Smacznego!
Ez annyit tesz lengyelül: Jó étvágyat! Egészségedre!
Hát étvágy volt. Már hetekkel az út előtt gyomorilag edzettünk…
Igen, a góral gasztronómia igazi nehézágyúkat tartogat. Nem az a franciás, öntettel körülölelt 2 grammnyi valami, amit szigorúan kisujjeltartva lehet fogyaszatni, hanem kifejezetten tunkolnivaló, kanállal belapátolható ételekből lehet választani. De az egésznapos túrázás után, nem is nagyon vágyik másra az ember.
Szögezzük le azonban, hogy a rusztikusság nem megy az ízek rovásásra. Nem holmi betonkockaméretű, ízetlen kalóriabombákról van szó, hanem gondosan megalkotott salátákról, jól fűszerezett grillhúsokról és ízes egytálételekről.
Gyerekkoromban, amikor a szocializmus vívmányaként totális élelmiszerhiány volt Lengyelországban, nem volt ekkora választék. Volt az úton meg útfélen kapható kecske- és tehénsajt, zurek (krumplileves), barcz czerwony (céklaleves), fasolka (nagyszemű fehér paradicsomos bab, kolbásszal), bigos (lengyel székelyképoszta), fritki (sültkrumpli), pstang (pistráng), rebarbara kompót és nagy ritkán kotlet (szelet hús kisütve).
Aztán jött a változás és hirtelen olyan mennyiségű étel lett a korábban kifosztott üzletekben, éttermekben, ami értelemeszerűen magával hozott egy választékbővülést. Új ízek jelentek meg az étlapon, főleg hús. Kolbászok, hurkák, csülök (golonko), amiket finom szószokkal, alufóliában sült krumplival és érdekes salátákkal kínálnak (mazsolás káposztasaláta, citromos, édes répasaláta, céklasaláta).
A mostani út alkalmával is nagyságrendileg végigettük a kínálatot. Nekem gyerekkori vonzódásom van a barczhoz meg az egytálételekhez, a fiúk érthető okokból inkább a húsokat favorizálták. A lányok meg boldogan és elégedetten kóstolták végig a választékot.
És amiről még feltétlenül meg kell emlékeznem: a sültzsíros kenyér. Ez előételként rendelhető a legtöbb étteremben. Húsdarabokban gazdag sült zsírt hoznak ki, meg azt a jó sűrű kenyerüket. Sajnos kihagyhatatlan.