Pontosabban csak a Csengery utcáig kellett elsétálnom, ahol Turóczi Gábor, a Lucullus Bt. elnökének vezetésével az étterem tulajdonosa és lelkes kis csapata kísérleti alanynak használt néhányunkat.
A kísérlet célja: megkóstolni, véleményezni az indiai konyhába oltott afrikai konyhát.
Már a fűszereknél lehetett érezni, hogy ugyan itt is sok a curry, de ezek a keverékek nem azok a keverékek. Aztán persze ott vannak az alapanyagok, amik szintén felülírják az ősi indiai recepteket. Kuki (Jham Kulvinde Singh, a Maharadzsa étterem tulajdonosa) szerint a Tirnidad és Tobago-i konyha alapelemeinek számító receptek olyan ősi indiai receptúrák, amiket az anyaországban már nem is nagyon készítenek.
A klasszikusnak számító curry-keverékek mellett, nekem nagyon tetszett a füstös hangulatú almchar curry és a grand massala, amit könnyedén el tudok képzelni egy jó kis grillparti fűszereként. Megkóstoltam a pimento chilivel kikevert chutney-t, ami olyan méregerős, hogy csak egy villafoknyitól is az egész szám lángokban állt.
A kalandos úton beszerzett, több európai város piacát kifosztva hazahozott, igencsak egzotikus alapanyagok bemutatása, a fűszerek alapos szemrevételezése és kóstolása után már az egész társaság meglehetősen éhesen várta a beígért kóstolót.
Indításnak kaptunk dosti rotit, ami egyfajta töltött, utcán fogyasztható kenyér. Ezt a fajtáját a rotinak Radzsasztánban is ismerik. Azzal a különbséggel, hogy az itt készülő kenyeret megkenik és nem belesütik a tölteléket.
A rotihoz társult némi lime chutney, mentás-fokhagymás szósz, shadon beni szósz és a méregerős paprikaszósz.
Aztán érkezett a nehezen beszerezhető, Magyarországon szinte teljesen ismeretlen okra. Az okra kicsit olyan, mint a cukkini, de mégsem az. A melegebb éghajlatú országokban nagyon kedvelt zöldség, a friss, zsenge hajtásait szívesen fogyasztják.
A feszültség további fokozása érdekében asztalra került a cápacurry is, némi csicseroborsó-curry kíséretében.
Mire nagyjából keztünk jóllakni, befutott egy igazi fúziós fogás: a kókuszos tandoori csirke. Kuki elmondta, hogy tulajdonképp ez az étel 3 önállóan létező indiai fogás ötvözete. Hisz az indiai konyha is ismeri a kókuszos csirkét, a tandoori csirkét és gyarkran készítenek gyömbéres-fokhagymás csirkét, na de hogy ezt egyszerre! Pedig az idea nem rossz. 12 óráig pácolják fűszeres kókusztejben a csirkét, ezután a tandoori massalától szép színű példányokat a kemencében megsütik, majd egy végső pillanatban a kókuszreszeléket is picit rápirítják.
Zárásként újra átszüremlett a karib fülledtség az indiai ízeken, a desszert igazi karneváli hangulatot hozott. Rummal átflambírozott ananászt és banánt kaptunk, rajta egy kevés vanília fagylaltot, banánnal és egy kis kókuszreszelékkel.
Nagyon furcsa, idegen és mégis rettenetesen ismerős utakon jártam. Visszaköszöntek régi ismerősök, új arcukat mutatták, jöttek új játékosok, és újra szembesültem vele, hogy mekkora jelentősége is van a fúziós konyhának.
