Babyface labdáját elkapni kész öröm. Már csak azért is, mert a válaszok fele már napok óta ott kavarog bennem, hisz év végén az ember akarva, akaratlanul egy kicsit visszanéz. Ami azt hiszem egy nagyon egészséges, bölcs dolog. A számvetésnek megvannak a maga veszélyei, de adott esetben az ember a végén elégedettem nyugtázza, hogy ja igen, azért mégiscsak történtek fontos és jó dolgok.
A konkrétságra nem teszek esküt, idén valahogy inkább folyamatok jellemezték az életemet.
1. Elkészült a
Könyv. Közel egy évi munka gyümölcseként novemberben a kezünkben tarthattuk, azóta meg csupa kellemes, kedves levelet kapunk. Úgy néz ki, hogy valami hasznosat sikerült összehoznunk.
2. A Nők elkezdték az ohodát. Meghatározó lépés volt a 24 órás szolgálat után. Szerencsére mindhármunk számára pozitív kicsengése volt/van.
3. A Blog. De ez szerintem evidens. Jó visszajelzéseket kapni, hogy baráti társaságokban témaszámba megy a blogom. Jó nézni, hogy Brunei-ig bezárólag sokan visszatérő olvasóim. Jó látni, hogy a barátaim, ismerőseim hogyan bátorodnak, jó a blogból kilépve, kvázi újságíróként is elkezdeni az első szárnycsapásokat.
4. Az utazásaim. Zakopane. Az összes ostoba vita ellenére. Porec. Az összes jellemgyengeség ellenére. Zakopanéban jó volt látni a lányaim piros képit, amint a méteres hóból szakítanak ki maguknak 1-1 golyónyit. Porecben jó volt látni, hogy mennyire magával ragadta őket a nyaralás. A többi meg nem számít.
5. A barátaim. Rá kellett jönnöm, hogy a tévedéseimet hátrahagyva sokkal több barátom van, mint gondoltam. Csak van, akivel nem tud a sors rendre összehozni. Éljen a net, éljenek a blogok! Persze azért valahol sajnálom, hogy nem tudok Cozunak gyakrabban palacsintát sütni és Babyface sincs kellő távolságban ahhoz, hogy egy kávé mellett kibeszélhessünk bárkit.
+1: ez ugyan 2007, de London azóta is folyamatosan dolgozik az ereimben.
