Elkapott. Az erkélyről besuhanó, rozmaring bokrokon illatosodott szél, a szikrázó napsütés. Elvesztem, menthetetlenül nyaralni vágyom, tengert látni, semmittenni, várostróni, tengeren ringani.
Ehelyett jelenleg a téli ruhákat száműzöm a padlásra, helyet engedve az ezerszínben pompálló nyáriaknak, a könnyű selymeknek, a szellős vásznaknak, a földigérő múltidézőknek.
Közben Dalaras szól, zsályás-fokhagymás csirke ontja az illatát a sütőből és én lassan de biztosan vágom vissza a centit a nyaralásig.
Mostanság kicsit megmártóztam a még délebbi konyhák világában: Tajine, egy kis Marokkó
Még kaptam a piacon, de félek, hogy már nagyon a végét járja.
Idén ettük már nagyon sokféleképp. Készült vele galuska, tettem melegszendvicsbe, piadinába. Levest főztem belőle és úgy két hete még egy krumplipürét is megbolondítottam vele.
Azt kell, hogy mondjam mindenben tökéletes volt, de a legjobban a leves jött be mindannyiunknak.
Csirkemellfilé roston, medvehagymás krumplipürével
1 csirkemell
füstölt maldon só
olívaolaj
7-8 nagyobb szem krumpli
20 szálnyi medvehagyma
5-10 dkg vaj
2 dl tejszín
só
A krumplit pucolom, kockázom, sós vízben megfőzöm. Mikor kész, akkor igen alaposan lecsöpögtetem, vajat adok hozzá és a krumplinyomóval krémessé nyomkodom. Visszateszem a tűzhelyre, tejszínnel selymesítek rajta. A medvehagymát laskára metélem, majd a krumplihoz adom. A krumplit félrehúzom, fedem.
A csirkemellet kifilézem, majd kettészedem. A húst ügyesen – egy nagy szakácskés segítségével – szétnyitom és egy kicsit keresztirányban bevagdosom, főleg a felső, hártyás felét. Kevéske tölgyfafüstös sóval bedörzsölöm.
Egy serpenyőben forrósítok egy pici olajat. (Anno egyszer az Ikeában vettem egy grillserpenyőt, erre a célra tökéletes, s ha jól láttam még mindig kapható.)
A csirkemellet a belső (nem hártyás) felével a serpenyőbe fektetem és addig sütöm, amíg átsejlik a rózsaszín húson a már fehérré vált belseje. Ekkor fordítok és néhány perc alatt készre sütöm.
Ennél omlósabb csirkemellet még egyikünk se evett. Egyszerűen így tökéletes. A medvehagymás krumpliról meg szinte kár írni, úgyis csak szuperlatívuszok csúsznának le a klaviatúrámról.
