MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Kicsit dühös vagyok. 2400 forint egy kilónyi gesztenyeliszt. Ad 1: tavaly még 1600-ra jött ki ugyanennyi, Ad2: lehetett fél kg-os kiszerelésben is kapni. Ehhez képest ezen a héten egyszer jégre futottam az új Culinarisban, majd szombaton szembesültem az arcpirító ténnyel, hogy ennyibe kerül a liszt… Persze, ha nem kapok a többi kuliboltban, akkor meg fogom venni, de szombaton olyan ideges lettem ettől a ténytől, hogy gyorsan lekaptam a polcról egy csomag hiperolcsó tápiókagyöngyöt, megfejeltem egy 130 forintos kókusztejjel és gyors ütemben távoztam.

Így vasárnap estére született valami érdekes állagú, üveggyöngyöket tartalmazó dolog, ami alapvetően olyan, mint a tejbegríz, de mégsem.

Tápióka puding

20 dkg gyöngy

5 dl kókusztej

cukor vagy méz (ízlés szerint)

darabka fahéj

csipet só

A gyöngyöket fél órára vízbe áztatom, néha pótolom, ha nagyon felszívják a gyöngyök. A feldagadt gyöngyöket fazékba borítom, kókusztejjel felöntöm, hozzáadom a fahéjat, pici sót, főzögetem közepes hőfokon, gyakori kevergetés mellett. Ha elfő a tej, akkor pótlom. Akkor van kész a pudingom, ha a gyöngyök áttetszővé válnak. Ekkor édesítem, majd tálba teszem és jól lehűtöm.

A Nőknek kakaóval jött be a legjobban. Nekem baracklekvárral is ízlett.

(kép forrása)

Bár a hétvége erőst cáfolja:
mégiscsak ősz van (vagy legalábbis lesz). Múlt hét elején már
kellemesen csípős reggeleken vágtuk át magunkat a Nőkkel, s
hittem, hogy az óvodakezdéssel az ősz is beindul.

Ezen felbuzdulva a konyha ízei közé
is becsempésztem egy kis aranysárga ragyogást.

Szalonnás sütőtökleves

1 kg sütőtök

4-5 közepes krumpli

1 közepes vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

kömény

4 ek tejföl

darabka erdélyi szalonna

A sütőtököt meghámozom, kimagozom és kockákra vágom,
felkockázom a krumplit. A hagymát kevés olajon megdinsztelem,
belenyomom a fokhagymákat, majd az apróra vágott szalonnát is
hozzáadom s hagyom, hogy egy kicsit megpiruljon. Ezután ráhalmozom
a krumpli/tök egyveleget, kis vizet öntök hozzá, fűszerezem,
picit sózom és hagyom, hogy minden megpuhuljon. Eközben habarást
készítek, amivel kellemesen besűrítem a levest, majd még egyet
rottyantok rajta és tálalom.

Ma reggel – a Nők óvodába történő szállítását követően – elmentem megnézni az új Culinarist. Az üzlet remek helyen van. Könnyen megközelíthető mindenféle járművel és gyalogszerrel is. Belül az eddigiektől eltérően tágas, kissé kusza rendezettségű polcokkal (itt érződik még a tegnapi nyitás izgalma).

Igazság szerint gesztenylisztért tértem be, de ha már arra vetett a sors, megérdeklődtem, hogy nincs-e esetleg cider. ÉS LÁSS CSODÁT: van! Sőt, több féle angol cider van. Ahogy elnéztem, a Weston termékskálájának egy részével gazdagították az italkínálatot. Aztán Bogáthy Zoltánnal váltottam néhány szót, megdícsértem a helyet, majd kissé pimaszul megkérdeztem, hogy ok most van cider, de mikor lesz még több. Láthatóan nem vette sértésnek a kérdést, sőt biztosított afelől, hogy a jelenlegi 5-6 féle mellé még érkezik 3-4 fajta.

Az üzlet maga szépen, igényesen kialakított, a sajtpult megér egy külön misét, főleg az a hűtőnek tűnő szobácska, aminek az üvegfala látni engedik a bent rejtező készletet.

Egyszóval határozottan jól indult a reggelem. (Leszámítva, hogy gesztenyelisztet nem kaptam, azért még futnom kell egy kört az óbudai kirendeltségbe.)

(kép forrása)

A VKF-re készített
paradicsomos-túrós quiche olyan kellemes emlékeket hagyott bennem,
hogy egyértelmű volt, újra asztalra kerül.
Múlt héten haza is jött velem fél kilónyi ricotta, ami szép
csendesen várta a hűtőben, hogy a Nők ebédje legyen.

Nekem
viszont – a Nők óvodás léte folytán – lehetőségem nyílt, hogy
békés magányomban bóklásszam egy kicsit hétfő délelőtt.
Logikus, hogy az időm nagy részét egy ABC-ben töltöttem.

Mivel senkire nem kellett
figyelnem, így az alapanyagok vizsgálata közben folyvást
recepteket gyártott az agyam, szimultán futtatva az otthoni hűtő/kamra/pince tartalmát és ezt ötvözve az épp szemlézés alatt
lévő élelmiszerrel.

A spenót ekkor
furakodott a látóterembe és nem is hagyott nyugton. Az agyamban
lévő otthoni checklistán kigyulladt a ricotta felirat, egy másik
futó programom kidobta a receptet, én meg szinte révülten kosárba süllyesztettem
egy fagyasztott spenótot.

Itthon aztán tésztát
gyúrtam, összekevertem a tölteléknek valót, jól megszórtam
fenyőmaggal, délben pedig learattam a Nőktől kapott dicséreteket.

Spenótos-ricottás quiche

Tészta:

20 dkg finomliszt

10 dkg vaj

csipet só

1 tojás sárgája

3 ek víz

Töltelék:

30 ricotta

8 dkg zabpehely

3 egész tojás

1 dl tejszín

só

frissen őrölt bors

2 gerezd fokhagyma

45 dkg spenót

A lisztbe beleteszem a
csipetnyi sót, majd elmorzsolom a vajjal. A tojás sárgájával és
a vízzel jó állagú tésztává gyúrom. A tésztát egy órára
hűtőbe teszem.

A ricottát elkeverem a
tojásokkal, a tejszínnel, sózom, borsozom, belenyomom a
fokhagymákat, majd elkeverem a zabpehellyel. Végezetül hozzáadom
a spenótot, kóstolom, ha kell még fűszerezem.

A tésztát kinyújtom,
pitetálba fektetem, belelapátolom a tölteléket, elsimítom, majd
megszórom egy kevés fenyőmaggal.

190 fokos sütőbe rejtem
és addig sütöm, amíg a tészta és a magok kellemes színt nem
kapnak (45-50 perc).