MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Pénteken jó szokásomhoz híven 2 maroknyi sorstársammal Ötyéztem. Nyár vége felé, egyikük javaslatára a havi talákáink helyszínéül a Roxane-t választottuk. Mindannyian úgy éreztük, hogy a hely tökéletes, főleg mert olyan, de olyan padlizsánkrémet kaptunk….

Aztán mentünk újra, hegynyi padlizsánkrémet tüntetett el az a jónéhány anyuka és vitte a világba a hírt, hogy Újbudán van egy klassz hely….

Erre pénteken…előzetes asztalfoglalásunkkal egyidőben leadtuk a padlizsánra való örök igényünket, nagyságrendileg számosítva…majd kaptunk (ha kaptunk, a felszolgálás mélyrepülése remélem nem lesz tartós, bár most egy ideig mi nem fogjuk tesztelni) egy túlmajonézezett valamit, aminek köze nem volt – már ránézésre se – ahhoz a friss, üde, ízes krémhez, amihez szokva voltunk. Kár….20 embert vesztettek.

Kedves sorstársak:

Padlizsánkrém a la Mirelle

3 közepes, szép padlizsán

2 nagy, húsos paprika

1 közepes vöröshagyma

só

frissen őrölt bors

3 gerezd fokhagyma

1/2 citrom leve

2 dl olivaolaj

A hagymát apróra vágom és megdinsztelem. A padlizsánokat és a paprikákat 160 fokon, nagyjából 1 óráig sütöm. Mikor már ráncos és sült, akkor hideg vízbe mártom és lehúzom a héját. Félreteszem, kihűlni.

Mikor kihűlt, összetöröm, beleteszem a hagymát, fokhagymát nyomok bele, sózom, borsozom, citromlevet eresztek hozzá és annyi olivával keverem ki, amennyit felvesz. Alaposan lehűtve, friss paradicsommal tálalom.

Tegnap tél volt. Esett a hó, aztán az Ikea emeletén körülölelt a fahéj, gyömbér és szegfűszeg gazdag, otthonos illata…és ígéretem is volt egy receptre. Így ma a szokásos shortbread helyett valami más sült…

Mézeskalács

50 dkg finomliszt

25 dkg vaj

20 dkg méz

3 tk sütőpor

2 tk fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg…)

1 tojás

1 tojássárgája

A hozzávalókat összedolgozom, majd 3 órára hűtőbe teszem. Az idő leteltével kisujjnyi vastagra nyújtom, szaggatom és 160 fokon lassacskán megsütöm.

Amíg anyáékkal laktunk, addig odahaza a barátnőmmel hármasban sütöttük, 6 éve viszont a barátnőmmel kettecskén gyártjuk, minden karácsony előtt, majd anyával elbartelezem némi csodálatos beiglire.

Idén már a lányokat is bevonjuk egy kicsit, majd jó szokásunkhoz híven éjszakába nyúlóan készítjük a sok-sok aprósüteményt.

A magára talált sarki bolt kínálata adta az ötletet a mai ebédhez. Nem vagyok az a nagy magyaroskonyha-hívő, de a pörkölt kedves a lelkemnek. Épp ezért a mai napig nem tudom megemészteni már a gondolatát sem egy virslipörköltnek…ahhoz minőségi jó hús kell…különben miből lesz a leve???

Szóval összebarátkoztam másfél kilónyi lábszárral annak a boldog tudatában, hogy a férjem igen elégedett lesz a vasárnapi ebéddel.

S hogy miért lett a poszt címe az, ami? Anna lányom (3) ezt vélte felfedezni a tányérjában a nokedli társaságában… 

Lábszárpörkölt

1,5 kg marhalábszár

2 fej vöröshagyma

2 paradicsom

2 dl száraz vörösbor

só

pirospaprika

bors

kömény

A húst lehártyázom, leszedem róla a faggyút, kockázom. Olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát, megfuttatom a húst és hagyom, hogy levet eresszen. Pirospaprikát teszek bele, a borsot és a köményt fűszerlabdában teszem mellé és a két paradicsomot négybe vágva. Hagyom, hogy felforrjon, majd kis lángon rotyogtatom, amíg a hús kellemesen puha nem lesz. Időközben borral, esetleg vízzel pótlom az elpárolgott levét. Sózni a legvégén sózom, mikor már puha a hús.

Nokedlivel tálalom.

Kedvem támadt kézműveskedni. A korábbiakban kenyérsütőben sütött kalácsomat most sodorgattam, fonogattam, kenegettem, kelesztgettem…