MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Na wazze.

Romlik az IKEA is. Az igazi, az eredeti, az Örs vezér téri. Ami majdnem csak egy ugrás, mint a szomszédos Sugár, mégis, közel másfél óráig tart tőlünk az út autóval, de az külön sztori. (Demszky, wazze).

No nem az a gond, hogy nincs kötbullar, az belefér. Amúgy is: van helyette valami céklásított, egybesütött valami, amit svéd kovászos uborkával kínálnak. Mirelle szerint egész jó. Rák is van, hal is. Az pedig énszerintem. Kopparberg város alkoholmentes körteszájdere is hozza a jól megszokott minőséget, bár lassacskán ideje lenne bővíteniük a kínálatot, mondjuk az alkoholista változattal. 

A romlás igazán a pénztár után kezdődik, ott, ahol a hosszú áruházi séta után a kedves vásárlók megpihennek hotdogolni, kávézni, fagyigépezni. Olybá tűnik, az asztalok többségét lecserélték olyan pultokra, mint amikkel a jobb hentesboltokban találkozhatunk; szóval egyen a kedves vásárló állva, lehetőleg gólyalábon.  A gyerekek és az idősek kedvéért hagytak persze néhány ülőhelyet. Ezeket úgy lehet einstandolni, ha átkelünk valami hatalmas ragacson, ami a padlót borítja, és legalább verbálisan megküzdünk azokkal a vásárlótársakkal, akik a ragacsos padló helyett egy-egy plusz székre helyezik a frissen vásárolt szajrét. Mennek ám a viták rendesen, az alatt az 5-10 perc alatt, amíg a lányokban eltűnik a hotdog (Mirelle szerint a virsli sem olyan már, mint volt…) legalább négy hangosabb szóváltásnak vagyunk fültanúi. 

Gondoltam is, ha már kéri az IKEA, hogy osszam meg velük a véleményemet, meg is osztom. Elügettem tehát a véleménydobozhoz, aminek a tetején használt tálcák halmozódnak … Ugyanis nincs hely a tálcáknak… Vagy nem triviális, hogy hova kell vinni őket. Én se találtam. Szemetest igen, (szelektívet), de igencsak keresgélni kell.

A "vásárlás élményével" és a megvásárolt haszontalanságokkal gazdagodva szinte menekültünk az autóhoz. Persze menekülni se könnyű, mert ha valaki a kijárat feliratokat követi a mélygarázsban, akkor visszajut kiindulási helyére…

Wazze.  Vagy hogy Te is megértsd, kedves IKEA: Jäklar. 

Mert a férjemnek bizony megvan a véleménye, néha kissé vaskos, de alapjáraton jogosan hőzöng, ha valami nem kedvére való és nagyon tud lelkesedni, ha arra érdemes a hely vagy az étel, ami a tányérjára kerül.

Noszogatom is már egy ideje, hogy blogoljon s most meghívtam, hogy ossza meg a bloggerekkel, olvasókkal a véleményét. Ne má' nekem kelljen tolmácsolni.

Úgyhogy ezentúl néha fel fog tűnni egy-egy veretesebb írásmű, amiben a család feje kívánja megmondani a magáét. 

Szombaton megünnepeltük a lányok apját.

A hölgyeket csütörtökön elszállítmányoztuk a Mucihoz, ahol mininyaralásban részesültek. Mi meg ügyeket intéztünk, nagyokat aludtunk, részemről sokat olvastam (végre befejeztem a brutalitásában zseniális Don Winslow könyvet), majd szombat délelőtt bevettem magam a konyhába és sütöttem-főztem estig.

Mire a barátaink megjöttek, a húsok kivételével minden készen állt…

Készítettem paradicsomtortát, rozmaringos lepényt Lilahangya receptje alapján, csináltam egy nagy tál horiatikit, sütöttem csokitortát és egy Pavlovát. Este meg megsütöttük a kakukkfüves csirkecombokat és a fiúk is beizzították a tüzet a marhafelsálnak. 

Receptek:

Paradicsomtorta

Rozmaringos lepény

Horiatiki

Csokitorta

Pavlova

Hosszú, élményekkel teli hétvégénk zárásaként két három komment és két három díj várt itthon Endíviától, Konoktól és Zsúrkenyértől.

A Nők lelkesek, három nap Mucinál töltött távollét után nekünk is szoknunk kell a hihetetlen szóáradatot, az örök figyelmet követelő kék szempárokat, a ránk kulcsolódó lánykakezeket.

Aztán lassan lefejtjük magunkról a hölgyeket, kakaóval tömjük, pizsamába bújtatjuk őket. És ebben a kissé eufórikus állapotban egyszer csak azzal szembesülök, hogy ketten is érdemesnek tartanak arra, hogy bekerüljek ebbe a Kreatív blogger díjesőbe.

Kreativitás: furcsa, sose voltam az a kézügyes gyermek, bár varrtam, meg 20 éves koromig mániákusan legóztam (tavaly karácsonyra is egy nagy doboz Creative lego-t kértem), szeretek Ikea bútorokat szerelni és épp tegnap fugáztam ki a konyhát, szóval valahol bujkál bennem némi kreativitás, ennek ellenére kissé irigykedve nézem Babyface csigafülbevalóit, saját alkotású képkereteit, nézem Irisz fantáziavilágát, figyelem az Agave kiadó lelkes csapatát, ahogy felépítenek valamit, ami eleddig nem volt, irigylem Ángi szervezőképességét és tetszik az ahogy Anna-Rékáék vezetik az életüket.

Nekik szeretném továbbadni a díjat. Babyface-t nem linkelem, mert nem szeretné, de ettől a díj még ugyanúgy megilleti.

S még egyszer köszönöm szépen Endívia, Konok és Zsúrkenyér!