A vasárnap délutáni
vártúránk után, a fellegekből aláereszkedve egyszerre akadt meg
a szemünk a férjemmel a Renaissance étterem bejáratán. "Középkori
játszóház a kisteremben". Mivel nekem már meg lett ígérve egy
jóféle sütemény, így értelemszerűen arra a döntésre
jutottunk, hogy jó lesz nekem egy kis középkori desszert is,
amíg a Nők eljátszanak a maguk kedvire.
Az étterem már 7 éve is
megvolt, amikor utószor erre vetett minket a sors. Azóta felfejlődni
látszik. Alapvetően turista bázisú hely, buszparkolóval,
körsétás-ebédes programajánlattal. De ez sem az étel minőségén,
sem a kiszolgáláson nem látszik. Valószínűleg szerencsés
időpontban (ebéd után/vacsora előtt) érkeztünk, mert csoport
alig, a pincérünk sem űzött. A jól sikerült vadasnak
köszönhetően nem voltunk túl éhesek, így a férjem egy
fácánlevest rendelt, jómagam egy tökös-mákos rétest kértem.
Az ilyen középkoriaskódó
éttermekkel két bajom van. 1: alapanyagaiban, elkészítésében a
jelen koron kívül semmihez nincs túl nagy köze. 2: mire
lefordítom magamnak, hogy mi van az étlapon, jószerével elmegy a
kedvem az evéstől.
A tökös-mákos rétest nem tudták
elferdíteni, de azt, hogy van hozzá mézes tejföl és egy kis
áfonya…na, azt valami olyan nyakatekerten írták oda, hogy
hosszas összevető elemzést követően, egy másik megfejtett
ételnév alapján okumuláltuk ki.
A leves gazdag, ízes volt,
eperlevéllel, zöldséggel és fürjtojással. A rétes szintén nagyon jól sikerült, nem volt száraz, se túl édes és kellemes szimbiózisban volt az őt ölelő
szószokkal.
A játszóház jellegében tényleg középkori volt. A Nők címerpajzsot színeztek, krumplinyomdával készítettek virágmezőket. Nagyon jól érezték magukat.
Összességében a hely jó, ha sikerül nem ebédidőben mennünk, félek, hogy egyébként az ottlétünkkor gyér forgalmú étterem, nyugdíjas németektől hangos. A kiszolgálás jó, az árak a budapesti étteremárakhoz edzettek számára nem tartogatnak meglepetéseket, az általunk kóstolt ételek finomak.
A hely egy vasárnapi séta margójára kellemesen ráfér.
