Mirelle

Mióta megalkottam a magam kis hamburger buciját, azóta nyúz az én jó férjem, hogy mikor csinálok olyan klassz, csalamádés, igazi magyar hamburgert.

Aztán valahogy ez a dolog mindig halasztásra került, hol ezért, hol azért…

Majd jött Nemisbéka a maga sajtos hamburgerével és éreztem, hogy közeleg a vég. Aztán tegnap a Plusban szembe jött velem egy 98%-os marhahústartalmú hamburger pogácsákat rejtő zacskó és boldogan keblemre ölelve kipipáltam a vacsorát.

Vettem még jobb minőségűnek rémlő "lapka sajtot", egy adag hasábkrumplit és siettem haza, hogy megalkossam az amerikanizált lakománkat.

Kenyér sült, krumpli mellett a falon is folyt az olaj, szelethegyekben állt a hagyma és a többi hozzávaló, majd utolsó lépésként sült a hús, olvadt rá a "sajt".

…és meglepően finom lett. A hús veri a McDondald's-ot, de még a királyi hamburgercsárdát is.

Mára persze tetemes, vissza nem fagyasztható húsunk maradt, de ebből már nemesebb, akár porcelántányérra is érdemes étket varázsoltam.

Anna ma reggel főzött. Kihozta a fém edénykéit a nappaliba, megtöltötte minden földi jóval (thomasos kocka, fagyöngyös karkötők), jól összepárolta…majd elment a játék fényképezőgépért és LEFOTÓZTA.

Anyja lánya.

Nyertem.

A barátaim már tudják, hogy nyerésben úgy húszezer forintig nagyon jó vagyok. Rendszeresen kisorsolnak, hol Cd-t, mozijegyet, poharat, bögrét kapok ajándékba. Anno a Love Actually vip vetítésén még sálat és sapkát is sikerült szereznem (igaz sosem hordtam, mert a sapka fertelmesen állt, a sál meg olyan vastag és hosszú volt, hogy esélytelen volt szalonképesen magamra csavarni és örök klausztrofóbiám volt benne).

Így aztán nem ért váratlanul, a múltheti mél, ami arról tájékoztatott, hogy tízezer forint értékben Lavazza kávét nyertem. Ami viszont meglepett és felülmúlta várakozásaimat, az a nyereményt kisorsoló cég kedvessége és a kávém minősége volt.

Először is nem akármilyen kávéról van szó. Lavazza…és patronos. No, igen. Itt meg is állhatunk néhány szóra. A patronos kávéval kapcsolatban voltak averzióim. Valahogy félek tőle, hogy dobozízű, vagy hogy jól beszerzem a speciális kávégépet, aztán hipp-hopp kivonják a forgalomból a belevaló patront, én meg ott állok megfürödve.

Mikor megtudtam, hogy patronos kávét nyertem, azon agyaltam, hogy hogyan fogom átkonvertálni a beltartalmát a mi kis kotyogósunkra.

Erre most itt pompázik a konyhámban egy szuper kis masina, amibe az ember ügyesen belekattintja a kapszulácskát, kellő nyomással átlövi rajta a vizet és olyan, de olyan krémes, olasz presszókat idéző csodát kap…utána az ember fogja és mégjobban felpörgeti a masinát, majd a túlnyomást beleereszti egy bögre tejbe. A két folyadékot ötvözi, kényelmesen elhever egy fotelben és elhiszi, hogy az élet szép.

(A gépet az ajándékkapszulák felhasználására és magát az ajándékot az Aygor Lavazza Hungary-nak köszönhetem.)

Ma végre sikerült lencsevégre kapnom a tortám rejtett titkait. Sőt! Meg is kóstoltam. Finom lett.