MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Meglepő fordulatot vett a helyi CBAnk, elkezdtek minőségi húst tartani….az okok számomra ismeretlenek, de nem is firtatom, amíg napi szinten kapok bőrös malachúst, friss marhalábszárat….

Így aztán tegnap ott találtam magam a bolt a pénztárnál, kosaramban a bő kilónyi bőrös tarja és hazafelé már lelkesen tervezgettem, hogy miként fogom elkészíteni.

Rozmaringos, hagymás tarja

1 bő kg tarja

1 nagy fej vöröshagyma

2 alma

1 dl száraz vörösbor

Olaj

4 gerezd fokhagyma

só

A húst rozmaringgal és fokhagymával egyetemben bepácolom minimum fél napra. A római tálat beáztatom, sütőt feltekerem 200 fokra. A húst sóval átmasszírozom, befektetem a tálba, mellé karikázok egy nagy almát és egy nagy hagymát. Kicsit meglocsolom borral, majd lefedve a sütőbe tolom. Mikor már szép puha a hús, lepirítom.

Vadrizzsel tálalom.

A boros, hagymás alma tökéletes "savanyú" a hús mellé.

Ma valahogy nagyon ráértem. A Nők békében elszöszöltek a lakás különböző pontjain, bennem meg forrt az alkothatnék és a kenyérkosár üressége okot is szolgáltatott arra, hogy megint a konyhában töltsem az időm.

Tönkölykenyér

1,5 dl langyos víz

1,5 dl langyos tej

3
tk só

2 tk cukor

1
ek vaj

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

30 dkg tönköly finomliszt

1 tk sikér

késhegynyi aszkorbinsav

1, 25 dkg élesztő

A tésztát a kenyérsütőm megdagasztotta/kelesztette, én egy kicsit kipofásítottam, majd egy kerek, sütőpapírral bélelt jénaiba tettem és 200 fokon kongósra sütöttem.

Beszorultunk…na nem micimackói értelemben, de mégis….és nyúlik…és ködös, egyszóval elkeserítő, léleknáthásító idő van kint, mi meg bentről, a lámpafény mellől lessük… Erre a melankóliára csak valami tüzesen meleg dolog nyújt gyógyírt:

Laskapörkölt capuntival

1 jókora fej vöröshagyma

60 dkg laskagomba

pirospaprika

só

frissen őrölt bors

szárított cseresznyepaprika

1 kis doboz jó minőségű tejföl

A hagymát jó apróra vágom, olajon megdinsztelem. Közben felcsíkozom a laskát, majd óvatosan rácsúsztatom a hagymára és kis lángon hagyom összeesni. Szerencsére a gomba épp elég levet ereszt, hogy ne kelljen vizet tenni hozzá. Mikor már puhul paprikázom és teszek hozzá egy teáskanálnyit az Isztambulból hozott őrölt csodapaprikáim egyikéből. Csak az erejéből feltételezem, hogy cseresznyepaprika. Sót szórok, borsot tekerek rá, majd egy kis doboz tejföllel bekeverem és kész.

Köretként azért esett a választásom a capuntira, mert kifejezetten az a fajta tészta, ami tökéletes a szaftos ételek mellé. Nem szívja magába az összes levet, nem túl vékony, megmarad a tartása és nem megy át ázott mosogatórongyba…

Még néhány szó a Capuntiról: A múltkori szicíliai kézműves tészta (Filei) rokona. Származási helye Puglia, az olasz csizma sarka. Készítési módja megegyezik szicíliai fajtársával, szintén durumlisztből állítják elő. Egyetlen különbség csak a mérete: rövidebb, mint a Filei.

Egy ideje kecske brie-vadászatban vagyok. Tegnap, a kalandtúránk alatt be is szereztem egy igen érdekes, számomra eleddig ismeretlen lágysajtot. Ránézésre öregnek tűnt, szaga alapján járóképesnek, épp ezért döntöttem mellette.

Így alapvetően hatalmas csalódás ért, mikor nagy óvatosággal beleeresztettem a kést a szürkésfekete bársony borításba…belül friss, üde, alig párhetes sajt pihent, lágy, tavaszi fűszereket idéző ízzel és áttört túróhoz hasonló állaggal.

Persze, mint minden tisztességes francia terméknek, ennek is megvan a maga történelme. Állítólag a Chateau Valencayban otthonosan mozgó Talleyrand utasította a helyi farmokat, egy olyan sajt létrehozására, amely formájában a piramisokat idézi, így emlékeztetvén Napoleon dicső egyiptomi hadjáratára.

Ennek eredményeképp született ez a kezeletlen kecsketejből készített lágy, könnyű ízvilágú, szeliden kecskés camembert.