Gyerekkorom autodaféval felérő komolyzenei estéibe az Opera cselédlépcsőin való szüneti rohangászás mellett az olasz operák csentek élvezetet. Egyszer csak lett dallam, lett sztori és olyan dráma, aminek a cselekménye túlmutatott az egymással szemben álló felek felvonásokon át ívelő recitatívóján. Idővel pedig megérkeztek a 20. század végének azon alkotói is, akik képesek voltak felmérni a vendégigény […]
Hogy milyen út vezet a gödi Samsungból a Május 1. moziba? Meglepően rövid és egyenes. A zenefogyasztásomat hosszú évek óta organikusnak nevezhetjük, impulzusokra építek, nem a népszerű vagy a mainstream határozza meg, hogy milyen zenéket lakom be, hanem hogy hol és hogyan kapcsolódom hozzá. Az év eleji felfokozott létezésbe így pottyant be egy tiktok, magyar […]
Az egészet a nagybátyám szúrta el. 8 éves voltam, ültünk az Ág utcai nappaliban, hallgattuk az amerikai út élménybeszámolóját, amikor az unokatestvéreim erősen irigykedő pillantásától övezve előhúzta a táskájából azt a fekete kis csodát és átnyújtotta. Anya, aki gyerekkora automobilos fiaskója óta erős kétségekkel viseltetett a huszadik század találmányai iránt, már több kísérletemre megjegyezte, hogy […]
Kevés azonos lemezzel érkeztünk anno a közös háztartásba, de Leonard Cohen mellett a Csinibaba zenéje mindkettőnkkel jött. Nem csak a dalok miatt, a Tímár Péter által festett hangulat, a közösségi élmény, amit a dalok inspiráltak, amikhez megteremtődött a közeg vagy épp az hívta őket életre. Egyszóval addigra a Csinibaba már nem csak egy dúdolható butácska […]
