Matt Dinniman – A végítélet forgatókönyve
Matt Dinniman sorozatának második kötete, A végítélet forgatókönyve ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész letette a kalapácsot: a tutorialnak vége, a galaxis legnézettebb valóságshow-ja most kezd igazán kegyetlenné válni. Carl és a sérthetetlen önbizalmú Muffin hercegnő már nem csupán túlélők egy összeomlott világ romjai között, hanem sztárok, olyan versenyzők, akiknek minden lépését milliárdnyi földönkívüli néző figyeli. A kazamata azonban nem kíméli a közönségkedvenceket, a következő szint egy lepusztult város, ahol a romok között élőhalott cirkusz, groteszk küldetések és újféle kreatúrák várják a játékosokat.
A történet egyszerre rendkívül abszurd, meglehetősen véres és felettébb szórakoztató, miközben folyamatosan újabb és újabb őrült ötletekkel dobja meg az olvasót. A könyv egyik legnagyobb erénye továbbra is nagy hangsúly fektet a humánumra, hagyja felszabadultan nevetni az olvasót, és a sorozat védjegyévé vált fekete humor és groteszk világépítés mögött egyre erősebben jelenik meg a veszteség, a düh és az emberi kitartás története.
A folytatás egyik legizgalmasabb újítása a küldetések sorozata, a kazamata most már nem csupán szörnyekkel és csapdákkal próbálja megölni a játékosokat, hanem történetekbe, rejtélyekbe és morális dilemmákba kényszeríti őket. Ezek a küldetések néha kaotikusak, néha egészen bizarrak – például amikor a páros egy groteszk, fertőzött cirkusszal találja szembe magát –, de mindegyik egy kicsit mélyebb betekintést ad a galaktikus rendszerbe, amely az emberiség pusztulását szórakoztatássá alakította.
A második kötet kissé lassabban építkezik, mint az első rész, cserébe jóval nagyobb teret ad a világ és a karakterek kibontásának. Carl és Muffin kapcsolata tovább mélyül, az abszurd humor mögött pedig egyre világosabban kirajzolódik a sorozat egyik legfontosabb témája: hogyan maradhat valaki ember egy olyan rendszerben, amely mindenáron látványos tragédiát akar csinálni belőle. A könyv végére ismét felpörög az akció, és olyan fináléba torkollik, amely pontosan emlékeztet arra, miért vált a sorozat az utóbbi évek egyik legnagyobb kultikus fantasy-sikerévé.
A végítélet forgatókönyve talán nem ismétli meg teljesen az első kötet sokkját, de ugyanazzal a féktelen kreativitással, groteszk humorral és adrenalinnal viszi tovább Carl történetét. A kazamata mélyebb, a játék kegyetlenebb és minden jel arra utal, hogy ez a történet még csak most kezd igazán elszabadulni.














