Kóstoló
Szombaton, a Colbert hídon tett tisztes sétánk után a Czinielbe vonultunk el, kipihenni a fáradalmainak. Pontosabban, én már a híd előtt megmondtam, hogy sütire vágyom, csak akkor még nem körvonalazódott bennem, hogy hol. A hídon még dédelgettem olyan kósza álmokat, hogy a pesti oldalon rögtön szemben találjuk magunkat egy tökéletes cukrászdával, aztán a sokféle kusza lehajtó, Káposztásmegyer gyér látképe észhez térített, így visszafordulva reálisabb helyszínt kerestem a lábzsibbadásomnak.
A Cziniel nyáron jól vizsgázott. A Nőknek és barátaiknak ízlett a desszert, mi a barátnőmmel élveztük, hogy a 4 gyerek a kert végi játszóházban tombol, míg mi csendesen kávézgatunk a külön bejáratú pogácsáink mellett.
A mostani vitrinmustránál megakadt a szemem az Ország Tortáján. Felhorgadt a kíváncsiságom és a gasztroblogger vérem: kértem egyet.
Nem kellett volna. Száraz, jellegtelen ízű, kissé nyögvenyelős desszertet kaptam. Az alkoholnak nyomokban sem leltem az ízét, a benne lévő töltőkrémek jellegtelenül ízetlenre sikeredtek, a piskóta enyhén száraz volt.
Hazaérve gyorsan rácsatlakoztam a netre. A recept mindenhol elérhető. Ergo valószínűleg az eredeti recept szerint dolgoznak. (Miért nem tennék?)
Mindenesetre most még egy helyen megkóstolom, hátha….aztán, ha ott se jön be, akkor szomorkásan tudomásul veszem, hogy az ország tortája nekem nem ízlik.
A Belfrit egyébként egy belga sültkrumpli-cég. Belgiumban 160 boltjuk
