Party Sörkert Free – Római-part
A nyári életérzés városban történő megélésének egyik legjobb módja a Római. Mi is huszonéve éljük ezt a vibe-ot, a Nőkkel, kutyával, barátokkal, reggel, délben és este. De mióta már nagyon nem mindegy, hogy mit és hol eszem, azóta kissé nehézkessé váltak a fussunk le a partra enni egy lángost felvetések, amelyeknek pont a kérdésfelvetésben lévő spontaneitás lenne a lényege. Halat már találtam vegyes konyhán a parton, B megoldásnak az jöhetett szóba, de a lehetőségeim eddig itt nagyjából véget is értek. Most azonban a Római part éttermi részének kellős közepén megnyitott a kizárólag glutén- és laktózmentes tipik rómais fogásokat kínáló Party Sörkert Free és visszakaptam valamit a régi élményeimből. Például a választás lehetőségét és megtapasztalhattam azt, amire egy mentesen étkező a legjobban vágyik: a nyugalmat, tudván, hogy nincs keresztszennyeződés a konyhán, tehát nem lesznek olyan szerencsétlen véletlenek, amelyeknek az elkövetkezendő napokban én iszom meg a levét.
A hétvégi forgalom kellős közepén érkeztünk ebédelni a Party Sörkertbe, amelynek saját fedett, a dunai fövenyre kifutó teraszán alig találtunk helyet, boldogan evett itt Budapest apraja-nagyja. Társaságunkban két dedikáltan hendikepes kolléga mellett egy két bevállalós mindenevő és egy egyébként gluténérzékeny kutya is tartózkodott. Szerteágazó rendelésekkel bombáztuk a konyhát, meg persze számos kérdéssel, amelyek mindegyikére megnyugtató válaszokat kaptunk. A férjem elé egy mutatós darab kukoricalisztes hekk került, sokféle savanyúval és sült krumplival, a társaság kiskamasz naná, hogy egy minden földi jóval megpakolt hamburgerre kívánt rá, de lehetett marhahúsos wrappel is ünnepelni a vasárnapi ebédidőt.
Nekem a fix befutóm a magyaros feltéttel kínált lángos lett, amely a tejfölös-sajtos alapra kapott egy kis tupírozást pirított kolbászkarikákkal, lilahagymával, hegyeserőssel és fokhagymával.
Mellé hűtött italok és egy kis csapolt mentes sör ficcent a tálcára és már neki is kezdhettünk az árnyas asztalunkra pakolt lakomának.
Amíg ettünk, szemrevételeztük a parti életet, zajlott a klasszikus kutyás és biciklis korzózás, a Duna lágy hullámaiban nem csak négylábúak mártották meg hab testüket, hanem komplett családok érezték a kánikulában helyénvalónak a megmeriítkezést, piknikeltek a föveny árnyában és folyamatosan érkeztek és étkeztek a part teljes hosszán. Annyira magával ragadta a társaságot a végtelen lehetőségek korlátlan élvezete, hogy még desszertet is kértünk, igazi standos palacsintát lekvárral és édes túrókrémmel, illetve nutellás gofri is kellette magát (nem hiába) az étlapon.
Mi pedig elégedetten hümmögve falatoztunk, kérdezgettük egymástól, hogy mindenkié olyan finom-e, mint amivel épp mi vagyunk elmélyülve, apróbb morzsákkal és nagyobb katonákkal etettük az elégedett kutyát és megállapítottuk, hogy egy vállaltan mentes hely mennyire szükségeltetik minden ilyen közösségi étkezős galeribe.
