MIRELLE Atelier

A Sós helyre való készülődésünk a Nőknél a tetőfokára hágott. Eddig megelégedtek a dolog naponként felemlegetésével, aztán jött a "hány éjszakát kell még addig aludni"-projekt, mostanra azonban vad tervezgetésbe fordult át a dolog. Anna kombinál, tervez, Zsófi a képzeletbeli fagylaltgombócokat osztja, az úszószemüvegében strabancol a lakásban, vagy egész egyszerűen csak a tavalyi fotóalbumot bújja.

Én listákat írok, szervezem az életem, próbálok mindennel készen lenni és boldogan várom az egy hét nemfőzést.

Ám, mielőtt nekivágnánk a Sós helynek még elmegyünk Sóskútra, a Kapusztnyik fesztiválra, ahova az egyik szervező, Patocskai Niki hívott el.

A fesztivál most szombaton, június 13-án lesz, Sóskúton az Andreetti Károly iskolában. 

A kapusztnyik egyébként egy szlovák étel, a káposztás hajtóka.

(kép innen)

Mi van, ha marad egy kevés petrezselymes újkrumpli és üresen ásít a kenyérkosár? Na, ilyenkor születnek a legszebb házasságok. Most egy korábban már megénekelt, saját kifejlesztésű kenyeret készítettem, a maradék vajon párolt, petrezselymes újkrumpli megmentése végett…

Újkrumplis kenyér 

26 dkg rétesliszt

14 dkg finomliszt

1/2 tk cukor

2 tk só

1 dkg vaj

1,7 dkg friss élesztő (1/3 kocka)

1,6 dl langyos tej

15 dkg főtt krumpli

2 tk sikér

Az alapanyagokat összeöntöm a kenyérsütő üstjébe, a krumplival vagy bajmolódom, vagy csupán rábízom a kenyérsütő lapátjaira. A kenyeret sütőpapíros jénaiban sütöm., 200 fokon. Amikor már barna a teteje, kiszedem a jénaiból, és a sütőrácson kicsit hagyom, hogy a feneke és az oldala is megszínesedjen.

Napokig friss.

A fotózánál persze nem bírtam magammal és a még forró kenyeret szegtem meg…. s ez valjuk be látszik is rajta…

Tegnap két dolog találkozott a konyhámban. A felhasználásra váró közel 3 kilónyi dió és az üres kenyérkosár. A többi a véletlen műve. Meg persze a kissé felületes vásárlásom eredménye, mert mire már minden hozzávaló a kenyérsütő üstjében pihent rádöbbentem, hogy se friss, se szárított élesztő nincs itthon. Így aztán sütőpor került a tésztába.

Diós kocka

25 dkg finomliszt

25 dkg rétesliszt

8 dkg vaj

1 csomag sütőpor

1 marék dióbél

1/2 marék tökmag

1 kk őrölt rozmaring

2 csipet só

2 tojás sárgája

2 dl tej

Egy száraz serpenyőben megpirítom a dióbelet. Mikor már majd nem jó, akkor hozzáadom a tökmagot is.  A magokat egy mozsárba szórom és finoman megtöröm. A liszteket elkeverem a sütőporral, hozzáadom a fűszert, a sót, a tojások sárgáját és a tejet. Alaposan összedolgozom, majd végezetül a magokat is beledolgozom.

A tésztát kinyújtom, kockákra vágom, és 195 fokon addig sütöm, amíg szépen meg nem színesedik.

Gazdag aromájú kenyérkék születnek belőle.

Ez az az étel, amit nem fotóztam.
Több okból. Egyrészt mert egyáltalán nem fotogén, másrészt meg
pont nem voltam itthon, mikor a család nagyja szombati ebéd gyanánt
kivégezte.

Ám annak ellenére, hogy nem
látványos, nagyon finom.

A tavaszi friss, még zsenge
fejeskáposzta találkozása a kaporral, amit néhány falatnyi
kellően omlós hús kísér. Mennyei. Gyerekkorom óta nagy
kedvencem s a mai napig átzarándokolok érte anyához, ha
megpendíti, hogy épp ilyennel készül.

Ám a múltkor a heti
zöldségbevásárlásnál nem bírtam ellenállni egy
fejeskáposztának. Aztán felhívtam anyát, megértettem a készítés
mikéntjét és nekiveselkedtem ennek a korántsem bonyolult ételnek.

Lucskos káposzta

1 nagy vagy 2 kicsi zsenge
fejeskáposzta 

1 csomag kapor 

1 nagy pohár tejföl 

2 kk almaecet 

só 

1 ek finomliszt 

80 dkg sertéscomb vagy pulykamell 

1 fej vöröshagyma

A hagymát felkockázom, kevés olajon
megdinsztelem, majd a viszonylag nagy kockákra vágott húst
kifehérítem, kevés vízzel felöntöm és puhára párolom.

A káposzta külső leveleit leszedem,
nyolc darabra vágom, és egy nagyobb lábasba fektetem a darabokat.
Vízzel felöntöm, hogy ellepje, sózom és puhára főzöm. Kevés
ecetet is adok hozzá.

Amikor kész a káposzta, akkor
behabarom, kaporral megszórom. Hússal tálalom.

(kép innen)