Valami jó

 
Úgy érezem, mostanság az a karmám, hogy megvívja a harcaimat. Ezen a héten valahogy bőven akadt belőlük. Nem vagyok az a vérfeminista, de egy vita kapcsán megint szembesülnöm kellett vele, hogy a mai ötvenes férfi generáció is hordozza még magában apái beidegződését, s ezt egy elvek mentén zajló vitában sem átallja érzékeltetni.
A leveles történetet meg szerintem kellőképp kiveséztük a blogon. Ami nem azt jelenti, hogy mostanra megértettem, de legalább már túlléptem rajta.
Így aztán külön öröm volt Garffyka barátságos meglepetése. Nagyon szépen köszönöm!
 
"Ezek a blogok szerfelett
bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak
legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság
keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger.
Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc
embert.
"
 
Az én választottjaim:
 
1. Limara
2. FF Viki
3. Phzs
4. Horasz
8. Before
 
 
 
 
 
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Túl nagy falat



Úgy néz ki, hogy az ízutazó ikres
anyák kezdik megfeküdni a budapesti éttermek gyomrát. Egész
egyszerűen nem tudnak kezelni, egy olyan „problémát”, hogy 30
nő menne, vacsorázna és záróráig ott tengetné az életét.

Furcsa, mert az ember azt gondolná,
hogy egy 100-130 ezer forint közötti bevétel kedd esténként akár
még jól is jöhet.

Referenciaképp el szoktam küldeni, a
látogatásainkból született leírásokat, hogy az adott étterem
lássa, nem telefonbetyárral, hanem egy nagy és lelkes közösséggel
áll szemben.

Most épp a Rosensteint kellett hasonló
okokból lemondanom. Eleve az első diszpécseres kör is érdekesen
alakult, majd az üzletvezetővel való levelezésem se azt az
eredményt hozta, amit vártam, miszerint ír, hogy szeretettel
várnak.

Magam ajánlottam fel, hogy ha nem megy
az al la carte étkeztetésünk, akkor legyen szűkített étlap.

Erre egy alapjáraton udvarias, de
bosszantó levél érkezett, hogy mégis milyen árfekvésben
kívánjuk az étlapot.

Ad1: a weboldalon nem szerepelnek árak
(az okok ismertek)

Ad2: ha én lennék a vendéglős,
akkor egy középkategóriás anyagot állítanék össze, ahelyett,
hogy azt firtatnám, hogy mennyit kívánunk otthagyni.

Ad3: ha az utcáról esnénk be 30-an,
akkor azt hogyan kezelnék?

Ad4: az italfogyasztásunkról meg
végképp nem tudok nyilatkozni…

Arra meg egyáltalán nem tudok mit lépni,
hogy az asztalfoglaláshoz személyes megjelenést is kértek. Tudnám
minek….

(kép innen)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kefires lángos

Ha már vége a fánkszezonnak, de a hideg még kitart és az olaj is bírja magát a serpenyőben, akkor egyszerűen muszáj lángos sütni.

Az olajszag meg csak elül egyszer és egy alapos fürdés és hajmosás után, már senki se mondja meg rólam, hogy illegális lángosost üzemeltetek a lakásban.
 

Kefires lángos

25 dkg finomliszt

4 g száraz élesztő

1 kk só

1 kk cukor

2 dl kefir

1 tojás

A hozzávalókat beleömlesztem a kenyérsütő üstjébe és a dagaszt/keleszt program elejét lefuttatom. Az alaposan kidolgozott tésztát egy tálba borítom és a hűtőbe teszem, minimum egy fél órára.

A tésztát olajos kézzel pogácsányi darabokra tépkedem, és egy tálcára teszem őket.

2 ujjnyi olajat forrósítok, majd visszaveszem alatta közepesre a lángot. A tésztáimat ügyesen addig forgatom, amíg szépen elvékonyodik a kezeim között és az olaj tetejére illesztem. Mikor az alja már szépen színesedik, megforgatom, végezetül papírtörlős tálcára teszem.

Fokhagymával, tejföllel kínálom.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Il terzo cerchio

A múlt heti gasztrotúrám írásos nyomai itt lelhetőek fel.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS