MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Évek óta nem ettem…talán akkor utószor, mikor úgy 4 éve betévedtünk a Lehel téri piacra és beszereztem magamnak 2 szelettel. Aminek hazafele egy jelentős része a férjemben tűnt el, aki magyarázatképp azzal állt elő, hogy csak kóstolgatás útján tudta eldönteni, hogy ízlik-e neki, vagy sem…

Kapros-túrós lepény

Tészta:

25 dkg finomliszt

15 dkg rétesliszt

2 dkg élesztő

20 dkg vaj

6 dkg sült zsír

1 egész tojás

6 dkg cukor

csipet só

A tésztát összegyúrom, majd tepsi méretűre nyújtom. Belefektetem a tepsibe, villával megszurkálom és 175 fokon félig megsütöm.

Töltelék:

50 dkg félzsíros túró

1 csokornyi kapor

2 csomag vaníliás cukor

11 dkg cukor

3 egész tojás

csipet só

A túrót összekeverem a tojássárgákkal, a cukorral, sóval és a finomra vágott kaporral. A fehérjéket kemény habbá verem, majd a túrós masszához keverem.

A félig sült tésztalapra rásimítom a túrós krémet és visszatolom a sütőbe. 195 fokon sütöm, amíg finoman meg nem barnul a teteje.

Szerda este gyerekmentes óráink voltak. Lányok a Mucinál aludták az igazak álmát a vadiúj bambis-kutyás-hercegnős hálózsákjukban. Mi meg ellibbentünk a Metroba, hogy kormányozhatatlanná tömjük a bevásárlókocsinkat, majd vacsora után néztünk. Mivel este fél 10 körül az én igényeim már nem verdesték a plafont, futottunk egy kört a békási Don Pepénél. Végül csak a bejárati ajtóval kerültünk közelebbi kapcsolatba, mert kártyát, na az aztán nem fogadnak el….furcsa. Persze ezzel a vendégelhárító magatartással csak jót tettek nekünk, mert az este hátralevő részében a Wasabi vendégszeretetét élveztük.

A Wasabihoz érdekes szálak fűznek. 2004. szeptember 20-án este az én jó férjem ott pihente ki, hogy hirtelen kétgyerekes apuka lett. Másnap lelkendezve hozta a képeket a futószalagon közlekedő ételekről és érdekes mód a hely atmoszférája még a mobilkészítette fotón is átütött.

Aztán hazakeveredtünk a nőkkel, letelt a másfélhónapnyi silencium és bennem felrémlett, hogy azt a helyet meg kéne látogatnunk. Vittük a nőket és rádöbbentünk, hogy pálcikával lazán lehet úgy enni, hogy az ember ölében egy – a futószalagon kánkánozó tálkákat révülten néző – csecsemő ül.

Azóta is időnként előfordulunk arrafele, hol magunkban, hol a barátainkkal. Van, akinél osztatlan sikert arat a hely, s van aki csak küzdelmes pálcikaforgatás árán jut hozzá néhány értékes falathoz, sőt olyan is akadt a barátaink között, aki a rántott csirkén és a tésztán kívül semmit nem kóstolt meg a közel 60 féle finomság közül.

Messzire kalandoztam.

Szóval. Megvacsoráztunk, s közben rengeteg ötletet merítettem, rég elfeledett ételek kínálták magukat. Így került a család asztalára a mai ebéd:

Mézes-mustáros oldalas

1 kg oldalas

4 ek mustár

fél medvényi méz

frissen őrölt bors

só

oliva

4 gerezd fokhagyma

Az oldalast felszeletelem. Egy nagy, mély és fedővel rendelkező serpenyőben oliván megfuttatom a besózott oldalasokat a fokhagymagerezdek kíséretében. Amikor kifehéredett a hús, kevés vízzel felöntöm, fedem és takarékra veszem.

A mézet és a mustárt habverő segítségével elegyengetem, sózom, borsot tekerek rá.

Mikor a hús megpuhult, lepirítom majd a már pirospozsgás darabokra ráöntöm a mézes szaftot. Még egy kicsit sütöm.

Rizzsel tálalom.

Néhány házhozszállítandó szánkó ürügyén tegnap nagyon klassz meleg vacsoránk volt. Magunknak ritkán szoktam meleg vacsorát csinálni. Nem is tudom igazán miért. Valószínűleg gyerekkoromban hozzászoktam a hideg, kenyér-felvágott-kakaó vacsorához, így öregedve meg már nem szeretem este megnyomni a gyomromat (leszámítva egy kis házisütit, macskakávéval). De ha már vacsora vendégünk jön, aki ráadásul nem visz főzős háztartást odahaza, az én gondoskodó Bika lelkem rögvest nekiáll valami finomat összeütni.

Mivel a tél már kezd egyhangúvá válni és rajtunk lassan kiüt a képzeletbeli skorbut: egyre gyakrabban kerülnek nagyon zöldséges ételek az asztalra. A pénteki húslevest sem nagyon sikerült mernem a benne heringként sorakozó répakarikáktól és borsószemhegyektől….

Cukkinis quiche

1 doboz Plus-féle levelestészta (messze ez a legjobb!!!!)

1 nagyobb cukinni

1 kaliforniai paprika

1 póréhagyma

15 dkg húsos szalonna

oliva

1,5 dl főzőtejszín

3 tojás

1 tk bazsalikom

1 tk rozmaring

1 marék reszelt edami

1 marék reszelt scamorza

5 dkg stilton

Az oliván a bacont lepirítom, a hagymát megpárolom. A karikára vágott cukkinit és a felcsíkozott paprikát beleeresztem és kis vízzel felöntöm. A lángot takarékra veszem és fedő alatt összepárolom az elemeket.

A tésztát a pitéstálban elfektetem, méretre szabom, villával megdöfködöm.

A tojásokat felverem, összekeverem a tejszínnel, bazsalikomot, rozmaringot és egy falat stiltont teszek hozzá. Óvatosan sózom.

A cukkiniket szépen elrendezem a tésztán, ráügyeskedem a paprikagerezdeket.

A baconos levet hozzáadom a tojásos tejszínhez. A sütőt 190 fokra előmelegítem, majd a tojásos egyveleget ráeresztem a párolt zöldségekre. Sajttal megszórom a tetejét és betolom a sütőbe. Alapos pirulásig sütöm.

Azt hiszem újra rámtámadt a muffinforma-láz. Egyszer már erőt vett rajtam, tavaly nyáron. Akkor a nagy melegre és az egésznapos strandra való tekintettel, mellőzve a 40 fokon folyó vajas, oszló felvágottas szendvicset, kikísérleteztem egy csomóféle sós muffint.

Aztán jött a kenyérsütőgép és a kelttészták mindent elsöprő szele…Most meg e kettő jelesül egyesült.

Megalkottam a Muffinbuktát. Valószínüleg újra nem az én zsenim csattant el elsőnek a naprendszerben, de a mi kis négyszemélyes konyhánk szempontjából nagy és dicső lépést tettem a bukta háziasitása felé.

Bukta (muffin formában)

50 dkg finomliszt

4 tojássárgája

4 dkg élesztő

10 dkg vaj

10 dkg cukor

2 dl tej

csipet só

Az alapanyagokat összeöntöm a gépbe és rábízom a kelesztést. A muffinformát olvasztott vajjal kikenem, a tészát kinyújtom, 12 részre osztom. Óvatosan megtöltöm baracklekvárral, gombóccá formálom és a hajtogatással a fenekin beleteszem a muffinbe. Felvert tojással megkenem és egy picit hagyom kelni.

180 fokra előmelegített sütőbe sütöm, amíg meg nem pirul rendesen.