MIRELLE Atelier

Ritkán, ha kevés az idő és valami laktató sósságra vágyom, akkor pizzát csinálok. Az utóbbi időben rájöttem, hogy ez is csak egy olyan étel, amivel kapcsolatban nincs szentírás. Az kerül bele/rá, ami épp a hűtőben, a zöldséges kosárban rejtezik, a teraszon nő, vagy csak pont kevés ahhoz, hogy mássá avanzsáljon.

Így aztán a múltkor egészen újszerű tésztát kísérleteztem ki, a feltét meg már az elgondolás pillanatába ízlett.

Mascarponés pizza, tarjával

25 dkg rétesliszt

25 dkg finomliszt

2 dl meleg víz

1-2 ek olivaolaj

2 csipet só

2,5 dkg friss élesztő

10 dkg mascarpone

Szósz:

paradicsompüré

1 kk bazsalikom

1 szál friss rozmaring összetörve

csipetnyi só

kevés cukor

Feltét:

5-6 szelet füstölt, főtt tarja

egy szűk maréknyi rukkola

lágy, füstölt sajt

1 közepes édeshagyma

A tésztát rábíztam a kenyérsütőre, de nem hagytam, hogy az egész programot végigcsinálja, a dagasztás után kikaptam a tésztát, közben beindítottam a sütőt.

A tésztából lehet egy vastag vagy  két vékony korongot csinálni, bár én most egy pizzára és némi grissinire vágytam. Aki két pizzára feni a fogát az duplázza meg a fent leírt feltétet. A paradicsompüré kapcsán meg direkt nem írtam mennyiségeket, ez az a dolog, amit bizony kóstolgatni kell, egyéni, hogy kinek milyen arányok válnak be.

A kinyújtott, jó esetben pizzatálcára vagy sütőpapíros tepsire helyezett, alaposan megkent és enyhén megpakolt pizzákat a kellemesen surrogó 190 fokos sütőbe tolom és addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik a tetején a sajt.

A hagyma beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a rukkola vitt némi extravaganciát a dologba, a mascarpone meg az olajjal vállvetve remek állagot biztosított a tészta számára.

Ahogy elnézem a levirágzó japáncseresznyét és a komoly, pattanós bimbókkal fenyegető orgonát: nemsokára főzhetem az én első spárgakrémlevesemet.

Tavaly a Bikák bűnei című írásomban már kitértem rá, hogy bűnös élvezeteimre mentségként használom, hogy tavaszi/nyáreleji lány vagyok, de az az igazság, hogy ilyenkor április környékén tényleg megpezsdül a vérem, helyemen érzem magam és hirtelen valahogy minden nagyon kerek.

Ilyenkor a legjobb a városban járni, a piacon bókálszni, könyvet bújni a bkv-n, a Napba fordítani az arcomat egy friss reggelen…szóval ilyenkor zsigerileg érzem, hogy ez az én időm.

Most megint pezsgek, élvezem a tavaszt és várom az én első spárgámat.

Spárgológia 

Képekben és szavakban is jó volt a húsvét. Először is tökéletes volt az időjárás. Kívánni se lehetett volna szebbet.

Aztán meg itt van, Gigi jóvoltából Felhőcske, a világ legbékésebb nyula, aki a nyitott, szoba közepére leállított dobozából szemléli a világot és esze ágában nincs távozni onnan.

Továbbá a múltheti balesetsorozat ellenére, itt van az én hős Anna lányom, aki immáron stabilan kerekezik össz-vissz két keréken. Alig néhány napja még voltak kétségeim, mert sajnos a kormány stabil irányban tartása nem minden esetben jött össze a hölgynek, így nehány borulás után abszolvált egy támfalat és egy rózsabokrot is.

De most már perfekt, nagy biciklista lett, aki ma a családi konvoj részeként letekert a Cserfalvihoz, majd a Határ út érintésével hazatekert. (Zsófia még a biztonságos négykerekes megoldásnál tart, de tele van speckó kunsztokkal.)

Arról már nem is beszélve, hogy hétvégén remeket grilleztünk a barátainkkal.

Eközben elkészült jónéhány kalács, egy kevés aszalt paradicsomos kenyér, némi zöldfűszeres zsemle, egy szilvás clafoutis, egy remek sonka és egyéb apróságok.

Most jönnek a munkás hétköznapok és apránként a recepteket is felpakolom a blogra.

Addig is:

Egy kicsit elköszönök. A következő néhány napban pihenünk, jókat eszünk, sokat biciklizünk, grillezünk a barátainkkal, aztán jövő héten visszatérünk. A Nők meg én.

Szeretnék minden blogomra tévedő olvasónak, az összes gasztrobloggernek, és ikresnek nagyon boldog húsvéti ünnepet kívánni.

A Nők lapján megjelent húsvéti receptek közül is már csak a desszertek vannak hátra.