MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Ma megint megyünk világgá…a Nők mennek a Mucihoz (anya) aludni, mi meg a régi kollégákkal megünnepeljük, hogy még mindig szeretünk összejárni, kulináris élvekben osztozni. Azt hiszem szerencsém volt velük.

Mikor dolgozni kezdtem, az első helyemen nagyon kellemes társaság szerveződött össze, aztán cégen belül váltottam s bár a munkám tetszett, a társaságtól hideglelést kaptam. Többször meg is kaptam a bulizóshűdejófejvagyok főnökömtől, hogy miért nem haverkodom….mondtam, hogy nem látom értelmét…nincs közös témánk.

Aztán újra váltottam a cég berkein belül és belecsöppentem egy nagyszerű csapatba. Olyan emberek közé kerültem, akik a reggel a 2X4 méteres közös konyhában nyomorogva, a reggeli koffeinadagjukat kevergetve beszélgettek az előző esti színházi élményükről, a frissen olvasott könyvekről, kipróbált receptekről, borokról. Persze minden csoda 3 napig tart….itt is utolért egy hiperkarrierista elsőgenerációs főnök, akiben visszatetszést keltettek azok a dolgok, amik számunkra értéket jelentettek (többek között az emberi kapcsolatok).

Így, nem sokkal a színrelépése után népesedési hullám vette kezdetét az egész ágazaton. Ennek keretében keveredtem én is szabadlábra a Nőkkel.

Aztán a nagy racionalizálásban jól meg is szűnt az ágazat. De azóta is tartjuk a kapcsolatot, minimum tudunk egymásról, de évente 3-4 alkalommal még mindig összejövünk….pedig szétszórt minket az Élet….és én ennek valami rettenetesen örülök. Remélem kellemes, tartalmas esténk lesz ma.

Most, hogy ilyen hosszan sikerült értekeznem, leírom a mai menüt. Azért szeretem, mert hihetetlen gyorsan megvan, rettentően variábilis és rengeteget lehet rá inni.

Köményes kuszkusz

50 dkg kuszkusz

1/2 tk fahéj

1/2 tk pirospaprika

1/2 tk koriander

2 tk só

2 tk kömény

1 1/2 l csirkealaplé (kockából is lehet)

5 dkg vaj

A fűszereket egy nagy, magasabb falú serpenyőbe mérem, ráteszem a kuszkuszt, majd az alaplével felöntöm. Jól elkeverem, majd nagyon alacsony hőfokon, fedő alatt párolom. Ha kész, pergős a dara, akkor belekeverem a vajat.

Köretnek tökéletes. Egy kis hússal megbolondítva meg főételként is megállja a helyét.

Féltem, hogy még a végén kihűl a sütő, így gyorsan összegyúrtam Sütis néne receptje alapján egy adag hókiflit és nekiálltunk a Nőkkel játszani.

Én mini kiflicskéket formázgattam, ők meg az asztal mellett ülve gyurmázgattak. Kicsit időigényes, meg oda is kell figyelni, hogy sülés közben ne szökjön a lekvár, de ennek ellenére engem most kellemesen kikapcsolt és a lányokat is teljesen lekötötte. Zsófi sorra gyártotta a fantázialényeket, Anna inkább sutyiban felfalta a nyers tésztát.

Hókifli

50 dkg rétesliszt

25 dkg margarin

2 dl tejföl

csipet só

1 ek porcukor

2 dkg friss élesztő

Az alapanyagokból rugalmas tésztát gyúrok, nyújtom, háromszögeket vágok belőle, házi baracklekvár pöttyöt ültetek a széles végibe és jól feltekerem. Sütőpapíros tepsire fektetem és 180 fokon világosbarnára sütöm. Melegen porcukorral hintem.

Kezdjük ott, hogy két-három hónapja zajos sikert aratott a dagasztás nélküli, félnapos kelesztést igénylő kenyér….aztán a napokban Mademoiselle előállt egy új, csak másfél órás melengetés igénylő példánnyal. El is tökéltem, hogy kipróbálom…aztán persze nem egészen ez sült ki.

Először is lusta voltam lemászni a pincébe ezért-azért-amazért, sőt eleve eltökélten fél adagban gondolkodtam.

Így született:

Dagasztatlan buci

37,5 dkg rétesliszt

1/2 ek szárított élesztő

3 dl nagyonmeleg víz

2 csipet só

A szárazakat összekutyultam, majd a vízzel gyors mozdulatokkal homogén trutyivá kevertem. Letakartam és ment a – hideg miatt amúgyis maximálisra csavart – radiátor elé. Egy óra múlva felfűtöttem a sütőt, aljába egy tepsinyi vizet téve. Kicsit később jólisztes deszkára borítottam a tésztámat, két bucit formáztam belőle és egy sütőpapíros tepsiben betoltam a 240 fokos, gőzös sütőbe. Nagyjából fél óra alatt született két gyönyörű és finom kenyérkém.

Aki ismer, tudja: nagy kávés vagyok. Nem koffeinista, hanem kávés. Az íze miatt iszom a pirított babkávé levét…lehetőleg arabicát, francia pörkölésűt…De sütni eleddig nem nagyon sütöttem olyasmit, ami magában hordozná ezt a nemes nedűt.

A napokban viszont rábukkantam egy olyan shortbread receptúrára, ami kifejezetten kávés-csokis. Nem az az édes, kakaós valami, hanem egy kicsit férfias, a szivar nyújtotta keserédes gyönyört idéző ízvilággal megáldott, mélybarna keksz. Üdítő színfolt a sok túlédes, túlmézes, túlmázos, nagyonkarácsonyi desszert között.

Mocha Choca Shortbread

19,5 dkg porcukor

6 dkg kakaó

31,5 dkg finomliszt

2,5 dkg kukoricaliszt

csipet só

34 dkg vaj

2 csomag vaníliás cukor

2 ek instant kávé (vmi jóféle)

A hozzávalókat a vajjal lágy tésztává gyúrom. Minimum fél órát pihentetem a hűtőben. A sütőt 170 fokra langyosítom. A tésztát nyújtom, téglalap alakú kekszeket vágok belőle, majd a sütőpapíros tepsire fektetem.

Addig sütöm, amíg a keksz meg nem keményedik (ergo nem kezd el hajladozni, ha elemelek egyet a tepsiről).

Formázás: egy részükből küklopsz lett….csak úgy…korongnak indult, aztán kezembe akadt egy kis szárított vörösáfonya. Szerintem így is mutatós.

Langyosan porcukorral meghintem.