Franck Kávé
A napokban szembejött velem a Közlekedési Múzeum hirdetése, a Fő a kávé kiállítás kapcsán javasolják, hogy mélyedjünk el közösen a magyar piac megkerülhetetlen, pótkávét gyártó vállalatának történetében, a Franck Kávé évtizedeiben.
Az én agyam meg már ugrott is Győrbe, a keresztanyám konyhájába, ahol a Singer varrógépen ott állt az a gyönyörűséges varrós doboz, egy jobb napokat látott, Franck emblémával ellátott műremek, amiben pont belefért minden spulni, akárcsak anya, Ág utcai példányába. Nem véletlen volt a Törk családnál franckos doboz, nem csak a pótkávé fogyasztásáról tanúskodott, hanem tárgyi emléke volt a nagyapám munkájának és anya gyerekkorának. Nagyapám ugyanis a Franck újbudai gyár cikóriatermelését felügyelte. A sokáig rejtegetett családi relikviák között akad kép, ahol épp Horthyt fogadja a Nemzetközi Vásáron a Franck pavilonnál (ahol a kávéfőző kisasszonyok nagyanyám tervezte ruhában serénykedtek), majd a világháború idején a cég családostul kimenekítette. Ennek köszönhetően anya Regensburgban, a Duna partján elterülő Franck pörkölő üzemének területén lévő villában töltött éveket az öccsével. Meglepő, hogy hány szállal is kötődünk mi a kávéhoz, ugye?
Aztán beugrott, hogy nagyjából 15 éve már egyszer egy igen hosszú gasztromesét írtam a cikóriáról, megemlítvén szinte mindent vele kapcsolatban, de hogy milyen érdekes az emlékezet, mert akkor se a varrós doboz, de anya gyerekévei sem bukkantak felszínre az agyam rejtett, hátsó zugaiból. Hogy történhetett?
Most viszont itt áll előttem a lehetőség, hogy meséljek nektek a cikóriáról és Franck magyar dicsőségéről. Vágjunk is bele.
A kávé luxusától a zseniális alternatíváig
A kávét Európába a 17. században már ismerték, a 18. század elejére pedig már a nyugat-európai országokban ugrásszerűen megnőtt a kereslet a különböző kávétermékek iránt, ami életre hívta a leleményes alternatívákat. Egy német kereskedelmi vállalkozás úttörőként lépett erre a piacra, Johann Heinrich Franck 1828-ban, a németországi Vaihingen településen hozta létre az első pótkávégyártó üzemet. A családi vállalkozás az alapító halála után is rohamosan terjeszkedett. A kedvező fogadtatásnak köszönhetően Ausztriában is újabb egységeket nyitottak, a Franck név pedig 1879-ben, a linzi gyár felépítésével jelent meg dominánsan az Osztrák-Magyar Monarchia területén.
Ipari óriás születik
A hatalmasra duzzadó kereslet egy bátor hazai döntést is megkövetelt. A tőkeerős Franck Henrik Fiai vállalat 1888-ban választotta Kassát magyarországi bázisának. Az új gyár a korabeli mércével mérve igazi technológiai csúcsot képviselt, lenyűgöző méreteivel és felszereltségével kiemelkedett a korszak üzemei közül. Saját iparvágánnyal rendelkezett, biztosítva a zavartalan nyersanyagellátást és a késztermékek zökkenőmentes szállítását. Kassa után Budapesten és Nagykanizsán folytatódott a terjeszkedés, majd Mosonszentjánoson is létrejött egy jelentős cikóriafeldolgozó üzem. Az európai hálózatépítés egyik legfontosabb mérföldköve pedig az 1919-ben megnyitott regensburgi kávépörkölő lett, amely bebetonozta a Franck nevet a kontinens gasztronómiai történetébe.
A minőség a magyar földben gyökerezik
A kávépótlók virágzása mögött komoly gazdasági és egészségügyi érvek sorakoztak. A valódi babkávé az első világháború előtt és alatt megfizethetetlenné vált. A fogyasztók kezdetben csupán keverték az eredeti kávét a pótlékokkal, a háborús évek alatt a tiszta babkávé aránya egyre csökkent a csészékben. A magas vérnyomással küzdők és a gyermekek számára a koffeinmentes alternatíva kifejezetten egészségvédő megoldást kínált.
A Franck filozófiája a kompromisszumok nélküli minőségen alapult, büszkén vállalt céljukként a termékeket teljes egészében magyar földön termesztett cikóriából állították elő. A cikóriagyökereket az őszi betakarítás után alapos mosásnak, tisztításnak és szeletelésnek vetették alá. Ezt követte a technológia legérzékenyebb szakasza, a szárítás. Az alapanyagot gondos raktározás után kizárólag a következő évben dolgozták fel, garantálva a tökéletes állapotot a pörkölődobokban. Ez a türelmes, a természet ritmusát tisztelő eljárás biztosította a híres állandó minőséget. A páratlan ízélményt utánozhatatlan vizuális kommunikációval és kreatív ösztönzőkkel támogatták meg: a kávésdobozokba rejtett ajándékok, például bicskák vagy kanalak, igazi kincsként várták a vásárlókat, így a Franck-kávé a mindennapok elválaszthatatlan részévé vált.
1941, forrás: Fortepan
Történelmi viharok és a mosonszentjánosi örökség
A mosonszentjánosi üzem túlélte a második világháború viharait, a két világháború között pedig olyan, ma is nosztalgikusan csengő márkaneveket adott a piacnak, mint a Káró, az Enriló vagy a Szent István.
Anya történeteiben mindig szerepeltek az amerikaiak is, akik a felszabadítás idején lefoglalták a regensburgi üzemet és babkávék kezdtek el a cikória helyett pörkölni. Ez a frissen pörkölt kávébab teremtette meg a minőségi étel lehetőségét az ott élők számára, ugyanis a lengyel feketepiacon nagyon jól lehetett vele kereskedni.
Az 1949-es államosítás után a cég a Magyar Édesipari Vállalat kötelékében, a Zamat Keksz- és Ostyagyár egységeként folytatta működését. A kávégyártó gépsorok leszerelése miatt 1950 és 1956 között az üzem profilja a cikóriaaszalásra korlátozódott. Az 1971-es átszervezés után az egység ismét kivirágzott: a 12-féle pótkávé mellett 44 különféle édesipari termék gördült le a szalagokról. Az újrafelfedezés útján: a cikória titka.
A mediterrán régióban őshonos, hazánkban vadon is megélő (katángkóró néven ismert) cikória karrierje napjainkban meredeken ível felfelé. Az egykori kényszermegoldás megítélése az egészségtudatos táplálkozás térhódításával teljesen átalakult, a modern klinikai kutatások igazolták a növény kiemelkedő élettani hatásait.
A Franck-örökség csodálatos inspiráció a jelen számára. Bebizonyítja, hogy a hagyományos eljárások, a hazai alapanyagok iránti elkötelezettség és az egészséget támogató innovációk olyan időtálló értékeket képesek teremteni, amelyek a modern gasztronómiában is megkérdőjelezhetetlen helyet követelnek maguknak.
