Barokk kertek kicsiknek és nagyoknak – Schloss Hof, a kastély, ahol a gyerekek és a felnőttek is megtalálják a számításukat

A tökéletes családi kirándulás a legtöbb esetben nem több mint egy oximoron, ahol vagy a felnőttek unatkoznak műanyag mászókákkal felszórt, esztétikailag értékelhetetlen tereken, terekben, vagy a gyerekek vesztik el – alapvetően jogosan – a béketűrésüket az őket meg nem szólító, kegyeiket nem kereső programok során. A Schloss Hof elegánsan hidalja át ezt a problémát, megadva mindenkinek, ami jár, itt a 18. századi főúri luxus és a 21. századi szülői túlélési stratégiák tökéletes szimbiózisban léteznek. Míg a gyerekek biztonságos, ingergazdag környezetben merítik le az energiatartalékaikat, addig a felnőttek nyugágyakból, egy kiváló kávé mellől szemlélhetik a tájat, némi elégtétellel nyugtázva, hogy a barokk kornak is megvoltak a maga szépségei, amit érdemes a mostani létezésünkbe is beemelni.

Az autentikus majorság és a szülői tehermentesítés

Schlosshofon a több mint húsz éve tartó revitalizáció során nem egy múzeumot hoztak létre, hanem egy autentikusan működő majorságot. Savoyai Jenő idejében a birtok háromszáz embert látott el, működött itt asztalosműhely, sörfőzde, vadkonyha, és bár a sajtmestereket Svájcból hozatták, az ő üzemük egy szomszédos faluban, a beszédes nevű Milchhofban kapott helyet.

Ami egykor tehénistálló volt, az ma a birtok kiváló éttermeként funkcionál, de a stratégiailag tökéletesen elhelyezett kávézók – a játszótér melletti és a kastélykávézó – is azt a célt szolgálják, hogy a kísérők is élvezzék az ittlétet, ne csak túléljék a napot. A padok, székek és nyugágyak hálózata egyértelmű üzenet, itt a felnőttek pihenése is legális.

A területen több mint 250 állat él – lovak, kecskék, birkák és az osztrák-magyar fehér szamár populációjának laza tíz százaléka –, a haszon- és fűszerkertek mellett pedig a rózsakert nyújt esztétikai menedéket.

A gyerekek számára a vizes ösvény és hatalmas játszótér, az állatsimogató és a futóbicikli-pálya garantálja, hogy az élménygazdag nap után az esti altatás már ne okozzon gondot.

A víz, mint a legnagyobb barokk flex

A hétteraszos barokk kert lelke a víz, de a 18. században egy szökőkutat üzemeltetni komoly logisztikai rémálom volt. A versailles-i mintára épült kerttel Savoyai Jenő magát a Napkirályt, illetve annak udvarát akarta másolni. Ehhez a víz három és fél kilométerről, a groissenbrunni forrásokból kialakított műtavakból érkezett, kifúrt fatörzseken keresztül.

A domborzati viszonyok miatt a legalsó szökőkút vízlövellése volt a legmagasabb, de a korabeli fenntarthatóság – vagy inkább a technikai korlátok – okán a rendszer nem működött folyamatosan. A víz afféle attrakcióként volt látható, nagyjából tíz percig lövellt és zúdult, kizárólag akkor, amikor a fontosabbnak ítélt vendégek megérkeztek. Hogy a nyomást tovább növeljék, a tó mellé víztornyot is építettek, és abba emelték fel a vizet.

Éppen a vízhiány volt az, ami miatt alapkövetelmény volt, hogy maguk a szökőkutak szárazon is pazarul mutassanak. A revitalizáció során gondosan ügyeltek ezekre a részletekre is, a ma látható kastélyparki elemek egy kivételtől eltekintve mind eredetiek, csak a legnagyobb szökőkút szoborcsoportja másolat, de ott az engedmény oka is megvan, tudják hova került az eredeti szobor. A helyreállításhoz Canaletto korabeli festményét is használták, de mivel a művész – annak ellenére, hogy igen aprólékosan kidolgozott műveket hagyott maga után – az utókor minden kérdésére azért nem tudott válasszal szolgálni, így van, ahol számítógépek segítségével próbálták meg például az egyik szökőkút domborműveit helyükre illeszteni. Mindezt a kertet őrző szfinxek kicsit lesajnáló tekintete mellett, akik mindent túléltek, ők még látták magát Savoyait is.

Méregdrága virágok és üvegszilánkos ágyások

A barokk pompa nem ismert határokat, ha a külcsínről volt szó. A nemesített növények ellenben annyira drágák voltak, hogy egy kisebb tavaszi szegfűcsokor árából akár egy egész házat fel lehetett építtetni. Éppen ezért a parterekben virágokból kevesebb volt, a lenyűgöző mintákat adó ágyásokat fekete szénnel, vörös téglatörmelékkel és fehér márványkaviccsal töltötték fel. Ahol még ennél is nagyobb csillogásra vágytak, ott a márványt a korban elképzelhetetlenül drága üveggel helyettesítették.

A kastély és a sokat látott terek

A kastély számos átalakításon ment keresztül. A reneszánsz árkádokon még felfedezhető a Plank család címere, akiktől Savoyai a birtokot megvásárolta, mielőtt a neves építésszel, Hildebrandttal kibővíttette volna. A belső terek és a kert közötti átmenetet a Sala Terrena biztosítja. Ez a lenyűgöző, egykor aranyozott stukkókkal díszített tér Savoyai idejében még nyitott volt, és a herceg előszeretettel költötte el itt a reggelijét a felkelő nap fényében. Később a lovasiskola használta az épületet, a termet pedig praktikus okokból tornateremmé fokozták le, a stukkókat természetesen mind egy szálig leverték, így a jelenlegi állapot már a gondos helyreállítás eredménye.

Intrikák, desszertek és a barokk kert titkai

A kastély bútorozatlan szárnyában kapott helyet a barokk kerteket bemutató időszaki kiállítás, közvetlenül a császári lakosztály, a kápolna és Mária Terézia özvegyi lakosztálya mellett. A tárlat nemcsak a növényekről és a vízrendszerekről szól, hanem az összképről, a szigorú szimmetriában elrejtett apró, asszimetriákról, “easter eggekről”, valamint a sövényvágás és a pavilonépítés korabeli rejtelmeiről.

Az első terem rögtön a korszak legzaftosabb építészeti intrikájával indít. Savoyai Jenő ugyanis Harrach grófjától egyszerűen átcsábította a kivitelezőket, méghozzá irgalmatlan mennyiségű pénzzel. Amíg Harrach Nápolyban volt helytartó, egyszer csak levelet kapott otthonról, amelyben közölték vele: a herceg az egész stábját – beleértve Hildebrandt építészt és a kerttervezőt is – testületileg lenyúlta.

A kiállításon látható parter-makett megmutatja, hogyan állították össze a színeket és a virágokat azok szimbolikájának megfelelően. A luxus abszurd szintjét jól példázzák azok a csodásan festett, valódi virágokat ábrázoló desszertes tányérok is, amelyekből a vendégek csak kézzel ehető édességeket fogyaszthattak, nehogy az evőeszközökkel összekarcolják a méregdrága festést.

Az uralkodók kertészkedés iránti szenvedélyét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállított metszőolló, amely egykor a rózsákat imádó Mária Teréziához tartozott. A császári családban ugyanis hagyomány volt, hogy minden gyermek egy „polgári mesterséget” is tanult. Így Mária Terézia unokája, I. Ferenc Károly magyar király (illetve II. Ferenc német-római császár) a kertészmesterséget tanulta ki, amivel jócskán öregbítette a lelkes hobbikertész uralkodó hírnevét.

Szenvedélyes növénygyűjtő és kertész volt: a Hofburg egyik épületszárnyának tetején például tetőkertet alakíttatott ki, ahol üvegház, szökőkút és számos virágágyás kapott helyet. Itt nagyszámú pelargóniát és más egzotikus növényt nevelt, a tetőkert pedig valóságos menedéket és pihenést jelentett az uralkodó számára. Mária Terézia metszőollójához hasonlóan Ferenc saját szerszámai is máig fennmaradtak az utókor számára.

Vizes ösvény és modern fenntarthatóság

Míg a barokk kor a pazarlásról szólt, a birtokon ma a fenntarthatóság az úr. Ezt testesíti meg az a 2000 négyzetméteres, interaktív vizes ösvény is, amelyet a legkisebbek birtokolhatnak. Itt mezítlábas sétányon, kavicsokon lépkedhetnek, és csobogók mellett időzhetnek.

Saját szemükkel láthatják és tapasztalhatják, hogyan működtek a vízrendszerek a 18. században, mindezt úgy, hogy közben patakmederben futhatnak és vízpermettel játszhatnak.

A víz csak akkor áramlik, ha valóban használják, és semmi sem vész kárba: a felhasznált vizet újrahasznosítják a barokk kert öntözéséhez. Szemléletformálás, méghozzá igen élvezetes formában, miközben az árnyas fák alatt a kísérők is fellélegezhetnek.

Indul a szezon

A birtok nemcsak passzív szemlélődésre ad lehetőséget. A kicsiket és nagyokat tematikus, szezonális élményprogramok várják a vezetett sétáktól a kézműveskedésen át a barokk jelmezes titoknyomozásig és a pónilovaglásig.

Ezek mellett az idényt különleges, egyedi rendezvények is színesítik. Így például június 16-án futóversenyt rendeznek a kastély kertjében. Kis hercegek és hercegnők is futhatnak, különböző kategóriákban: 17.30 óra: az 1-3 éves korosztály 100 méteres futása, 17.40 óra: a 4-7 éves korosztály 300 méteres futása, 17.50 óra: a 8-11 éves korosztály 600 méteres futása, 18.00 óra: a 12-15 éves korosztály 900 méteres futása. A felnőttek 18.50 órakor indulnak, 5 és 10 kilométeres szakaszon futnak, illetve, ha valaki inkább gyorsgyalogolni szeretne, akkor 5 kilométeres távon indulhat. A gyerekek nevezési díja 7-10 euró között, a felnőtteké egységesen 26 euró. Nevezni online június 9-ig lehet, de a verseny napján a helyszínen is még fél órával a kezdés előtt némi felárral. A bevétel egy részét jótékonysági célra ajánlják fel.

A nyár fénypontjaként, augusztus elsején rendezik meg a Fények tánca című varázslatos nyári estét, ahol a barokk ünnepségek eleganciáját és pompáját idézik fel. Az est pezsgős fogadással és látványos barokk lovasbemutatóval kezdődik a díszudvaron. Az esti kastélyvezetés során zene, történetek és hangulatos fények idézik meg a barokk kor világát, miközben a látogatók időutazásra indulhatnak a kastély elegáns termein át. Az árkádos udvarban és a kastélyterasz bárjában élőzene, finom falatok és hűsítő italok várják a vendégeket. A programot artisták és egy izgalmas csillagászati előadás teszik még különlegesebbé. Az este folyamán a kastélyterasz ragyogó diszkóvá alakul át a csillagos ég alatt, ahol a zene és a fények varázslatos hangulatot teremtenek.

Ezek a programok tökéletes alkalmat teremtenek arra, hogy a család minden tagja megtalálja a maga számítását, és a nap végén mindenki kellemesen elfáradva hagyja el a Savoyaiak egykori birodalmát.