MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Személyre szabott clafoutis, akaratgyengéknek.

A lányok ebéd után már cakkosra rágták a fülemet, hogy úúúúgy ennének valami fíííínomat. Nekem se volt különösebben ellenemre a dolog, így hamar megalkottam a 4 szufflétálacskába pont beleférő, féladag tejespitét. Hogy még kevesebb legyen a macera, most nem vertem külön az egyszem fehérjémet, csak rázuttyantottam a tésztát a vajas pikszisben heverő cseresznyékre és jól megsütöttem.

Clafou'

7 dkg rétesliszt

1 tojás

2,5 dkg cukor

25 dkg cseresznye (magtalanul ennyi)

1,5 dl tej

csipet só

A tésztát összekeverem, a kivajazott piksziseket tepsire ültetem, majd igazságosan elosztom a cseresznyéket és közel egyformán ráöntöm a tésztát. 185 fokos, előmelegített sütőbe dugom és szép színesre sütöm. Melegen, hidegen egyaránt finom.

1991. Utazunk. Messzebb, mint eddig bármikor. Magunk mögött hagyva apámat és elválaszthatatlan társát, Gypsy-t, az akkor élete delén levő spánielünket.

Utazunk. Ugyan busszal, de megyünk, hogy valóra váltsuk anyám álmát, akit Schliemann, Evans úgy elkápráztatott lánykorában, hogy végre kapva kapott az alkalmon és egyszem lányával, valamint még 45 – kultúrára minimális szinten éhes – turistával nekivágott Göröghonnak.

Szerencsénkre a tizenévekig Cipruson élt idegenvezetőnk szintén mániákus, így rengeteg élménnyel gazdagodtunk két hét alatt. Persze, csak az aki akart. Akinek nem volt ínyére, az megkereshette a Olympia mellett az első tavernát, ihatott egy jégbehűtött narancslevet a Meteórák árnyékában, vagy ülhetett a buszban, amíg a lelkes kisebbség megcsodálta Delphoi maradványait a rekkenő napsütésben, miközben őrült mód szóltak a kabócák.

1991. Magyarországon se híre, se hamva a görög konyhának. Ám mi ebben a 2 hétben olyan ízelítőt kaptunk, amit soha nem fogok elfelejteni. S furcsa így belegondolni utólag, de valószínűleg nem a legkifinomultabb helyen ettünk és mégis jóízű emlékeim vannak.

Már első este, Litohoroban, az Istenek hegyének lábánál szembesültünk vele, hogy ez a konyha valami más. Valami nagyon más.

Valami nagyon szerethető.

Az alábbi étellel is itt találkoztam először.

Vajbab görögösen

1 kg vajbab, jobb esetben juliskabab

2 gerezd fokhagyma

1 nagy fej vöröshagyma

só

pirospaprika

olivaolaj (ha igazán autentikusan kívánom elkészíteni: brutális mennyiségű szűz olivaolaj)

A hagymát és a fokhagymát megdinsztelem, majd beleteszem a megtisztított babot, pirospaprikával hintem, sózom, cseppet felöntöm és fedő alatt lassan megpárolom.

Köretnek, főételnek egyaránt kiváló.

Nekem nyáron a húsevés nem nagyon megy. Ebben túl sok szándékosság nincs. Egész egyszerűen nem kívánom. Anna vígan elvan a vega koszon, Zsófi viszont igen szomorúan veszi tudomásul, ha egy amolyan köretnek való főételként kelleti magát a tányérján.

S most, hogy a frissen felfedezett zöldségesünk szép cukkiniket kínált, így adta magát, hogy egy viszonylag könnyű, néven aligha nevezhető ebédet kreáljak, ami már a Nők 9 hónapos kora óta étlapon van.

Serpenyős cukkini

1 kg cukkini

1 tk oregano

só

friss bazsalikom

2 gerezd fokhagyma

3 tv paprika

Egy mély serpenyőbe olíva olajon megfuttatom a felszeletelt fokhagymagerezdeket, majd a paprikákat felkarikázom, a fokhagymához adom. Amíg ők szépen sercegnek a közepes lángon hevített olajban, addig a megmosott cukkiniket nem túl véknyan felkarikázom, majd a serpenyőbe dobom. Oreganot hintek rá, kicsit sózom, egészen kevés vizet öntök alá. Fedem és majdnem takarékon hagyom puhulni. Mikor már üvegesek a cukkinikarikák, akkor ráteszem a friss bazsalikomot.

Rozskenyérrel tálalom.