MIRELLE Atelier

Hazaérkezésünk estéjén nem csak a 17 fokos lakás fogadott, hanem az a tény is, hogy nincs itthon kenyér…. Így aztán, amíg a többiek akklimatizálódtak, én a másfél órás DNK nyomdokain próbáltam valami kenyérfélét előállítani, rekordidő alatt. A felengedőfélben lévő radiátorok miatt a kandallónálmelengetés kimaradt, így a keverék zúdult a kenyérsütőgépbe, ami lelkesen megdagasztotta. Miután kisült, kiderült, hogy a csúnyafiú kenyere dagasztva se utolsó.

Mára fogyott el a kakukkfüves kenyerünk, s mivel nálunk kétszer ugyanaz nem nagyon kerül terítékre (az olyan snassz), így az alapreceptbe egy kis hagyma keveredett.

Hagymás kenyér

350 dkg finomliszt

400 dkg rétesliszt

5 dkg élesztő

2,5 tk só

1 ek cukor

6 dl víz

1 nagy fej vöröshagyma

A hagymát kis olajon megpirítom. A hozzávalókat beömlesztem a kenyérsütő üstjébe, utánaengedem olajostul a hagymát, majd a keleszt/dagaszt funkción hagyom ügyködni a masinát. A sütőt 240 fokra hevítem egy tepsinyi vízzel az aljában. Mikor megkelt a tészta, sütőpapíros tepsibe öntöm (formázhatatlan massza, nyújtani ne próbálja senki!) és barnára sütöm, úgy 45 perc alatt.

Vajjal csodás. Jól zárodó kenyérzsákban, 4 napig minőségromlás nélkül kibírja.

Desszertenek egy kis madárlátta mákos koszorút ettünk… a Samanta cukrászdából.

A hosszúhétvégéknek, teleléseknek, nyaralásoknak valami mindig áldozatul esik. Egy elfelejtett szobanövény, némi gyümölcs, zöldség….Nálunk most az almák sínylették meg a lengyel kirándulást. Ráncosak és szomorúan fénytelenek lettek.

Épp ezért tegnap, a sokadik mosás/teregetés-kör közepette kompóttá varázsoltam őket. Reggelre már nem vágytam kompótra, viszont felrémlett bennem Eszter csirkés, tésztás, sajtos étke.

Így született:

Csirkemell sajtos almaszószban

1 csirke összes melle

4 közepes alma

10 dkg stilton

1,5 dl főzőtejszín

szegfűszeg

citromhéj

cukor

só

szerecsendió

Az almából a szokott módon szegfűszeggel, citromhéjjal kompótot főzök (minimális vízzel). Mikor kész, főzőtejszínt, szerecsendiót, csipet sót és sajtot teszek bele. Összerottyantom. A csirke mellét szeletekre szedem, lefektetem egy tepsi fenekére és ráöntöm a szószt. 200 fokon addig sütöm, amíg az almaszeletek szépen megszínesednek a csirke tetején.

Krumplipürével tálalom.

A Nőknek nagyon ízlett.

Ez annyit tesz lengyelül: Jó étvágyat! Egészségedre!

Hát étvágy volt. Már hetekkel az út előtt gyomorilag edzettünk…

Igen, a góral gasztronómia igazi nehézágyúkat tartogat. Nem az a franciás, öntettel körülölelt 2 grammnyi valami, amit szigorúan kisujjeltartva lehet fogyaszatni, hanem kifejezetten tunkolnivaló, kanállal belapátolható ételekből lehet választani. De az egésznapos túrázás után, nem is nagyon vágyik másra az ember.

Szögezzük le azonban, hogy a rusztikusság nem megy az ízek rovásásra. Nem holmi betonkockaméretű, ízetlen kalóriabombákról van szó, hanem gondosan megalkotott salátákról, jól fűszerezett grillhúsokról és ízes egytálételekről.

Gyerekkoromban, amikor a szocializmus vívmányaként totális élelmiszerhiány volt Lengyelországban, nem volt ekkora választék. Volt az úton meg útfélen kapható kecske- és tehénsajt, zurek (krumplileves), barcz czerwony (céklaleves), fasolka (nagyszemű fehér paradicsomos bab, kolbásszal), bigos (lengyel székelyképoszta), fritki (sültkrumpli), pstang (pistráng), rebarbara kompót és nagy ritkán kotlet (szelet hús kisütve).

Aztán jött a változás és hirtelen olyan mennyiségű étel lett a korábban kifosztott üzletekben, éttermekben, ami értelemeszerűen magával hozott egy választékbővülést. Új ízek jelentek meg az étlapon, főleg hús. Kolbászok, hurkák, csülök (golonko), amiket finom szószokkal, alufóliában sült krumplival és érdekes salátákkal kínálnak (mazsolás káposztasaláta, citromos, édes répasaláta, céklasaláta).

A mostani út alkalmával is nagyságrendileg végigettük a kínálatot. Nekem gyerekkori vonzódásom van a barczhoz meg az egytálételekhez, a fiúk érthető okokból inkább a húsokat favorizálták. A lányok meg boldogan és elégedetten kóstolták végig a választékot.

És amiről még feltétlenül meg kell emlékeznem: a sültzsíros kenyér. Ez előételként rendelhető a legtöbb étteremben. Húsdarabokban gazdag sült zsírt hoznak ki, meg azt a jó sűrű kenyerüket. Sajnos kihagyhatatlan.