Extra kényeztetés

 

 

Belgiumból kaptuk. Évekkel ezelőtt volt szerencsénk egy olyan dobozhoz, amiben egy korrekt katalógus is helyet kapott, így nagy szakértelemmel ettünk esténként a pralinékat. Kiterítettük a katalógust, egy tányérra kiszedtük a doboz becses tartalmát és a külcsín alapján megpróbáltuk beazonosítani az egyes csokoládécsodákat.

 

A férjem gyerekkori vonzódással bír (az ő belga rokonsága hagyományozta ránk a dobozt), én felnőtt fejjel éltem meg, hogy a csokoládé az szenvedély és nem holmi pótcselekvés. Igaz, én sose voltam nagy csokoládés és a mai napig inkább elsütöm, mint megeszem, azt a keveset, amit a Nők kapnak.

 

De a Leonidas, az más. Ezt nem szabad szakmányban enni, ezt nem mellékesen tömi be az ember a szájába. Erre rákészül és élvezi. 

 

Gyakrabban kaphatnánk ilyet.

Bár lehet, hogy akkor elmúlna a varázs…