MIRELLE Atelier

Amik kötelezőek.

A télnek is megvannak a maga kihagyhatatlan ételei. Ilyen ez a mézgás valami is, amitől 12 évesen egy szilveszterkor vették el hosszú időre a kedvemet. Persze, így utólag nem csodálom, hiszen a vendégséget szervező háziasszonyunk konyhai teljesítménye a virsli megfőzésében csúcsosodott ki. Mindenesetre közel 16 évnek kellett eltelnie, hogy a férjem kedviért újra étlapra vegyem.

Kocsonya

2 első csülök

4-5 köröm

jó darab sertésbőr

4 gerezd fokhagyma

20 szem feketebors

2 babérlevél

só

2 szárított chilipaprika

A húsokat felteszem annyi vízben, hogy épp ellepje. Mikor felforr, leöntöm a vízet és lemosom a húsokat. Újra felöntöm, de most már tisztességesen. Teatojásban melléteszem a borsot, beleeresztem a lébe a fokhagymákat, paprikákat és a babérleveleket, sózom. Megvárom, amíg felforr, majd takarékra teszem és 3-4 órát főzöm. Mikor már érezni az állagváltozást a lénél és a csontok lassan kifordulnak a felszeletelt csülökből, akkor jónak tekinthető a dolog. Húsokat tálra szedem, levet leszűröm, majd hagyom egy kicsit állni. Egy pár perc múlva a zsír összeáll a lé tetején és könnyűszerrel leszedhető. Jénaikat készítek elő, aljára szedem a kocsonyadarabokat és rámerem a leszűrt levet. Fóliával lezárom őket és az erkélyre teszem dermedni.

…január, február, itt a nyár!

Anyám szerint ennek a mondásnak van is veleje. Süt a Nap, már majdnem melegen. Hétvégén is kevés hiányzott hozzá, hogy melegem legyen a télikabátomban. Ezek az apró jelek felélesztik bennem a vágyat, hogy a naptárat júniusnál felcsapva, az elkövetkező nyárunkról tűnődjem. S bár még az utolsó téli kötelességeimnek (kocsonya) eleget teszek, de az arcomat már a melengető, tavaszias napban fürdetem.

Cukkinikrémleves

1 vöröshagyma

4-5 kicsi cukkini

só

frissen őrölt feketebors

1 1/2 dl tejföl

1 liter csirke alaplé (kockából is lehet)

Az apróra vágott hagymát olajon, egy kis vízzel felöntve lassan dinsztelem. A cukkiniket az aprítóban összeszecskázom. A kiüvegesedett hagymát felöntöm az alaplével, majd belekeverem a cukkinimorzsalékot. Sózom, borsozom. Hagyom összerottyani, majd beleeresztem a tejfölt.

Tésztával dúsítom.

Van valami a hétvégékben, ami arra készteti az embert, hogy kicsit nehezebben keljen fel, kócosabban tegye oda a kávét és tartalmasabb ételekkel kényeztesse magát és a családját.

Mivel tegnap kiszolgáltattuk magunkat, ma illett volna nekem, a vártán állva, 6 fogásos ebédet rittyenteni, mire delet üt az óra. Ehelyett kómásan és későn keltünk, majd mindezt megfejeltük egy félnapos bevásárlással.

Ennek örömére minden vackot (kifli, zsömle, csoki…) összeettünk, mire elérkezett az ebédidő. Így készítettem egy savanyú tojáslevest, majd elzavartam a bagázst az asztaltól feltettem a kocsonyának valót "szöttyösödni" és belevetettem magam a frissen szerzett túrókrémem felhasználásába.

Rákóczi túrós

Tészta:

30 dkg rétesliszt

15 dkg vaj

1 tk sütőpor

10 dkg nádcukor

2 tojássárgája

1 dl tejföl

csipet só

Az alapanyagokból tésztát gyúrok, amit egy zsírozott, lisztezett tepsibe fektetem és 185 fokon félig megsütöm.

Töltelék:

50 dkg túrókrém

1 dl tejföl

2 marék mazsola

15 dkg nádcukor

3 dkg búzadara

2 tojássárgája

Ezeket az alapanyagokat szintén összevegyítem, majd a féligsült tésztámra rásimítom és visszaküldöm a sütőbe.

Hab:

4 tojás fehérje

20 dkg nádcukor

Gőz fölött kemény habbá verem, majd a már nagyjábólsült sütimre újfent rásimítok egy réteget és halványbarnára sütöm.

A szarvasagancs ma végigkísérte a napunkat. Délelőtt a Budakeszin lévő vadasparkban láttunk szarvasokat, vaddisznókat. Utána elkalandoztunk az újbudai Trófeába, hogy kellemesen jóllakjunk.

Az all you can eat éttermektől mindig tartok. Eddigi tapasztalataim alapján, alaptalanul. Már a Wasabi tört valamit az ellenállásomon, de a Trófeába való betérésre azért igen sok időt kellett várni, máig. Viszont ígérhetem: visszatérünk.

Már az asztalfoglalás kellemesen zajlott, az időpont változtatásánál a recepciós hangja nem váltott a szokásos dögöljönmegakedvesvendég színezetűre.

A hely maga pazar. Hatalmas, paravánokkal és az étterem íveivel ügyesen tagolt 500 főt befogadni képes hodály. A személyzet nagyon jól kvalifikált, kedves, nem haverkodós, pontos, precíz. Be kell valljam régen találkoztam ilyen kiszolgálással. Arról nem is beszélve, hogy a Sous Chef többször is tiszteletét tette asztaluknál, pedig se VIPek, se celebek nem vagyunk, csak egy békében ebédelő, kétgyerekes házaspár.

Kétgyerekes: no igen, ez általában némileg akadályozza az ebéd melegen történő elfogyasztását, 110/70-es vérnyomás mellett, épp ezért külön boldogságot jelentett, hogy a foglalásunkkor bejelentett gyereksereget figyelembevéve, a játszósarkot övező egyik négyszemélyes asztalt kaptuk. Így a Nők békében eljátszottak, mi meg eközben felfedeztük az étterem közepét elfoglaló pultokba rejtett ételeket.

A választék. Na igen. Ez is meglepően igényes. 5-6 féle leves (vadleves, polentakrémleves, málnakrémleves…), 5-6 meleg főétel, rengeteg pácolt hús, hal, tenger gyümölcse (polip, kagyló).

Salátából, savanyúságból, kiegészítőkből szintén igen széles és igényes a választék. Köretet is szép számmal találni.

Ami még nagy pozitívum, az a házi pékség. Különféle ínyencséggel. Megkóstoltuk a sajttal szórt paprikás kiflit, ettünk rozsos kenyérlángost, parmezános, rozmaringos olivaöntettel és közelebbi ismeretséget kötöttem egy medvehagymás zsömlével. Mind igen finom volt.

Desszert fronton mutatkozik némi gyengülés a kínálatban (egyetlen fájó pont, bár így legalább nem ettem magam halálra) és a férjuram a sajtok teljes hiányát fájlalta.

Mi családilag vadragu levest ettünk, majd süttettünk lazacot, kalamárit, polipot, kagylót. Megkóstoltam a hortobágyit, egy keveset vettem a vadpörköltből, belekóstoltam a burgundi mártásos szarvasba. Anna roston sült lazachalmokat tüntetett el, amíg Zsófia lecsóval töltött gyöngyölt sertésszeletet evett.

Ami csodás volt, az a napi ajánlatban kínált, banánlevélben párolt halnyárs volt. Eleddig a Spectrumon bűvöltük, amint az őserdő közepén, egy roskatag viskóban a frissen tépett levelekbe göngyölik az aznapi zsákmányt. Persze ez itt nem az őserdő, de azért a levélből kihorgászott, sokízűre fűszerezett mangó különleges élmény volt.

Desszert gyanánt némi linzert (a tegnap gyártott házi már a múlté…), apró tortácskákat ettem, férjuram gyümölcshegyekkel kényeztette magát, Anna salátázott, Zsófia meg gyümölcsös rizskehellyel zárta az ebédet.

Nagyon kellemes koradélutánt töltöttünk Újbudán.

(Házimacska (Felis silvestris catus) bűvölése a Vadasparkban.)