Közeli helyek vándora
Tegnap kalézoltam. Persze a Nők mellett ez ennyire nem egyszerű, de másfél hetes előzetes egyeztetések, a nagyszülők aktív bevetése és az itthon maradó Apák gyorstalpaló kiképzése után a barátnőmmel végre nekivághattunk Bécsnek.
Szeretem azt a várost. Bár pont a Gorenje-turizmus idején cseperedtem, nekem mégsem a boltok, áruk városa, hanem a Sacherben való kávézások, belvárosi séták, minőségi kiállítások és a polgári apró élvek hona (Figlmüller, maroni, marcipángolyó,…).
Ennek ellenére tegnap csak és kizárólag vásárolni mentünk. Azaz dehogy….mentünk, hogy egy kicsit magunk legyünk, hogy lehetőségünk nyíljon egy napon át hajsza nélkül, a saját ritmusunkra felfedezni a világot.
Persze a gasztronómia oltárán azért – a sok játék/ruha/műszaki cikk vétele közben, rendszeres időközönként – áldoztunk.
Kezdtük egy remek wiener schnitzellel, majd későbbiekben ittunk egy igazán jól sikerült kávét, ami azért volt számomra meglepő, mert az egység, ami vendégül látott minket (úgy, ahogy) nem nőtt fel a kávé színvonalára, hanem jóval azalatt lavírozott…
Koraesténk jelentős részét meg a Metroban töltöttük, ahol csoda dolgokat láttunk, vettünk…
