MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Miből is születik a szivárvány? A vízből. Amikor a fény prizmaszerűen megtörik az eső- vagy páracseppeken és feltárul a titok, megköttetik a szövetség, megmutatkozik a varázslat, életre kelnek a színek. Azaz a víz és a szivárvány kapcsolata erősebb, mint gondolnánk, az egyik kulcsa, a másik létezésének.

Ezt a megbonthatatlan egységet mutatja be a Waterdrop a büszkeség hónapjában is, sőt, az arra is vállalást tesz, hogy a Rainbow kulacsainak értékesítéséből befolyó összeg 10 százalékával LMBTQ emberjogi szervezetek munkáját támogatja majd.

Június a szivárvány, a prizmán megtörő fényhez hasonló láthatóság hónapja, amikor előtérbe kerül az elfogadás, mint megugrandó emberi tulajdonság (lehet rajta dolgozni) és az egyenlőségért való örök küzdelem, amely számos társdali csoport számára határozza meg a mindennapokat. Ennek a sokféle, de egy irányba mutató törekvésnek a célja, hogy felhívja a figyelmet és ünnepelje a különböző identitások és tapasztalatok gazdagságát, hozzájáruljon az előítéletek lebontásához és a megkülönböztetés nélküli társadalom megvalósulásához, harcoljon az egyenlő jogokért, bánásmódért, lehetőségekért mindenki számára, valamint kiemelje az LMBTQIA+-közösségek támogatásának fontosságát.

Az egészség- és környezettudatosabb folyadékfogyasztás népszerűsítése mellett elkötelezett Waterdrop büszke arra, hogy vásárlóival összefogva több éve kiállhat a Pride hónap által közvetített értékek mellett. A 2024-es limitált kiadású, 6 dl-es Rainbow palack boroszilikát üvegből készült, amelyet égszínkék neoprén védőtok tesz ellenállóbbá a külső hőmérséklettel és a fizikai sérülésekkel szemben, a praktikus fogantyú pedig biztosítja a könnyű hordozhatóságot. A széles ivónyílásnak köszönhetően egyszerűen tisztítható akár mosogatógépben is.

A Waterdrop a Rainbow kulacsok eladásából származó bevétel 5%-át az OutRight Action Internatinal LMBTQIA+ emberjogi szervezetnek, 5%-át a Queer Base szervezetnek adományozza. Utóbbi az Ausztriába menekült LMBTQIA+-közösség tagjait segíti.

A kávé szenvedély, a kávé inspiráció, a kávé énidő, a kávé luxus, a kávé alkotás. Most mindezt meg is mutathatjuk a saját műveinken keresztül, hiszen a Costa Coffee életre hívta a Costa Art & Craft pályázatot, amelynek keretében minden 18 életévét betöltött kávéimádó pályázó egyedi alkotásokon keresztül mutathatja be, hogy számára mit is jelent a kávé, a kávéval közösen töltött idő, a kávézás maga. A stílus szabad, június 10-től egészen augusztus legvégéig beadhatók a pályaművek, a részleteket tartalmazó pályázati oldal már most él.

A kávéhoz fűződő viszonyról én leginkább írni tudok (meg beszélni, aki anno járt a Vendéglátóipari Kotyogós sorozatunkra, az ezt is megtapasztalhatta), de forgattunk is már róla (a Bialetti kisfilmek elérhetők a tiktokon), jártam Costa Rica vulkanikus talaján a Britt Coffee ültetvényein. Néztem, hogy Gál Miklós pörköli a kávét, álltam már nem egyszer Gávris Iván mellett, az olasz kávé titkait boncolva, miközben a keze alatt születtek a tökéletes eszpresszók, a Kávé Napján kifaggattam már mindenkit az legjobbról, és szerintem az utóbbi 10-15 évben végigkóstoltam és végigfotóztam a legjavát a hazai és az olasz kávékínálatnak és számos helyen (többek között a HVG hasábjain) jól meg is írtam. Egyszóval én tudom, hogy milyen szenvedélyesen szeretni ezt a matériát, a belőle születő művet és a vele tölthető időt, ezért is tetszik nagyon a gondolat, hogy tudatosan inspirációként tekintsünk rá és innen indulva alkossunk valami újat.

Az alkotásokat egy összművészeti zsűri bírálja majd el, az ő dolguk lesz a szerteágazó eredmények között meglelni a tökéletest, de addig még van egy egész nyarunk, hogy nyomába eredhessünk annak, hogy milyen képzeteket is társítunk a kávénkhoz, vagy, hogy mit mond el rólunk, mivel tesz többé minket az, amit és ahogy fogyasztunk. Alkotásra fel!

A pályázat szakmai zsűrijének tagjai:

• Szurcsik József, Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész, képzőművész, grafikus és festőművész
• Cserhalmi Luca, esztéta, a Godot Kortárs Művészeti Intézet kurátora
• Czikkely Panni, formatervező művész, illusztrátor és grafikus
• Gávris Iván, a Coca-Cola HBC Magyarország kávészakértője
• Mitter Anna Róza, bőrdíszműves designer, a Mittersisters alapítója

A pályázatra augusztus 31-ig (mesterséges intelligenciával készült alkotások esetében augusztus 24-ig) lehet nevezni. A pályázat összdíjazása több mint 2.250.000 forint, a díjazott pályamunkákat egy pop-up kiállítás keretében mutatják be a nagyközönségnek.

Alba Donati naplóját receptre kellene felírni. A könyvkiadásban dolgozó költőnő a kiégés elleni szerként hazaköltözik 180 lelket számláló toszkán hegyi falujába, hogy megvalósítsa mindazt, amitől óva intették: könyvesboltot nyisson, itt, az Isten háta mögött. Alba azonban eltökélt, érzi, hogy mennyi mindent tudna átadni, belesűríteni ebbe az ékszerdobozra emlékeztető boltba és létre is hozza álmai üzletét, majd beüt a világjárvány és hirtelen – a vevők kiszolgálása helyett, mellett – rengeteg ideje marad arra, hogy irodalmi szintű lenyomatát adja annak, ahogy itt, ebben a faluban megélik a covid éveit, feldolgozzák az elzártságot, a zárványként dermedt világot. Nem csak Alba személyes vonzereje süt a lapokból, hanem az egész olasz életigenlés, az, ahogy ezek az ősi közösségek, a covid kényszerének hatására, kicsit csikorogva ugyan, de újra belendülnek, hogy nincs veszve minden, ha egy 180 fős faluban felvirágoztatható egy sajátos szemléletű, egyedi hangvételű könyvesbolt.

Alba boltja egyébként a közösségi médiában is megtalálható, sőt online felületükön keresztül rendelni is lehet tőlük, amíg személyesen fel nem keressük a következő toszkán út során.

A karantén alatt úgy alakult, hogy a beadandó dolgozatok egy részét én írtam. Nem volt munka, a kreatív energiáimat csak a főzésben és a terasz adjusztálásában tudtam kiélni, így jól jött, ha valamelyik tanár esszét kért a gyerekektől egy-egy témakörben, amit ők boldog rutinnal passzoltak le. Így keveredett elém a „Melyik korban élnél?” feladat, amire rövid gondolkodás után meg is írtam a veretes választ, miszerint kizárólag most, főleg nőként és most sem mindegy, hogy hol, hogy ne csak a modern orvostudomány áldásaira támaszkodva érjem meg a felnőtt kort, hanem jogaim és lehetőségeim is legyenek.

Maggie O’Farrell könyve elképesztően fáj. Egy olyan, idealizált világ fonákját mutatja meg, amelynek a csapdájába én is gyakorta beleesem, hiszen ki ne rajongana a reneszánsz Firenzéért, ne istenítené a Medici családot, nem vizionálna hozzá egy idilli nemesi létet, amelyben minden ott sűrűsödik, amit a toszkán létezés csodájaként évente egyszer két hétben megpróbálunk megélni. Lucrezia, Cosimo de’ Medici harmadik számú lánya azonban nem ebben a napsütötte idillben él. Értékes árucikk, amelyet – testvéreivel együtt – hét lakat alatt őriznek, hiszen általa tovább erősíthető a hercegség, értékes alkuk köttethetnek. Lucré gyermekévei ebben a szigorban telnek, ami ellen annak ellenére lázad, hogy nem ismer mást, de a benne rejlő szellem szabadulni vágyik, a nyughatatlan vágyait végül a festészetben éli ki, miniatúráiban világok bomlanak ki, olyanok, amelyek megélésre pont az ő társadalmi szintjén lenne lehetőség, olyanok, amelyet ő, a Signoria tornya alatt soha meg nem él.

Ebből a rabságból egy véletlennek köszönhetően egy másik járomba cseppen, a gyereklány szemén át látott világot felváltja a gyermeki ara rácsodálkozása, amelybe annyi minden vegyül, a hit, a veleszületett bölcsesség, a szolgálók közt megtanult, megtapasztalt valóság morzsái. Olyan, mintha egy folyamatosan forgó kaleidoszkópon keresztül néznénk együtt Lucreziával az életét, testetlenül lebegve Ferrara tájai felett. Maggie O’Farrell könyve szépségesen megírt, fájó felkiáltójel mindannyiunk számára, legyen szó a múlt magasztosításáról vagy épp a jelen társadalmi változásairól, a nők mostani helyzetéről.