MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

Képekben és szavakban is jó volt a húsvét. Először is tökéletes volt az időjárás. Kívánni se lehetett volna szebbet.

Aztán meg itt van, Gigi jóvoltából Felhőcske, a világ legbékésebb nyula, aki a nyitott, szoba közepére leállított dobozából szemléli a világot és esze ágában nincs távozni onnan.

Továbbá a múltheti balesetsorozat ellenére, itt van az én hős Anna lányom, aki immáron stabilan kerekezik össz-vissz két keréken. Alig néhány napja még voltak kétségeim, mert sajnos a kormány stabil irányban tartása nem minden esetben jött össze a hölgynek, így nehány borulás után abszolvált egy támfalat és egy rózsabokrot is.

De most már perfekt, nagy biciklista lett, aki ma a családi konvoj részeként letekert a Cserfalvihoz, majd a Határ út érintésével hazatekert. (Zsófia még a biztonságos négykerekes megoldásnál tart, de tele van speckó kunsztokkal.)

Arról már nem is beszélve, hogy hétvégén remeket grilleztünk a barátainkkal.

Eközben elkészült jónéhány kalács, egy kevés aszalt paradicsomos kenyér, némi zöldfűszeres zsemle, egy szilvás clafoutis, egy remek sonka és egyéb apróságok.

Most jönnek a munkás hétköznapok és apránként a recepteket is felpakolom a blogra.

Addig is:

Egy kicsit elköszönök. A következő néhány napban pihenünk, jókat eszünk, sokat biciklizünk, grillezünk a barátainkkal, aztán jövő héten visszatérünk. A Nők meg én.

Szeretnék minden blogomra tévedő olvasónak, az összes gasztrobloggernek, és ikresnek nagyon boldog húsvéti ünnepet kívánni.

A Nők lapján megjelent húsvéti receptek közül is már csak a desszertek vannak hátra.

Megkezdődtek a húsvéti előkészületek.

Ám mielőtt nekiállnék sonkát főzni, tojást festeni és kalácsot fonni, még egy kicsit rádiózom. Ma este az éttermekről beszélgetünk, Gödöllőn, a Pelikán Rádió Holdvilág című adásában, este 8-kor. 

Tegnap este, az ikres anyákkal töltendő szokásos havi vacsoránkon, épp arról beszélgettünk, hogy az egyik anyuka – aki igen jól és változatosan főz – nem eszi a főzelékeket. Aztán az én elképedésemre többen alátámasztották, hogy bizony a menzai csiriz tökéletesen alkalmas volt az iskolás korúak főzelékhez való viszonyát az undor szintjére húzni. S sokakban ez a gátlás felnőtt korig megmarad.

Pedig a tavaszban az a legszebb, hogy csodás zöldségekkel telik meg a piac, amikből többek között remek főzelékeket lehet készíteni.

Velem a héten néhány karalábé  jött szembe, amiből ugyan most nem főzelék lett, de ami késik…

Töltött karalábé

4 méretes karalábé

1 csirke filézett melle

só

bors

1 csokor petrezselyem

3 ek tejföl

3 dkg vaj

1/2 bögre rizs

Egy kis olajon kifehérítem a rizst, sózom, majd 2 bögrényi vízzel felöntöm és takarékon, fedő alatt megpárolom.

Amíg a rizs párolódik, addig a karalábékat megpucolom, és a kevésbé zsenge végét levágom. Karalábékanállal kikaparom a belsejét, úgy, hogy nagyjából egyenletes vastagságú maradjon a zöldségkelyhem fala. A belsejéből előkerülő forgácsokat egy lábasba teszem, kis vajat adok hozzá, minimális vizet öntök alá és fedő alatt megpárolom.

A karalábékelyheket lobogó sós vízben egy picit előfőzöm, úgy 4-5 percig. Majd alaposan kicsöpögtetem és sütőpapíros tepsibe ültetem.

A csirkemellet vékony szeletekre vágom, sózom, borsozom.

A kész rizsből a karalábékba kanalazok egy keveset, erre teszem a húst, egy újabb réteg rizs következik, megint egy kis hús, majd zárásként megint jöhet a rizs.

Ezután a tepsit fóliával lefedem és 190 fokos sütőbe tolom. 30-35 percig hagyom sülni.

Amíg sül, addig a karalábéforgácsokat botturmix segítségével krémessé simítom, kis tejfölt keverek bele, picit sózom és friss petrezselyemmel koronázom.

A kész karalábékat ezzel a szósszal nyakon öntve tálalom.