé állítva a csapatot. Nekem se sikerült egy befutóra tennem, a mangós gluténmentes süti után még két gombóc fagylaltot is muszáj volt megkóstolnom.
Mentes mangós
Fagylaltozva sétáltunk tovább, egészen az Görögkeleti Templomig, amelyben hosszan időztünk, amíg szemünk és agyunk megpróbálta befogadni a hatalmas és egészen különleges ikonoztáz képeit és összhatását. A török elől menekülő görög kereskedők nem aprózták el a templomépítést, az ikonoztáz mérete sok görög templomét felülmúlja.
Megrendítően szép
A városi túra végén Miskolctapolcára indultunk, a helyet híressé tevő Barlangfürdőbe, ahol nem csak a kalcit kikristályosodásának lehettünk tanúi, hanem a fürdő olyan járataiba is betekintést nyertünk, amelyeket – megfelelő anyagi források biztosítása mellett – a komplexum aktív részévé lehetne tenni. A fürdőben hamisítatlan nyár eleji hangulat uralkodott, a delelőn járó nap alatt erősen fontolgattam, hogy fejes ugrom valamelyik medencébe.
Békebeli hangulat árad a fürdőből
Miskolctapolca bővelkedik a programokban, a klasszikus mellett a modern is megjelenik a vizes élmények között, a frissen átadott, szintén a helyi karsztvizet használó Ellipsum épületegyüttesében biztos, hogy minden vendég megtalálhatja a számára ideális lazulási lehetőséget. Itt külön épület várja a kicsiket és a szüleiket, a nagyobbak és a fiatal lelkű felnőttek a csúszdákat rejtő ellipszisben lelnek otthonra, míg a relaxálni vágyók számára ott a különféle masszázselemekkel tarkított relax zóna. A élmény- és strandfürdő több napra való szórakozást és kikapcsolódást kínál a családnak, egy miskolci túra kapcsán minimum két napot szánnék a pancsolásra is.
Nagyon erős benyomásokkal gazdagodva indultunk vissza Pestre. Nem csak a hely hatott ránk, hanem az itt élő emberek lokálpatriotizmusa, lelkesedése és hite, hogy tehetségüket, akaraterejüket, tudásukat itt kamatoztatják, képesek együttműködni, összedolgozni azért, hogy megmutassák: Miskolc egy nagyon szeretnivaló, gazdag desztináció, amely nem csak saját kerületei által teremt lehetőséget a kikapcsolódásra, hanem a város ideális kiindulópontja lehet az északi végek felderítésének, Tokaj megismerésének.
Miskolc megfizethető, barátságos, izgalmas. Tökéletes célpontja lehet egy családi nyaralásnak, egy hosszú hétvégének, ősszel Lillafüreden nézzük a dombokat, télen Tapolcán élvezzük a karsztvíz melegét és tavasszal együtt megyünk a Bükkbe, megfürdeni a tájban, friss rügyeket gyűjteni. Ha pedig elakadnátok a szervezésben, akkor a Bükktől a Zemplénig örömmel segít nektek.
