Vacsora a teraszon






Na wazze.
Romlik az IKEA is. Az igazi, az eredeti, az Örs vezér téri. Ami majdnem csak egy ugrás, mint a szomszédos Sugár, mégis, közel másfél óráig tart tőlünk az út autóval, de az külön sztori. (Demszky, wazze).
No nem az a gond, hogy nincs kötbullar, az belefér. Amúgy is: van helyette valami céklásított, egybesütött valami, amit svéd kovászos uborkával kínálnak. Mirelle szerint egész jó. Rák is van, hal is. Az pedig énszerintem. Kopparberg város alkoholmentes körteszájdere is hozza a jól megszokott minőséget, bár lassacskán ideje lenne bővíteniük a kínálatot, mondjuk az alkoholista változattal.
A romlás igazán a pénztár után kezdődik, ott, ahol a hosszú áruházi séta után a kedves vásárlók megpihennek hotdogolni, kávézni, fagyigépezni. Olybá tűnik, az asztalok többségét lecserélték olyan pultokra, mint amikkel a jobb hentesboltokban találkozhatunk; szóval egyen a kedves vásárló állva, lehetőleg gólyalábon. A gyerekek és az idősek kedvéért hagytak persze néhány ülőhelyet. Ezeket úgy lehet einstandolni, ha átkelünk valami hatalmas ragacson, ami a padlót borítja, és legalább verbálisan megküzdünk azokkal a vásárlótársakkal, akik a ragacsos padló helyett egy-egy plusz székre helyezik a frissen vásárolt szajrét. Mennek ám a viták rendesen, az alatt az 5-10 perc alatt, amíg a lányokban eltűnik a hotdog (Mirelle szerint a virsli sem olyan már, mint volt…) legalább négy hangosabb szóváltásnak vagyunk fültanúi.

Gondoltam is, ha már kéri az IKEA, hogy osszam meg velük a véleményemet, meg is osztom. Elügettem tehát a véleménydobozhoz, aminek a tetején használt tálcák halmozódnak … Ugyanis nincs hely a tálcáknak… Vagy nem triviális, hogy hova kell vinni őket. Én se találtam. Szemetest igen, (szelektívet), de igencsak keresgélni kell.
A "vásárlás élményével" és a megvásárolt haszontalanságokkal gazdagodva szinte menekültünk az autóhoz. Persze menekülni se könnyű, mert ha valaki a kijárat feliratokat követi a mélygarázsban, akkor visszajut kiindulási helyére…
Wazze. Vagy hogy Te is megértsd, kedves IKEA: Jäklar.
Mert a férjemnek bizony megvan a véleménye, néha kissé vaskos, de alapjáraton jogosan hőzöng, ha valami nem kedvére való és nagyon tud lelkesedni, ha arra érdemes a hely vagy az étel, ami a tányérjára kerül.
Noszogatom is már egy ideje, hogy blogoljon s most meghívtam, hogy ossza meg a bloggerekkel, olvasókkal a véleményét. Ne má' nekem kelljen tolmácsolni.
Úgyhogy ezentúl néha fel fog tűnni egy-egy veretesebb írásmű, amiben a család feje kívánja megmondani a magáét.
Szombaton megünnepeltük a lányok apját.
A hölgyeket csütörtökön elszállítmányoztuk a Mucihoz, ahol mininyaralásban részesültek. Mi meg ügyeket intéztünk, nagyokat aludtunk, részemről sokat olvastam (végre befejeztem a brutalitásában zseniális Don Winslow könyvet), majd szombat délelőtt bevettem magam a konyhába és sütöttem-főztem estig.
Mire a barátaink megjöttek, a húsok kivételével minden készen állt…
Készítettem paradicsomtortát, rozmaringos lepényt Lilahangya receptje alapján, csináltam egy nagy tál horiatikit, sütöttem csokitortát és egy Pavlovát. Este meg megsütöttük a kakukkfüves csirkecombokat és a fiúk is beizzították a tüzet a marhafelsálnak.
Receptek: