MIRELLE Atelier

Kedden, a szokásos havi ikresanyás találkozón az Artesano-ban gyűltünk össze. A mostanában szokásos 30 fő helyett csupán heten ültünk az asztalnál, ami már lassan két éve nem fordult velünk elő. 

A családias vacsora nagyon kellemes hangulatban telt. Jómagam sangriával alapoztam, majd folytattam egy ajo blancoval, majd kértem egy ibériai tálat, és egy flannal zártam a sort. A leves hibátlan volt. Érett áfonyaszemek hangsúlyozták a krémesen lágy leves fokhagyma ízét, miközben minden kanálnál döbbenten figyeltem hogyan folyik el a számban ez a lágy, selymesen homogén étel. 

Az ibériai tállal biztosra mentem, hiszen már többször volt szerencsém ehhez az ételhez és tudtam, hogy mit kapok.

A többieknél a rendelés eredményeként asztalra kerülő ételek már nem mutattak ilyen egyenletes, jó minőséget. Az egyik anyukának sikerült belenyúlnia két mirelitből készített fogásba, a másik vacsorapartnerünk meg a halat nem találta elég ízletesnek. 

A desszertnek kért flan szintén hibátlan volt, bár én ennél a fogásnál is biztosra mentem. A tejkaramellel kínált flan jó zárása volt az estének.

Úgy tűnik, hogy az étteremnek oda kéne figyelni az általuk kínált konyhában járatlan vendégekre. Meg arra, hogy minél kevesebb mirelit étel kerüljön az étlapjukra. 

Ez van.

Ha bárki, bármikor megkérdezi a Zsófit, hogy mit enne a válasz egyértelmű és előre sejthető: Palacsintát.

Tegnap rádöbbentem, hogy akad a hűtőben némi lejárat körüli mascarpone és egy kisebb adag túró. Ezek ötvözésével csináltam egy adag vastagabb tésztájú palacsintát.

Zsófi boldog volt.

Mascarponés, túrós pancake

2 tojás

4 ek vaníliás cukor

25 dkg mascarpone

2 dl tej

1/2 csomag sütőpor

20 dkg túró

9 ek rétesliszt

csipet só

A tojásokat kikeverem a cukorral és a mascarponéval. Ehhez adom a sütőporos lisztet és a tejjel kellő lágyságú tésztává hígítom. Végezetül belekeverem a villával kicsit megtört túrót.

A serpenyőt nem forrósítom túl, olajos papírral kikenem, majd néhány pici halmot teszek a serpenyőbe, amit a kanál hátával kicsit ellapítok. Spatulával fordítok rajta, majd rekord idő alatt tálalom, hogy éhen ne haljanak a Nők.

A szombati ebéden felbuzdulva elkészítettem a padlizsánsalátának kissé homogénre sikeredett krémet.

Aztán mire elkészültem vele, dél lett, így pirítottam egy pár szelet erősen barna, tönkölykenyeret és némi friss paradicsommal körítve kínáltam a családnak. Délután a Muci érdeklődésére, miszerint mit ebédeltek a Nők, Anna közölte, hogy reggelit. 

Ennyit az erőfeszítéseimről.

Török padlizsánkrém

2 közepes padlizsán

1 fél citrom leve

3 ek olívaolaj

3 gerezd fokhagyma

só

bors

kevés darált dió

A padlizsánokat félbe vágom, egy száraz serpenyőt a villanytűzhelyre teszek és csendben szidom a gázlánggal rendelkezők szerencséjét, majd alaposan megfeketítem a padlizsánhajók héját. Eközben a grillt beizzítom a sütőben. Sütőpapírt kerítek egy nagyobb tepsibe, és sűrű káromkodások közepette áthajítom a forrónfekete példányokat a tepsire.

Addig sütöm a padlizsánokat, amíg alaposan meg nem barnulnak. A zöldség húsát óvatosan kikaparom a héjából, egy tésztaszűrőbe teszem és jó 10 percig hagyom, hogy a felesleges nedvességet kieressze magából.

Ebben a 10 percben előkerítem a turmixgépet. A fokhagymákat megpucolom, a gépbe teszem. Hozzáöntöm a citromlevet, az olívaolajat és végezetül a lecsöpögtetett padlizsánt. Alaposan összeturmixolom. Végezetül egy tálba teszem az egészet. Sózom, borsozom, egy maréknyi darált dióval bolondítom és úgy egy órára a hűtőbe teszem.

Pirítóssal verhetetlen.