Nyúl
Készülünk. A nap minden szakában felhangzik a kérdés: Mennyit kell még aludni húsvétig?
Mi meg fejszámolunk, gyors ütemben megadjuk a választ a közben már huszadszor, kórusban felcsendülő kérdésre.
Már az elmúlt két évben is készültünk a Húsvétra, de idén – az ohodának köszönhetően – már nagyon tudatosan várják az eseményeket. S készülnek is rá, a maguk módján. Tegnap kézműves délután volt az ohodában. A hiperkreatív Zsuzsinéni vezényletével sok gyönyörű papírtányérkoszorú, polifoam csirke, ezer színben pompázó gipsz tojás és rengeteg színes képeslap született. A gyerekek tökéletes odaadással dolgoztak, a szülők meg – kissé feszengve ugyan – próbáltak szintén belesüppedni ebbe a gyermeki létbe.
Én is, egy kisszéken kucorogva, sablonnal rajzolgatott papírvirágokat vágtam, könyékig ragasztósan próbáltam csirkeszemeket a helyükre illeszteni és be kell, hogy valljam jó esett (ok, a szék rém kényelmetlen volt).
A következő napokban még be kell szereznem, hogy mit is tojjon az a nyuszi, aki gigi jóvoltából lesz majd a vendégünk. A csokik már a pincében várják a fellépésüket, de valami játékra még vágynak a Nők.
Hogy honnan rendelem, azt tudom, de hogy mit, az még igencsak kérdéses….
