MIRELLE Atelier

Legyen a stresszkezelés a mindennapi rutinod része! Mozgósítsd energiáidat az év végi hajrához!

Hogyan tartsuk meg a mentális jóllétünket? A Snickers® összefogott a Mélylevegő Projekttel, hogy a segítségünkre legyen tudományosan megalapozott lifehackekkel, amelyek támpontot adhatnak az előbbre jutásban, és csökkenthetik az ezzel járó stresszfaktorokat.

A stresszről kialakult mítoszok és igazságok a munka világában:

1. A stressz mindig negatív hatással van a munkateljesítményre.

2. Ha stresszelünk, nem leszünk képes elvégezni a munkánkat.

3. A stressz növelheti a produktivitást és a problémamegoldó képességet.

Az igazság az, hogy csak a harmadik állítás állja meg a helyét. A stressz ugyanis egy teljesen természetes reakció, amely akkor jelentkezik, amikor kihívásokkal vagy változásokkal szembesülünk. Többlet energiát és éberséget biztosíthat, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, például amikor egy fontos prezentációval vagy nehezebb projekttel kell szembenéznünk. Azonban, ha a kialakult stressz szintje túl magas vagy túl sokáig tart, annak már káros hatásai lehetnek az egészségére, és munkahelyi teljesítményünk is romolhat. Íme, 3+3 technika és stratégia a Snickers® x Mélylevegő Projekt együttműködése eredményeképpen, amelyek felkészítenek a stresszhelyzetek kezelésére, és a javunkra is formálhatjuk azt.

Legyünk résen!

A stressz érzete nem az azt előidéző helyzetből ered, hanem hogy mentálisan mennyire vagyunk rá felkészülve. Ha például nem aludtunk eleget, ingerlékenyebbek és érzelmileg labilisabbak vagyunk. Olyan dolgokat is nehézségként érzékelünk, amelyeket békeidőben simán, fél kézzel megoldunk. Itt jön képbe a rendszeres feltöltődés. Ok, de hogyan?

1. Mozogj és engedd el magad!

A rendszeres testmozgástól nyugodtabbak, higgadtabbak és hatékonyabbak leszünk. Ezen felül a mozgás fantasztikus stresszoldó, mivel levezeti a felgyülemlett feszültséget, és esélyt ad arra, hogy kisöpörjünk minden felesleges dolgot a fejünkből. A munka, a magánélet és megannyi más feladat közé már tényleg képtelenségnek tűnhet a rendszeres testmozgás beszuszakolása, azonban apró lépésekkel könnyedén beilleszthetjük a napirendünkbe: például a szemét kivitele során inkább lépcsőzz. Ha tehetjük, akkor szálljunk le egy megállóval korábban a buszról, és válasszuk inkább a sétát. Fittebb életünk lehet akkor is, ha három egyórás pilates edzés beiktatása túl nagy falatnak tűnik. Ha csak 10%-ot fektetünk bele, az még mindig jobb, mint a semmi!

2. Egy szeletnyi boldogság

Az egészséges táplálkozás nemcsak a fizikai egészség alapköve, hanem a mentális jóllét záloga is. Minden, amit táplálékként beviszünk, közvetlen hatással van az energiaszintünkre, a koncentrációs képességünkre és úgy általában hangulatunkra. Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás segíthet abban, hogy energiaszintünk egész nap egyenletes maradjon. Különösen stresszes időszakokban figyeljünk arra, hogy teljes kiőrlésű gabonaféléket, friss zöldségeket és gyümölcsöket, valamint minőségi fehérjeforrásokat vigyünk be a szervezetünkbe. És ne feledkezzünk meg a folyadékbevitel fontosságáról sem!

3. Egységben az erő

Minden embernek megvan a maga szociális hálója, amelynek tagjai – legyenek azok barátok, kollégák vagy család – jelentős hatással vannak mentális egészségünkre és stresszkezelő képességünkre. A támogató társas kapcsolatok jótékony hatással vannak feszültebb élethelyzeteinkre, biztonságos zugot kínálva érzelmeink kiöntéséhez, a terheink megosztásához és a közös ünneplésekhez.  A közösségi eseményeken való részvétel, a barátokkal töltött idő és az őszinte, nyílt kommunikáció mind hozzájárulhat a stressz csökkentéséhez és a kölcsönös támogatás érzésének kialakításához. Sose féljünk segítséget kérni, ha szükségünk van rá, ugyanakkor mi is álljunk mások mellé, amikor Ránk van szükségük.

Tippek a probléma megoldására

A stressz nem mindig ellenség. Valójában a stressz megfelelő szintje és időtartama fokozhatja a koncentrációt, javíthatja a teljesítményt, és segíthet a lehető legjobbat kihozni magunkból. (Mint tudjuk, a határidő a legjobb inspiráció, ahol a stressz szintén fontos szerephez jut, meg persze a mindent az utolsó percig halogató énünk.)

1. Oszd meg és uralkodj!

A stressz cselekvésre késztet, de csak akkor, ha a kihívást nem egy megmászandó hegynek, hanem inkább dombnak tekintjük. Gyakran megdermedünk a stressz hatására, mert a helyzet túlságosan óriásinak tűnik ahhoz, hogy megoldjuk. Nem tudjuk, hol kezdjünk hozzá, így hát halogatunk, ezért szorongásunk hógolyószerűen növekszik. Minden kihívást – bármilyen gigantikusnak is tűnik – érdemes kisebb, megvalósíthatóbb kérdésekre és feladatokra bontani. Ha ezekre összpontosítunk, visszanyerhetjük az irányítást a feladat felett.

2. Vedd kezedbe az irányítást!

Tervvel készüljünk a stresszes helyzetek kezelésére! Gondoljuk át, mi a legrosszabb, ami történhet? Milyen érvek támasztják alá, vagy éppen cáfolják ezt a forgatókönyvet? Azonban az is előfordulhat, hogy olyasmi miatt stresszelünk, ami teljesen alaptalan, ezt könnyen kideríthetjük, ha feltesszük magunknak a következő négy kérdést:

• Ez fontos nekem?

• Indokolt a helyzetre adott reakcióm mértéke?

• Lehetséges pozitív irányba változtatni a helyzetet?

• Érdemes egyáltalán foglalkoznom vele?

Ha mindegyikre igen a válasz, akkor nézzünk szembe vele. Ha csak az egyikre is nemet mondasz, hagyd annyiban, és koncentrálj a feltöltődésre!

3. A pihenés a munka része

Előfordult már, hogy késő este a telefon pörgetésének spiráljában találtuk magunkat A hétköznapok szűnni nem akaró nyüzsgése közepette könnyen úgy érezhetjük azt, hogy egy pillanatunk sincs, amit igazán magunkra fordíthatnánk. Emberi dolog, hogy éjszaka próbáljuk meg visszalopni az énidőnket azzal, hogy halogatjuk a lefekvést. Teljesen rendben van, ha egy stresszes nap után később fekszünk le, de törekedjünk arra, hogy hétköznapokon legalább 7-8 órát aludjunk. Ha ugyanis 7 óránál kevesebbet alszunk, az ahhoz hasonlítható, mintha másnaposan ébrednénk reggel, akkor is, ha este nem fogyasztottunk alkoholt. Elegendő alvás nélkül a reggel egyáltalán nem fun…Érdemes lehet újragondolni a tervet és beleszőni a mindennapokba a karnyújtásnyira lévő megoldásokat. Ha pedig úgy érezzük, hogy mindezek ellenére a stressz még mindig folyamatosan a vállunkat nyomja, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni – ezek a tippek önmagunkban ugyanis nem pótolják a professzionális pszichológiai konzultációt és terápiát.

A szerelmi történet, amit a világon mindenki ismer, az alapmű, amire évszázadok óta hivatkozunk, ami újabb és újabb feldolgozásért kiált. Csodálatos sztori, zseniális, bár ugye, nem túl vidám a vége. Novák Erik egy ponton úgy gondolta, a Montague és Capulet család sztorija nem érhet véget így. Mert mi történne, ha a fiatalok mégsem halnak meg? Így született meg a Rómeó és Júlia 2.
Az ártatlanság veszélyes. Ezt már Shakespeare is jól tudta: a Rómeó és Júliában a tiszta szerelem tragédiába és öt fiatal halálába kerül. Ám mi történik, ha mégsem így ér véget a történet, ha a két szerelmes mégis életben marad? Vajon tud-e két fiatal boldogulni egy általuk ismeretlen világban? Erről szól ez a könyv.
Novák Eriket eddig képzőművész és filmes berkekből lehetett leginkább ismerni, többek között az ikonikus Nyócker poducereként, a Zuhanórepülés és a Fekete leves és a Szeretlek, mint Állat! rendezőjeként. Forgatókönyveken edződve nem félt “hozzányúlni” a Rómeó és Júliához sem, amely iránt külföldről már többen érdeklődnek, ám a hazai közönség csak most ismerkedik vele.
– Erik, miért érezted fontosnak, hogy a világ legismertebb irodalmi művét, ami számtalan kiadást, filmváltozatot és színházi előadást megért, ami négyszáz éve a világ közös kultúrkincsének egyetemes toposza – folytassad?
– Miért írtam folytatást egy folytathatatlan műhöz? Folytathatatlan, hisz az eredeti műben Shakespeare főhősei, Rómeó és Júlia beteljesületlen szerelme tragikus halállal végződik mindkettőjük számára, mindeközben a korai halálba sodorva még három fiatalt. Az emberi hibák és „véletlenek” sorozatának végpontján bekövetkező̋ tragédia számomra gyerek- koromtól fogva elfogadhatatlan volt. Miért nem hirdeti ki Lőrinc barát a fiatalok házasságát azonnal, feloldva ezzel a családok ősi viszályát? Miért nem szól a Dadus senkinek? Miért nem mondja Rómeó Tybaltnak, mielőtt halálos párbajba keverednek, hogy már rokon támad rokon ellen? Miért nem mondja el Júlia a szüleinek, amikor Páriszhoz akarják adni? Miért nem indul Lőrinc barát korábban a kriptába? Miért hagyja ott Júliát egyedül? Miért bízza egy levél- re a fiatalok sorsát? Mert különben nem valósulhatna meg a drámai végkifejlet. Nem lenne katarzis. Shakespeare-nek meg kellett ölnie a szerelmeseit mindenáron. De mi marad, ha a szerelem mindent elsöprő erejének édes cukormázát leszedjük a történetről? Shakespeare zsenije, hogy bár minden mankót megad, hogy észrevehessük miről van szó valójában, mégis annyit látunk csak, amennyit akarunk látni: a legnagyobb, legigazabb szerelmet a világ történetében. A nagy, rózsaszín lufit, amit a történet lényege köré fúj.
– Mi az első emléked a Rómeó és Júliáról? Te találkoztál az életedben hasonló sztorival?
– Az első emlékem a Rómeó és Júliáról még gyerekkori, a tévében, ami akkor még egy csatornából állt, minden évben leadták Zefirelli filmjét, és ez sok szempontból meghatározó élmény volt. Egyfelől már akkor nagyon bosszantott, hogy hányféle hazugság és elhallgatás kellett ahhoz, hogy megtörténjen a tragédia, de persze Júliába is szerelmes voltam. De a szüleim korai és tiltott szerelme is meghatározó, bár én csak hallomásból tudtam a saját előzmény-történetemet.
– Mióta érlelődött benned: ezt valahogy folytatni kéne?
– Az mindig is piszkált, hogy ha nem hazudnának folyton (Rómeó Tybalt-nak, Júlia a szüleinek, a Dadus a gazdáinak, Lőrinc meg egyszerűen hallgat) akkor elkerülhető lett volna a tragikus vég. És persze az is izgatott, hogy milyenné vált volna ez a szerelem, ha a főhőseink nem halnak meg a véletlenek összjátékaként -Shakespeare szándéka szerint- hanem megélik a “világ legnagyobb szerelmét” és meglátjuk, hogy mivé fejlődik a hirtelen döntésből, impulzusszerűen létrejött házasságuk, ha ez eddig védett életükből kiszakadva a saját lábukon megállva boldogulni.
– Nem volt félszed ehhez a toposzhoz hozzányúlni? Bár társszerzőként aposztrofálod ugye magadat.
– A könyv első 13 oldalát, Júlia temetésétől a kriptáig W. Shakespeare írta, Nádasdy Ádám fordításában, a hátralévő 147 oldalt én írtam, munkatársaim Csoboth Dorka mint dramaturg, és Dr. Pikli Natália Shakespeare szakértő közreműködésével. De az összes karakter részletes jellemrajzát az eredeti műben pontosan lefektette a mester, én ezeket használtam kiindulópontnak a gondolatkísérlethez, hogy mi történt volna a továbbiakban, ha Lőrinc barát időben odaér a kriptához. Nyilván egy ilyen alapállásból rengeteg más irányba is haladhatna a történet, én a saját logikámmal ezt a lehetséges folytatást vezettem le, lépésről lépésre haladva a történetben a szerintem elkerülhetetlen végkifejlet felé.
– Melyik szereplő izzasztott meg legjobban, ha lehet ilyet kérdezni?
– A Dózse karaktere a legellentmondásosabb, ő az egyik új szereplő, de a többi új belépő is izgalmas feladat volt, és az eredetiből tovább vitt karakterek is, hiszen az ott felrajzolt jellemeknek megváltozott élethelyzetben kell a saját érvényes megoldásukat adniuk a történések kihívásaira. De mivel a könyv megírása közben már filmben gondolkodtam, csak azután írtam le bármit, ha a fejben megrendezett jelenettel meg voltam elégedve. Ha átnéztem és nem tudok rajta változtatni, leírom, azután az írott szöveget még tudtam csiszolni. Sok leírást, rendezői instrukcióit használtam az eredetihez képest, a könyv igazából egy irodalmi forgatókönyv dráma formátumban, ebben az eredeti művet követve.
– Mi volt a legnagyobb elismerés eddig a könyvvel kapcsolatban?
– Az, hogy Nádasdy Ádám, akitől elkértem a fordításának a felhasználását a könyvhöz, nem hajtott el azonnal, hanem elolvasta, hozzájárult, és még ajánlást is írt hozzá. Valamint, az, hogy Dr. Pikli Natália elvállalta a könyv szaklektorálását és angolra átültetését az eredeti időszak, azaz Shakespeare nyelvét használva. És akik eddig olvasták azokra erős hatást gyakorolt a visszajelzések alapján.
Minden jó, ha a vége jó, tehát a Rómeó és Júlia 2. már a boltokban, a szerelmes történet folytatódik!

A modern karácsonyi menük sztárja a könnyen elkészíthető, jól ízesíthető, sokak által kedvelt lazac. Ez nem is meglepő, hiszen a lazac az egyik legnépszerűbb hal a világon, s nem csak ízével hódít, hanem kifejezetten egészséges is.

A különféle lazacfajták a világ sok pontján előfordulnak. Megtalálhatóan az Atlanti- és a Csendes-óceán vizeiben ugyanúgy, mint Kanadában és Észak-Amerikában lévő tavakban, Európában pedig az Északi-tengerben és a Nyugat-Európát övező vizekben is élnek.

Az ókori Távol-Keleten is felismerték a lazac kedvező élettani hatásait, Kínában és Japánban a szoptatós anyáknak kínálták, valamint a fejlődésben lévő gyerekeknek adták. Nem meglepő mód a lazac kedvelt alapanyaga a japán konyhának, mi leggyakrabban sashimi, illetve sushi formájában látjuk viszont.

Az emberiség igen régóta fogyaszt lazacot, talán kicsit túl sokat is, mert egy anekdota szerint az Amerikába érkező európai telepesek egy idő után igencsak sokallták a heti lazacfejadagot és a lazacos ételeket, épp ezért sok helyen a szerződésekben kikötötték, hogy a munkásoknak kínált ételek közül hetente csak egyben lehet lazac. Az „alaszkai pulykának” is nevezett lazac ugyanis szerves részét képezte az itt élő indiánok étkezésének, életének, így hitvilágukban, babonáikban is szerephez jutott a lazac.

Persze azért nem fordultak teljesen a lazacfogyasztás ellen, 1840-ben New England-ben megkezdték a lazackonzervek gyártását, hogy Amerika más pontjain is hozzájussanak a hal finom, jellegzetes ízű húsához.

Az ír mitológiában szereplő Mindentudó lazac is jelzi, milyen fontos alapanyag volt a lazac az ott élők számára. Az is kiderül a történetből, hogy már ebben az időben megtapasztalták: a lazac jótékonyan hat a szervezetre, hiszen a történet szereplője a lazacevészetnek köszönhetően vált okossá, mindentudóvá.

A lazacot azonban nem csak frissen fogyasztották, hanem megpróbálkoztak a tartósításával is. A vikingek lakta vidékeken szárították, füstölték, sózták a halat. A füstölt lazac, azaz a lax a mai napig igen nagy népszerűségnek örvend. A vékonyra szelt, füstölt lazacszeleteket leggyakrabban előételként kínálják, de kellemes ízének köszönhetően afféle fűszerként is használható. Kevés füstölt lazaccal megbolondítható egy-egy mártás, vagy bizonyos ételek töltelékébe, salátába is tehetünk az így elkészített lazacból.

Az északi népek másik jellegzetes lazacétele a gravlax, amely szó szerinti fordításban eltemetett lazacot jelent. Ennek az ételnek a lényege, hogy a nyers lazacot egy sóból, cukorból és kaporból álló keverékkel borítják be, és ebben hagyják állni. A gravlax eredeti receptjében a halászok által eltemetett lazacot hagyták erjedni, manapság azonban inkább hűtőben tárolják (nagyjából öt napig) és így egy sokkal kellemesebb – szúrós szagtól mentes – fogássá vált. A gravlaxot általában svéd kenyéren, savanyított zöldségek kíséretében, előételként kínálják, de szendvicsekbe is tehető, sőt likőrök, párlatok mellé is szokták kínálni.

Süssünk lazacot!

A konyhánkba érkező lazacot azonban sem nem szárítjuk, sem nem temetjük el, hanem leggyakrabban azon nyomban felhasználjuk, legkedveltebb a roston sült vagy grillezett lazac. A lazac önmagában, kevés fűszerrel is tökéletes, de ha van időnk, érdemes bepácolni a sütés előtt, s a pác ízeivel harmonizáló öntetet is készíthetünk a halhoz.

Bekenhetjük a halszeleteket pestóval, készíthetünk hozzá citromos, kapros marinádot, vagy ízesíthetjük fokhagymával, kakukkfűvel, bazsalikommal, de készíthetünk szójaszószos, mézes, gyömbéres pácot is.

Lazacot vehetünk egyben, patkóban vagy filé formájában. Legkönnyebben a filével tudunk dolgozni. Ha lehetőségünk nyílik rá: a filé kiválasztásánál figyeljünk, hogy a hal melyik részéből adják az általunk kért mennyiséget, s szóljunk, hogy inkább a közepe tájáról kérnénk, mint a farka közeléből. A halnak ugyanis ez a része sokat dolgozik, így kötöttebb, keményebb, a közepe táján viszont sokkal omlósabb a húsa. A halat felhasználás előtt mindig mossuk meg, majd töröljük szárazra.

A lazacot nyugodtan süthetjük a bőrével együtt. Érdemes a bőrös oldalán elkezdeni sütni, s mikor már látszik a húson, hogy majdnem teljes egészében „átpárolódott”, akkor fordítsunk rajta egyet. Ilyenkor a bőre is könnyebben lejön és a hal is egyben marad.

A lazacot sütőben is készíthetjük. Mennyiségtől függ, hogy milyen hosszú ideig készül, de nagyjából 180-190 fok közötti hőmérsékleten érdemes sütni. Ez a módszer lassabb, mintha serpenyőben sütnénk, viszont ebben az extra időben a fűszereknek alaposabban beleivódnak a hal húsába. Tipikus sütőben készített karácsonyi fogás a Wellington bélszín mintájára készített, lazaccal töltött tészta.

Arra azonban mindig ügyeljünk, hogy ne főzzük/süssük túl vagy szárítsuk ki a halat, mert akkor élvezhetetlenné válik!

A megmaradt lazacot könnyedén felhasználhatjuk salátákhoz, szendvicskrémekhez vagy akár omlettbe is tehetjük. Ugyancsak szendvicsekhez és salátákhoz adható a konzerv formájában árult lazac, illetve a lazackaviár, bár ez inkább az elegáns előételek közé való, és szendvicsek helyett parti-falatokon, kanapékon van a helye.

A lazac kiválasztása és tárolása

Amennyiben lehetőségünk nyílik rá, vadvízi lazacot vegyünk. Ezek a halak még a szabadban élnek, sokkal egészségesebb a húsuk, mint a tenyésztett lazacoké, sajnos ez az árukon is meglátszik. A hal vásárlásakor figyeljünk az illatára, ne vegyünk meg olyan halat, aminek már érezhető szaga van. Abban az esetben, ha egész halat veszünk, akkor a hal szemét figyeljük. Ha tiszta a szeme, akkor friss a hal, ha opálos, akkor inkább ne vegyük meg.

A friss lazacot lehetőleg egy-két napon belül fogyasszuk el, ne tároljuk tovább a hűtőben, illetve ha később kívánjuk megenni, akkor nyugodtan lefagyaszthatjuk, három-négy hónapra is. Mivel már a boltba is hosszabb szállítást követve érkezik, ezért javasolt a megvásárolt lazacot a vásárlás napján felhasználni. Ha mégis távlati terveink vannak a hallal, akkor javasolt egy jéggel vagy jégakkuval bélelt dobozba tenni, s úgy elhelyezni a hűtő leghidegebb részében.

A friss hallal ellentétben a füstölt lazac hetekig is elállhat, de mindig figyeljünk oda a csomagoláson feltüntetett lejárati dátumra.

Egészséges lazac

A világ egyik legegészségesebb halában sok az A-vitamin és D-vitamin, megtalálható benne a B-komplex, s Omega-3 zsírsavakban igen gazdag. Ezen kívül a lazacban található kalcium, vas, foszfor, niacin és szelén is. A lazac fogyasztásával csökkenthető a szív- és érrendszeri megbetegedések, a stroke kialakulásának, illetve az agyvérzésnek kockázata. A lazac étrendbe való illesztésével csökkenthető a szervezet rossz koleszterin (LDL) szintje is. Az Omega-3 zsírsavaknak köszönhetően a lazac a szemekre is jótékonyan hat, javítja a memóriát, a szellemi kapacitásunkat, véd az öregedés ellen. A lazacfogyasztás felgyorsítja az anyagcserét és segíti a cukor felszívódását is.

(forrás: Mindmegette.hu, szerző: Wessely Márta)