MIRELLE Atelier

Mirelle úgy gondolja, én csak chilit tudok főzni. Tévedni csak annyiban
téved, hogy valójában azt sem… Agglegénykoromban persze mindenfélét
főztem magamnak, nekem ízlett is, de sose mertem volna vállalni annak
rizikóját, hogy valaki másnak is feltálaljam ételkölteményeimet.

Aggódtam is, hogy mi lesz belőle, mert alapvetően mindent bele jellegű
főzőművész vagyok: amit fellelek a konyhában, az megy a
lábosba-serpenyőbe, aztán majdcsak lesz belőle valami. Most pedig a
rendelés konkéten chiliről szólt.

1 kg darált sertéscomb

3 közepes vöröshagyma

6 gerezd fokhagyma

2 doboz hámozott paradicsom

2 doboz vörösbab-konzerv

1 doboz fehérbab-konzerv

frissen őrölt feketebors

1-2 darabka fahéj

só

10 dkg füstöltszalonna és szalonnabőr

1 doboz morzsolt kukorica

1 csokor újhagyma (zöldje is)

Chili fűszerkeverék (chili, oregano)

2 dl paradicsompüré

Az erősebb verzióban:

chilipaprikák (egyben)

egészbors

Kiegészítő extrák:

tortillachips

tejfel

reszelt sajt

Előkészítés:

Meghámozom, megtisztítom, apróra darabolom a hagymát, fokhagymát. A konzerveket szakszerűen kinyitom, a fedelüket kidobom a kukába
(szelektív hulladékgyűjtés esetén a fémek közé). A darált húsos csomagolásról szépen lefejtem a fóliát, és a hús aljára
tapadó celofánt is eltávolítom.

Kérek Mirelle-től két alkalmas lábost, amit elhelyezünk a platnin. Az
egyikben készül az én chilim, az igazi, a másikban a női verzió, ami
ugyebár kevésbé csípős.
Teszek beléjük kevéske olajat, vizet.
Dinsztelem (ajjaj, ez nagyon szakszerű) a hagymát, fokhagymát, pirítok
egy  kis szalonnát. A húst beledobom a fazekakba és kifehérítem.

 

Amikor fehér a hús, szétosztom a konzervek tartalmát (bab, kukorica,
paradicsomkonzerv) a két lábosban.
Összekeverem, elkezdem főzni. Főzés közben  fűszerezem, az egyikbe mindent bele, hadd csípjen kétszer
is, a másikat épp csak. Néha megkóstolom, hogy már ehető-e, és amikor már nagyon éhes a család,
megkérem Mirelle-t, hogy tálalja.

 

Tegnap nem kellett főznöm. Zebu bácsi isteni chilije pont elegendő volt ebédre. Így viszont bennem ragadt egy adag alkotási vágy, ami végezetül egy süteményben materializálódott.

Jól tette.

A Nőkkel a kanapéra gömbölyödve, nagy egyetértésben befaltunk két hatalmas szeletet. 

Megállapítottuk, hogy érdemes a dolgot gyakorta reprodukálni.

Kakaós linzertorta

15 dkg finomliszt

10 dkg rétesliszt

1/2 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

csipet só

10 dkg cukor

1 tojás

2 dkg holland kakaópor

15 dkg vaj

A szárazanyagokat egy tálba összekeverem, hozzáadom a vajat, elmorzsolom, majd a tojást hozzáadva rugalmassá gyúrom a tésztámat.

A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tésztát 2/3-1/3 arányban ketté szedem. A nagyobbik darabot kinyújtom és egy pitetálba fektetem. Megkenem jó tavalyi házi baracklekvárral (nem szabad vele spórolni!!!!), majd a maradék tészát is kinyújtom, felcsíkozom és berácsozom vele a lekváromat.

40 perc alatt készre sütöm.

A franciasaláta nem csak az ünnepekkor vethető be, hanem akkor is, amikor már nem csúszik a kevert saláta, nem kell a főzelék, de mégis ennénk egy nagyobb adag zöldséget, gyümölcsöt.

2 nagyobb alma
30 dkg sárgarépa
30 dkg krumpli
1 kis üvegnyi csemegeuborka
30 dkg zöldborsó

2 dl majonéz
3 dl 20%-os tejföl
2 dkg porcukor
2-3 mk mustár
csipetnyi só
frissen őrölt fekete bors

A krumplikat megpucolom, kis kockára vágom, a sárgarépát megpucolom, s apró, kockára emlékeztető darabokra vágom. A krumplit és a sárgarépát egy nagyobb lábasba vagy gőzpárolóba teszem. Hozzáadom a fagyasztott zöldborsót és enyhén sós vízben megfőzöm/megpárolom. Amíg készülnek a zöldségek, addig a csemegeuborkát és a megpucolt, kicsumázott almát is nagyjából a többivel azonos méretű kockára vágom.

A majonézt alaposan kikeverem a tejföllel, hozzáadom a porcukrot, egy kevés sót és egy pici borsot is adok hozzá, majd még egyszer átkeverem, hogy a krém homogénné váljon. A mártáshoz hozzáadom az almát, az uborkát, a krumplit, a sárgarépát és a borsót. Óvatosan, hogy meg ne törjenek a zöldségek, az egészet átforgatom, majd a tálalás előtt, néhány órára a hűtőbe teszem.

Később a férjemnek is megmutattam,
hogy hogyan is kell Solymárnál lekanyarodni, hogy elérjük a
csárdát. Visszajáró vendégek lettünk. Aztán vittük a Nőket
is (hogyan együnk jéghideg halászlevet, féléves babákkal
megspékelve), majd a hely valamiért feledésbe merült.

Úgy egy hónapja halra vágytunk.
Családilag. Bennem erősen körvonalazódott egy harcsa halászlé
iránti vágy, A férjem bármikor kapható egy jó kis hekkre,
belsőséges hallére, bármire, a Nők meg alapból imádnak
étterembe járni. Így aztán kellően nekiöltözve bevágódtunk
az autóba és Pilisszentivánig meg se álltunk. A hely semmit se
változott. Átható ételszag, kicsit idejétmúlt dekoráció, a 80
éveket idéző csárda-feeling.

A belső terem tóhoz lehető
legközelebb eső, fűtőtesttel kecsegtető asztalához ültünk.
Testületileg halászlére vágytunk. Főételnek a Nők lazacot
kaptak, mi meg – amíg még van rá lehetőségünk – libamájat.
Szőlőmártással.

A halászlé hibátlan volt. Kellően sűrű,
ízes, színében kifogástalan. A hozzá kínált kenyér is hozta a
kívánt minőséget. Hatalmas szeletekre kanyarított házikenyeret kaptunk.

A Nők lazaca finom volt, valami szószt
nyugodt szívvel elviselt volna a fűszervaj mellett/helyett, de ettől függetlenül jó volt A
köretnek felszolgált rizs közepesre sikeredett, de ebben alapvetően én vagyok
rém finnyás.

A libamáj viszont valami egészen
fenséges volt. Maga az alapanyag már önmagában megkívánja a kiemelt bánásmódot,
amit a jelek szerint a szakácstól meg is kapott, nem volt gumis,
kellemesen omlott és a tökéletes összhangban volt a szőlőmártással,
valamint a házilag készített krokettekkel.

Ami a hely értékéből levont, az a kissé mufurc pincérünk, valamint az, hogy nem voltak képesek az egy főételt kétfelé tálalni, ehelyett nekem kellett az asztalnál zsonglőrködnöm, hogy Nők adagját elfelezgessem. De ezt is valamelyes kompenzálta a fizetőpincérünk, aki viszont láthatóan gyakorló apuka volt, így nem vette semmibe a lányok szóáradatát, hanem nagyon kedvesen elbeszélgetett velük.

Hétvégére, kirándulás mellé vagy csak úgy magában. 

Csali Csárda, Pilisszentiván