MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Még kaptam a piacon, de félek, hogy már nagyon a végét járja.

Idén ettük már nagyon sokféleképp. Készült vele galuska, tettem melegszendvicsbe, piadinába. Levest főztem belőle és úgy két hete még egy krumplipürét is megbolondítottam vele.

Azt kell, hogy mondjam mindenben tökéletes volt, de a legjobban a leves jött be mindannyiunknak. 

Csirkemellfilé roston, medvehagymás krumplipürével

1 csirkemell

füstölt maldon só

olívaolaj

7-8 nagyobb szem krumpli

20 szálnyi medvehagyma

5-10 dkg vaj

2 dl tejszín

só

A krumplit pucolom, kockázom, sós vízben megfőzöm. Mikor kész, akkor igen alaposan lecsöpögtetem, vajat adok hozzá és a krumplinyomóval krémessé nyomkodom. Visszateszem a tűzhelyre, tejszínnel selymesítek rajta. A medvehagymát laskára metélem, majd a krumplihoz adom. A krumplit félrehúzom, fedem.

A csirkemellet kifilézem, majd kettészedem. A húst ügyesen – egy nagy szakácskés segítségével – szétnyitom és egy kicsit keresztirányban bevagdosom, főleg a felső, hártyás felét. Kevéske tölgyfafüstös sóval bedörzsölöm.

Egy serpenyőben forrósítok egy pici olajat. (Anno egyszer az Ikeában vettem egy grillserpenyőt, erre a célra tökéletes, s ha jól láttam még mindig kapható.)

A csirkemellet a belső (nem hártyás) felével a serpenyőbe fektetem és addig sütöm, amíg átsejlik a rózsaszín húson a már fehérré vált belseje. Ekkor fordítok és néhány perc alatt készre sütöm.

Ennél omlósabb csirkemellet még egyikünk se evett. Egyszerűen így tökéletes. A medvehagymás krumpliról meg szinte kár írni, úgyis csak szuperlatívuszok csúsznának le a klaviatúrámról.

Amikor összeházasodtunk, a nászajándékok között, a sok pohár mellett egy öntöttvas wok is a háztartásunkba került. Már előtte is gyakran főtünk ezt-azt wokban, de ez az edény megérdemelte, hogy autentikus módon legyen felszentelve.

A menüsor részét képezte egy üvegtészta saláta is. Akkor találkoztam először az üvegtésztával. Azóta ritkán sodor össze vele az élet, de úgy hiszem vendégművészként olykor-olykor a jövőben is fel fog bukkanni a konyhámban.

Addig is egy kevés, amit jó ha tudunk róla: Üvegtészta, rizstészta, az ismeretlen vidék

Szerdán, Chef Rossana este nyolc körül megkönyörült a társaságon, és a hat óta rendületlenül szecskázó, gyúró, kavaró, töltő, tanuló társaságnak megengedte, hogy elkészítse a saját szendvicsét. Így aztán mindenki nagy lelkesedéssel vetette bele magát a tésztanyújtásba, állt sorba a száraz serpenyő előtt, tömte tele a kenyérkéjét minden földi jóval, amit Maki előkészített.

A szendvicsnek akkora sikere volt, hogy tegnap este, a biciklizéstől megfáradt Nőknek vacsorát kellett gyártanom, úgy gondoltam megnézem náluk mekkora sikert arat az olasz szendvics.

Grillezett piadina (4 személyre)

25 dkg finomliszt

1/2 zacskó sütőpor

2 dkg vaj

csipetnyi só

1,25 dl jó meleg víz

A sütőporos, cseppet sós lisztet elmorzsolom a vajjal, majd hozzáadom vizet. A tésztát összegyúrom, majd a deszkán jó néhány percig gyúrom, fóliába bugyolálom és minimum fél órát a hűtőben pihentetem.

Amikor lejár az idő, egy nagy serpenyőt a tűzre teszek, a tésztát 8 darabra vágom, sodrófával  körkörösre nyújtom, addig amíg a szélei fel nem pöndörödnek. Ezután forró serpenyőbe teszem és mindkét oldalán megsütöm.

Amikor az összessel kész vagyok, akkor megtöltöm sonkával, medvehagymával, sajttal, vékony szeletnyi paradicsommal. Félbehajtom.

A serpenyőt kis olivaolajjal kikenem és a félbehajtott szendvicseimet átmelegítem.

A dolog sikeresnek bizonyult, a Nők alaposan beettek.