MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A sajtótájékoztató után, egy kávéval a kézben támasztottuk a Dugattyús falát, beszélgettünk. Az élményről. A mi élményeinkről. Arról, hogyan változik az, hogy ki miben és hogyan tud feloldódni és mindannyian megfogalmaztuk ugyanazt. Ez a Bródy-nap attól lesz csodálatos, hogy minden számot ismerünk, hogy önfeledten merülhetünk el a múltunkban, és fedezhetünk fel új mélységeket a nótákban, találhatunk más, a mai énünkre jobban reflektáló finomságokat a szövegekben, megmutathatunk valamit a gyerekeinknek abból az önmagunkból, akivel – a ránk rótt szerepek okán -ritkábban találkozhattak, lehetünk hangosak, boldogak, mindezt együtt, azon a helyen, ahol pár évtizede nyaranta megélhetjük ezt a szabadságot.

2026. augusztus 9-én, a Sziget Fesztivál „mínusz egyedik” napján egy megismételhetetlen ünnepnek lehetünk tanúi. A Bródy Dalok Napja egy nagyszabású tisztelgés a magyar beat-zene atyja, Bródy János előtt, akinek sorai évtizedek óta velünk élnek a konyhai rádióktól a legnívósabb színpadokig.

Amikor a legenda és az újhullám találkozik

Gerendai Károly, a Sziget alapítója a sajtótájékoztatón kiemelte: egy lüktető, élő ünnep megteremtése volt a céljuk. A színpadon egymásnak adják majd a kilincset a hazai zene legmeghatározóbb alakjai. Elképzelni is nehéz ennél színesebb palettát: a klasszikus ikonok, mint Koncz Zsuzsa, Szörényi Levente vagy Presser Gábor mellett ott lesznek a mai generáció kedvencei, Azahriah, a Carson Coma, Beton.Hofi és Dzsúdló is.

“Ünnepelni szeretnék. Azt akarjuk megmutatni minden korosztálynak, mit jelent Bródy életműve a magyar kultúrtörténetben” – fogalmazott Gerendai.

Öt-hat óra tömény zenetörténelem

A maratoni, várhatóan 6 órás koncertfolyam során Bródy több mint 800 szerzeményéből válogatnak a készítők. A repertoárban helyet kapnak:

• Az Illés és a Fonográf korszakalkotó slágerei.

• Az István, a király elementáris erejű rockopera-részletei.

• Bródy mélyen személyes szólódalai és a más előadóknak írt ikonikus szerzeményei.

Novák Péter rendező és Závodi Gábor zenei producer arra törekedtek, hogy a dalok új, izgalmas értelmezést kapjanak. Jeles színművészek, köztük Törőcsik Franciska vagy az Örkény Színház társulata irodalmi mélységet adnak a szövegeknek, míg a fiatal zenekarok modern hangszerelésben mutatják meg a metaforák örök érvényességét.

A meglepetés a fináléban

Bár Bródy János korábban a visszavonulását fontolgatta a nagyszínpadi szerepléstől, az ünnep kedvéért kivételt tesz: az est fináléjában ő maga is a közönség elé lép. Ahogy ő fogalmazott: “A dalokat a legősibb művészeti formáknak tartom… minden dalban az üzenet a lényeges”.

Ez a nap rólunk szól: a közös múltunkról, a szabadságvágyunkról és arról a különleges kötelékről, amit csak egy jó dal tud létrehozni. Legyünk ott mi is, hiszen ezen az estén tényleg bebizonyosodik: a sokszínűségünk ellenére Bródy dalai alatt egyek vagyunk.

Időpont: 2026. augusztus 9.

Helyszín: Sziget Fesztivál, Nagyszínpad

Jegyek: Elérhetők a Sziget weboldalán (19.900 Ft-tól).

Federica Manzon legújabb regénye az Alma (magyarul: Visszatérés Triesztbe) az utóbbi évek egyik legfontosabb olasz irodalmi műve, amely a rangos Premio Campiello elnyerésével bebizonyította, hogy Triesztről lehet és kell is ma érvényes módon beszélni.

Az olasz kritikák egyöntetűen azért ünneplik az írónőt, amiért képes volt lefejteni a városról a Claudio Magris vagy Italo Svevo nevével fémjelzett klasszikus rétegeket, és helyette egy vibrálóan kortárs, mégis mélyen melankolikus víziót alkotott.

A történet középpontjában álló nő három évtizednyi távollét után tér vissza a szeles mólók közé, hogy átvegye apja különös örökségét, ám ez a hazatérés valójában egy kíméletlen szembenézés a balkáni háborúk árnyékával és a határok menti lét bizonytalanságával. A Manzon stílusa kristálytiszta, elegáns, amelyben a személyes dráma és a kollektív történelem traumái egymást erősítve alkotnak tökéletes egészet. Közben a szöveg lüktetése a tenger és a trieszti kávéházak halk morajlását idézi meg.

Trieszt ebben az olvasatban egy olyan érzelmi tér, ahol a múlt és a jelen határai elmosódnak, ahol az apa rejtélyes figurája a szabadság és a hontalanság jelképeként kísért az utcákon. A regény ereje abban a bátorságban rejlik, amellyel az írónő megmutatja, hogy az identitásunk nem kőbe vésett sors, hanem egy folyton változó mozaik, amit az emlékeink szilánkjaiból építünk meg újra és újra. A kötet atmoszférája egyszerre idézi a régi kikötő sós illatát és a modern Európa feszültségeit, miközben Almán keresztül megélhetjük azt a fájdalmasan szép folyamatot, amit a gyökerekhez való visszatalálás jelent. Ez a mű nem csupán a városról szól, hanem az emberi lélek azon határvidékeiről, ahol a szeretet és a bűntudat összeér, ahol a tenger végtelensége kínál egyetlen lehetséges vigaszt az idő megállíthatatlan múlása felett érzett bánatra. Federica Manzon könyve egy intellektuális és érzelmi iránytű azok számára, akik keresik a helyüket a világban és akik nem félnek belepillantani az emlékezet sötét kútjába.

(fordító: Magyarósi Gizella)

Rómát sokféleképpen lehet szeretni: a Trastevere kanyargós utcáiért, a Gianicolo-dombról elénk táruló naplementéért, vagy azért a sajátos, semmivel sem összetéveszthető életérzésért, amit csak az olasz főváros tud nyújtani. Amikor azonban 2025-ben híre ment, hogy a Via Condotti ékköve, a 265 éves Antico Caffè Greco lakatot tesz az ajtajára, egy pillanatra úgy tűnt, a város egy darabja most végleg elveszett. A legfrissebb olasz hírek szerint a sors is érezte, hogy ez azért túlzás, hogy megszűnjön Itália második legrégebbi és Róma legrégebbi kávéháza: Újranyit az Antico Caffè Greco!

Amikor megállt az idő a Via Condottin

A Caffè Greco nem csupán egy hely volt, ahol felhörpintettünk egy eszpresszót. Casanova itt tervezte hódításait, Keats és Shelley itt találtak inspirációt, Goethe a vörös bársonyszékeken pihente ki a római sétáit. Ez a kávézó több mint kávémérés, egy élő múzeum, falain több mint 300 műalkotással, és a levegőben még ma is ott vibrál a 18. század eleganciája.

A 2025-ös bezárás sokkolta a közvéleményt: a tulajdonos Izraeli Kórház és az üzemeltetők közötti hosszú jogi csatározás és a drasztikus bérletidíj-emelés után úgy tűnt, a kávéház áldozatul esik a modern kor kíméletlenségének. A turisták hónapokig csak a leengedett rácsokat és az üres kirakatokat láthatták a luxusüzletek szomszédságában.

Milánói elegancia menti meg a római legendát

A legújabb olasz gazdasági és kulturális lapok (mint az Italia a Tavola) arról számolnak be, hogy végre megvan a megoldás. Nem is akárki sietett a legendás kávéház segítségére: a milánói Savini – a Galleria Vittorio Emanuele II. történelmi ikonja – tett komoly, 26 évre szóló üzemeltetési ajánlatot.

Ez a házasság már papíron is tökéletesnek tűnik. A Savini család szakértelme garancia arra, hogy a Caffè Greco nem válik egy újabb jellegtelen turistacsapdává, hanem megőrzi azt a méltóságot, amiért az UNESCO és az olasz kulturális minisztérium is védetté nyilvánította az épület belső berendezését.

Mi vár ránk az újranyitás után?

A jó hír az, hogy a kávéház lelke, vagyis a bútorok, a festmények és a patinás bárpult maradnak. Mivel a belső tér műemléki védelem alatt áll, az új üzemeltető semmit sem változtathat az enteriőrön. Így amikor legközelebb belépünk, ugyanaz a vörös bársony és ugyanaz a varázslatos, kissé dekadens hangulat fogad majd minket, mintha csak az időben utaznánk vissza.

Az újranyitás pontos dátumát még homály fedi, de a tárgyalások az utolsó szakaszba értek. Addig is, mi már elkezdhetjük tervezni a következő római hétvégénket. Mert tudják, ahogy a híres festő, Giorgio de Chirico mondta: „A Caffè Greco a legjobb hely a világvége kivárására.” Szerencsére úgy tűnik, a világvége helyett egy új fejezet kezdődik ezen a különleges helyen. Mi pedig ott leszünk, hogy az első csésze gőzölgő kávéval köszöntsük a visszatérést.

Krasznahorkai úgy lett Nobel-díjas, ahogy egy békés nyári délután tovaszáll. Maradt is bennem bőven hiányérzet, furcsa volt Párizsban látni, hogy a legeldugottabb könyvesboltok is külön kirakatot és szekciót szentelnek a magyarnak, aki 2025-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, itthon meg talán csak a Magvető raktárkészletét érintette a hír. Éppen ezért örültem annak a kezdeményezésnek, amellyel az irodalmi kávéház jelzőt méltán viselő Centál rukkolt elő, hogy az évezredünk magyar irodalmi Nobel-díjasairól, Kertész Imréről és Krasznahorkai Lászlóról méltó módon megemlékezzék. A márványba vésett és bronzba álmodott emlékezet helyett az életigenlés egy oly kedves módján, monodesszertek formájában teszi a kávéház mindennapjainak részévé a világhírű magyar elméket, büszkén mutatva turistának és magyar vendégnek egyaránt: nem csak a múltunk van tele kiemelkedő alkotókkal, hanem a jelenünk is.

A Centrál Grand Café elkötelezettsége túlmutat a betérő vendégek edukációján, a falai között született és a magyar valóságban gyökeredző szellemi örökség megmutatásával a jövő nemzedékét is meg kívánja szólítani. A fiatalok számára kidolgozott programok keretében a diákok Lukács Zsolt tolmácsolásában ismerkedhetnek meg a Nobel-díjasok életének legfontosabb állomásaival, életművük valódi nagyságával.

A részvételhez szükséges regisztráció a kávéház dedikált felületén történik, ahol a középiskolás csoportok 2026 szeptemberétől foglalhatják le a korlátozott számban elérhető ingyenes időpontokat. Az előadás vizuális és ízbeli kiterjesztéseként a látogatók megtekinthetik a két írónak szentelt életműasztalt, ahol a tárgyi emlékek mellett a díjátadó gálák ihlette desszertek is főszerepet kapnak.

A kávéház kínálatában megjelenő édességek ugyanis nem csupán dekoratív elemek, a stockholmi bankettek hangulatát idéző műalkotások, amelyek közül a mascarponés vadmálna Krasznahorkai László 2025-ös sikerét hirdeti, míg a vaníliás körte Kertész Imre 2002-es elismerése előtt tiszteleg.

2002-ben a Nobel-bankett desszertje egy vaníliás posírozott körte volt, amelyet narancsos mascarpone-krémmel és ropogós mandulaforgáccsal tálaltak. A kreációt a svéd gasztronómiai hagyományok és a francia klasszikus desszertek találkozása ihlette, különös tekintettel a téli gyümölcsök és a lágy krémek harmóniájára.

A 2025-ös gálavacsora záróakkordja egy mascarponés vadmálna-kompozíció volt, amely a svéd erdők ikonikus gyümölcsét, a málna és a vadmálna intenzív aromáját állította középpontba. A desszert szerkezetét egy könnyű mascarpone-mousse és egy édes-savanykás málna-redukció adta, amelyet északi fűszerekkel és egy vékony, ropogós réteggel tettek rétegzetté. 

Az Irodalmi Zsúr sikerszériája bebizonyította, hogy a klasszikus értékekre továbbra is hatalmas az igény a hazai oktatásban. A program bővülésével a Centrál továbbra is a kultúra élő bástyája marad, ahol a Nobel-díjasok öröksége újabb és újabb fiatal elmék számára válik inspirációvá.

A pro bono élmény irodalomóra 2026 szeptemberétől foglalható az erre a célra létrehozott aloldalon: https://centralgrandcafe.hu/nobel-dijas-orokseg/