Anna szerdán elhagyta az egyik plüssét az ohodában. Az össze Zsuzsinéni, a szomszéd csoportos Kinganéni, a dadus, már mindenki mindent felforgatott szerencsétlen ifjabbik Tókutya után, de sehol semmi…
A maradék három kutya, az ebehagyott hölggyel szomorkodik itthon.
Én meg gondoltam, hogy az ohodában lévő falra gyártok egy tacepaót.Holnap ki is szegezem, hátha…
Egy hete levélben megkeresett egy hölgy, aki olvassa a blogot, hogy szeretne megajándékozni egy GoodFood-dal. Ma találkoztunk. A magazin mellé, kaptam még egy csokornyi tavaszt is.
Kedves Krisztina!
Nagyon szépen köszönöm. 😉
Ma medvehagymavadászatra indulok. Rettegj Békási piac! Meg vágyom még néhány apróságra, így amíg a Nők az ohodát amortizálják, addig én gyorsan begyűjtök ezt-azt.
Anna az utóbbi időben nagy barátságot ápol egy Barnus nevű kisfiúval. A múltkor egy veszekedésünk végén (komolyan olyan vitáink vannak, mintha kamasz lányom lenne) közölte, hogy az ő szíve össze van kötve Barnuséval és mivel én neheztelek a pocsék magaviselete miatt, most ez a szent kötelék megszakadt, mert összetört a szíve.
Szerencsére reggelre friss szívre tett szert és a kötelékek is újra helyreálltak. Ennek jegyében, szerdán már nagy egyetértésben dobálták homokkal és kővel az ohoda ablakait…
Mindeközben a szőke ciklon – a tél végére való tekintettel – végleg legyalulja a bakancsa orrát egy kétéveseknek tervezett motoron…
Szóval ma minderre nem gondolok, csak kicsit kiszagolok a piacra, megmerítkezem a húsvét előtti kínálatban, belefeledkezem a lángos illatába, eljátszom a készíthető ételek gondolatával.
Addig is egy kis panna cotta.
(A Napsugár csoport kóstol; üzemlátogatás a Cserfalvi cukrászdában.)
