MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Sohase szerettem volna igazán felnőni. Ezért is riaszt meg, ahányszor Anna mélyen a szemembe néz és közli, hogy ő már nagy szeretne lenni. Én meg csak ismételgetem, hogy az annyira nem jó, gyereknek lenni sokkal, de sokkal nagyobb szabadságot jelent, mint a vágyott felnőttkor.

Aztán az ember mégiscsak aljasul felcseperedik, iskolában követelnek tőle, gimáziumban tömik a fejit, főiskolán zhzik, majd az Élet belöki a totális taposómalomba. És ilyenkor jó elővenni azokat a morzsákat, amit elmentett a gyerekkorából. Például a játék képességét.

Épp ezért örültem meg ennek a Pay it forward elnevezésű játéknak. Hosszabb gondolkodás után valaki olyat választottam, aki, mégha ismeretlenül is, de közel áll a gyerekkoromhoz. Festőművész, aki rendületlenül főz és csendéleteket fotóz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az ajándékom Bombadil Tomától.

S hogy méltóvá váljak az ajándékomra, ezennel én is meghirdetem a Pay it forward-ot. Kérem a bloggal rendelkező ikresek is tekintsék felhívásnak a dolgot!!!!

Szóval a szabályok:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.

2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.

3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.

4.
Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a
jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is
megajándékoznak három embert.

Ma nem főzök. Először is, mert Kriszta barátnőmet elcsaltam az Arribába, másrészt meg a Nőket oltogatom a könyv szerelmével. 

Holnap is könyvezni fogok, a legkedvesebb magyar könyvkiadóm 5 éves. Nagyon tetszik az, amit behoznak Magyarországra. Nagyon tetszik az, ahogy csinálják. Fórummal, közvetlenséggel, állandó válaszkéréssel az Olvasótól. 

Az általuk kiadott könyvek felét tuti, hogy olvastam s mivel állandó kölcsönkönyvtárként is funkcionálok, így mások is olvashatták Saylor, Block, Clarke, Gaiman, Hamilton, Banks, Carr, Moore, Sansom könyveit.

Örömmel tölt el, hogy van egy olyan kiadó, aki képes – a rosszindulattal ponyvának titulált – minőségi szórakoztató és detektívregények, sci-fi-k egész olyan sorát előhozni, ami megállja a helyét a magasabbrendűnek gondolt szépirodalom mellett is. 

Boldog Szülinapot Agave! 

Anna tegnap nem jól ébredt. A környéken taroló rota őt is ledöntötte, már amennyire egy rókázást ledöntésnek lehet nevezni. Tegyük hozzá, hogy másfél éve, amikor Zsófi már a kiszáradás szélén volt, a virgonc Anna csak totálisan összefertőzött mindenkit a környezetében, de neki semmi baja nem lett. Így aztán csodáltam is, hogy neki sikerült a felelőtlenül játszótérre szabadított vírusgazdáktól (nem térek ki rá, bár az is megérne egy posztot, hogy a szülő felelőssége miben áll) összeszednie a nyavalyát.

Így aztán nem mentünk sehova, ehelyett rántott levest csináltam, meg egy hatalmas adag tejberizst. Ebből a lányok banánnal ettek egy-egy adagot, a férjemnek tokajiba puhított déligyümölcsökkel fejeltem meg, a magamét viszont a friss lekvárommal díszítettem.

Tejberizs

bő 1 liter tej

2 darabka fahéj

10-15 dkg cukor

1/2 rúd vanília

csipet só

bögrényi rizs

5 dkg vaj

A rizst felteszem főni a sós, cukros tejben. Ha már nagyon kezd elfőni a tej, viszont a rizs még nem egészen puha pótlom. Mikor kész, akkor beleeresztem a vajat, elkeverem, tálakba, vagy egy nagy tálba szedem és melegen vagy hidegen megesszük.

Nekünk nincsenek ebihalaink, viszont béka az sokszor jár felénk, így a tetőtérben.

Ő volt a tegnap esti vendégünk: